|
|
 |
|
 |
Franciaország-Irak - Rocard, sajtó 2.
|
- Ilyen esetekben kifejezetten veszélyes az olyan kormányzás,
amely további lépéseit a ,,ha,, szóval jelenti be. Ez a gyengeség jele
- véli a lap.
A Le Monde-ban maga a főszerkesztő, André Fontaine elemzi - még a
francia álláspont közzététele előtt született - cikkében a követendő
magatartást. Szerinte abból kell kiindulni, hogy ,,a béke nem
megvásárolható, csupán abban az esetben, hogy ha kielégítik
ellenségeinek étvágyát,,. Így határozott magatartást kell tanusítani
az agresszióval szemben, nem szabad megengedni, hogy néhány nap
elteltével enyhültebb hangra térjenek át, meg kell teremteni az
érdekelt hatalmak szoros együttműködését. A főszerkesztő úgy látja,
hogy a Nyugat ma jobb helyzetben van, mint az első olajválságok
idején, nem utolsósorban azért, mert a Szovjetunió most nincs az
ellentáborban.
Bár a cikk is aláhúzza, hogy a nemzetközi közösségnek nem lehet
más közös célja, mint az, hogy kivívja az iraki csapatok kivonását és
a kuvaiti emír visszatérését, felhívja a figyelmet a reálpolitika
szükségére. ,,Tudni kell azt, hogy nem lehet tartós béke, ha nem
áldozzák fel az egyenlőtlenségek korábbi rendszerét. Ebben a térségben
túlságosan is nagy az igazságtalanság, a korrupció, a képmutatás
ahhoz, hogy elhihessük: a jelenlegi uralkodó rendszer az idők
végeztéig fennmaradhat... Könnyebb lesz megfékezni Irak urát, ha
sikerül meggyőzni a közvéleményt arról, hogy a hidegháború végeztével
a fejlett világ most kész arra, hogy a kőolajdollárok tömeges
bevetésével is csökkentse az Észak és a Dél közötti szakadékot,, -
írja a Le Monde főszerkesztője. +++
1990. augusztus 10., péntek 13:31
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|