Rendszerváltás és az MTI

	Anthony Sampson: ,,Hercegek és rozoga rezsimjük,, (2. rész)
,,A Szaúd-Arábiába bevonuló és Kuvait helyreállítására készülő amerikaiak azzal az ismerős problémával találják szembe magukat, hogy miként védelmezzenek meg egy országot, anélkül, hogy közben még inkább aládúcolják annak legkevésbé vonzó ismérveit? Az a tény, hogy a szaúdi hercegeknek az amerikaiakra van szükségük önnön védelmükhöz, még utáltabbá teszi rezsimjüket a palesztinok és más külföldiek szemében, akik nélkül nem tudják kormányozni országukat.,, ,,Akárhogyan is történjék, az Irakkal való konfrontáció elkerülhetetlenül fejtetőre állítja az egész térséget, bizonyos vonatkozásokban meglehetősen furcsa módon. A legutóbbi időkig első számú közellenségnek számító Irán és Szíria - mint Irakkal szembeni kritikus fontosságú ellensúly - most hirtelenében a Nyugat udvarlásának tárgyává válik. Egyiptom, amely Irak nélkülözhetetlen szövetségese, és ellátója volt Iránnal vívott háborújában, torkig lett Bagdaddal, amely rémülettel tölti el. Jordánia uralkodóját, Husszein királyt és a PFSZ vezetőjét, Jasszer Arafatot mélyen megalázza és diszkreditálja Szaddám elnöktől való függőségük. Törökország kritikus döntést hozott, szembefordulva Irakkal, és kétségtelen, hogy búsás jutalomra tart igényt, beleértve az Európai Közösségekbe való felvételét is. Izrael, amely néhány hete még az amerikaiak kutyaóljában volt, most ismét nélkülözhetetlen szövetségesnek tűnik, mint az egyetlen olyan ország, amelynek hadserege képes Irakkal szembeszállni,, - írja. Anthony Sampson a továbbiakban emlékeztet arra, hogy a Közép- és a Közel-Keleten eddig még egyetlen nyugati katonai beavatkozás sem érte el célját. Majd ezt írja: - ,,Bizonyos, hogy ez a mostani kaland ígéretesebbnek tűnik, mint a korábbi nyugati intervenciók, legyen szó akár az 1953-as iráni, az 1956-os szuezi, vagy az 1958-as libanoni beavatkozásról. Az a tény, hogy most a szovjetek, sőt, még a kínaiak is támogatják az embargót, nagyobb legitimitást kölcsönöz, és a siker jobb kilátását nyújtja a vállalkozásnak. A nagyarányú intervencióban rejlő veszedelem azonban változatlanul ugyanaz: katonai megoldást hoz létre, amely nem orvosolja az alapvető stabilitáshiányt, és a külvilág ellen bőszíti az arabok nagy többségét.,, (folyt.) 1990. augusztus 10., péntek 15:02
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »