Rendszerváltás és az MTI

	Válasz a hallgatóknak 1. folyt.
2.) A bős-nagymarosi vízlépcső megépítése elleni tüntetések résztvevőinek száma, és a jelenlegi népszavazást kérő aláírásgyűjtési akció terebélyesedő volta szintén a 100 ezres nagyságrend felé közeledik. 3.) A magyar egyetemi, főiskolai ifjúság nyílt rendszerelutasító magatartása közismert, ELTE, Közgáz, Műegyetem, ahol a KISZ-tagság az ott tanulók létszámának annyi százalékát sem teszi ki, mint amennyit a Magyar Kommunista Párt a háború után az első szavazások alkalmával. 4.) Az Erdély mellett tüntetők 100 ezres létszáma is idetartozik, mert ugyanolyan szintű pártdiktatúra ellen lépett fel, mint amilyen Magyarországon tartja évtizedek óta kezében a kizárólagos hatalmat. A magyar szabadságtörekvések, megnyilvánulások és reformmozgalmak sorozatos, erőszakos és fondorlatos eltiprása és elnyomása érthető módon óvatossá tette a magyar társadalmat. A demokrácia melletti kiállás magától értetődik egy szabad országban. A kommunista diktatúra 43 éve után a munkahelyen, ha meggyöngültén is, de még ott van az egykori mindenható párt, foghíjasodó, rogyadozó teljes gépezetével. Szabad választások esetén az MSZMP már most alatta maradna a kommunisták háború utáni első választáson elért vézna eredményének. És a szavazók milliói fordítanának hátat az országot a szakadék szélére juttató, magáról mint élcsapatról álmodó és prédikáló pártnak. - Hallgatónk megjegyzéseihez Gordon Tamás fűz néhány észrevételt: - Abban teljesen egyetértek hallgatónkkal, hogy a mai rendszerre nemet mondót tábora nem szűkíthető a független mozgalmakat aktívan támogatókra, tehát körülbelül 15-20 ezer emberre. A rendszer politikáját elutasítók száma nyilvánvalóan sokszorosan több. Óvakodnék azonban attól, hogy az elégedetlenek hatalmas tömegét automatikusan az érlelődő, kibontakozó, tudatos ellenzék közé soroljuk. Hosszú ideig éltem Hollandiában, szívesen hivatkozok a kis ország példájára, anélkül természetesen, hogy egyenlőségjelet tennék a két ország berendezkedése közé. Megéltem hogyan mondott látványosan nemet a hollandok többsége a Lubbers-kormány politikájára, amikor a rakétatelepítések, vagy az atomerőművek építéséről volt szó, vagy éppen a munkanélküliség elleni föllépéséről. Mindenki, magam is a koalíció bukását várta, ezzel szemben elsöprőnek számító győzelmet aratott a legutóbbi parlamenti választásokon. Az MSZMP-t sokféleképpen lehet tekinteni. Én a cinikusabb megítélés felé hajlok, amit úgy fogalmaznék, hogy a hatalmon maradni akarók pártja. De van Magyarországon egy igen jelentős réteg, a középosztály, amelynek hosszú évekig érdeke fűződött a Kádár- rendszer fennmaradásához, és bár az utolsó években jelentősen romlott életszínvonala, mégis egyelőre inkább keresi helyét a korlátozott liberalizmust hirdető Grósz és társai rendszerében, mint a Demokrata Fórum, vagy éppen a radikálisok táborában. Tehát lehet hogy ez a középosztály, melynek fontos közvélemény- meghatározó ereje van, nemet mond a hatalom egyes megnyilvánulásaira, vitatja annak döntéseit, ám nem lehet nem észrevenni, hogy még mindig sokan kötik szekerük rúdját a bukott Kádár-korszak szennyesét takargató, hintapolitikát folytató mai MSZMP-hez. - Január 20-tól kezdve az Egyesült Államok elnökét George Bushnak hívják. - Kérdezzék meg amerikai tudósítóiktól, hogy mit gondolnak, a napokban hivatalba lépő Bush örülni fog-e annak, hogy Reagan elnök feltételek kikötése nélkül beleegyezett abba, hogy Moszkvában megtartsák az emberi jogi konferenciát. - Kéry Tamás válaszol: - Hogy a majd január 20-án beiktatandó új amerikai elnök, George Bush örülni fog-e, azt természetesen nem tudom. Azt viszont igen, és ezt az itteni lapok megírták, jómagam is beszámoltam róla, mind Busht, mind külügyminiszter jelöltjét, James Bakert, csak úgy, mint kiválasztott nemzetbiztonsági tanácsadóját, Brent Scowcroftot Schultz külügyminiszter ajánlásáról és Reagan döntéséről is a lehető legrészletesebben tájékoztatták. Az elnök döntésével Bush, fenntartás nélkül egyetért. Sokan vannak természetesen akik nem értenek egyet azzal, hogy egy nemzetközi emberi jogi konferenciát 1991-ben nyugati, így amerikai beleegyezéssel is pont Moszkvában tartsanak meg. Hogy miért, az gondolom nyilvánvaló. A liberális fővárosi napilap, a Washington Post vezércikkében nyugtázza a Szovjetunióban végbement jelentős változásokat, s ezek ellenére azonban azokat még túlságosan is frisseknek, tökéletleneknek, és főleg az egész folyamatot még mindig visszafordíthatónak tartja, és ezzel az álláspontjával közel sem áll egyedül. Viszont az amerikai hozzájárulás az emberi jogi konferencia Moszkvában megtartásához - hangsúlyozzák ezt Bush környezetében is - első, második és végső fokon feltételes. Méghozzá a következő két évet illetően olyan építő jellegű szovjet magatartáshoz kötött, amely további messzemenő javulást feltételez az emberi jogi helyzetben a Szovjetunióban. Ha viszont az ottani gyakorlatban - mondják - ellenkező irányú fejlemények következnének be, akkor az Egyesült Államoknak jogában és módjában lenne még 1991 előtt megváltoztatni álláspontját a konferencia megrendezését illetően. (folyt.) 1989. január 7., szombat
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »