|
|
|
|
Franciaország-Irak - Rocard, sajtó 1.
|
Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti:
Párizs, 1990. augusztus 10. péntek (MTI-tud.) - Michel Rocard
miniszterelnök péntek délelőtt személyesen tájékoztatta a francia
parlament két háza külügyi bizottságának elnökeit a komrány által a
közel-keleti válság ügyében meghozott intézkedésekről. Roland Dumas
külügyi államminiszter délután külön is tájékoztatást ad a
nemzetgyűlés külügyi bizottságának, amelynek tagjai nyári
szabadságukat félbeszakítva kértek felvilágosítást a kormány
lépéseiről.
A csütörtökön bejelentett döntéseket - a francia katonai jelenlét megnövelését, a készséget az öböl menti országoknak történő segélynyújtásra, de az elzárkózást egy amerikai vezénylet alatt álló nemzetközi haderőben történő részvételtől - a francia politikai élet általában egyetértéssel fogadta, a sajtó jelentős része azonban túlságosan is kiszámítottnak, óvatosnak tartja.
A sajtó értékelése megoszlik. Míg a mérsékelt Libération azt húzza alá, hogy Francois Mitterrand ,,kiszámított lépéseket,, tesz, a France-Soir szerint Franciaország ,,várakozó álláspontra helyezkedett,, a válság ügyében. Az üzleti körök lapja, a Les Echos szerint Párizs ,,az iraki brutalitás és az amerikai válasz határozottsága,, között próbál különálló álláspontra helyezkedni, a jobboldalhoz közel álló Le Quotidien de Paris pedig nem tartja meggyőzőnek az elnök által kifejtett álláspontot, mert szerinte nem adott választ arra: eleget tesz-e Franciaország kötelezettségeinek; vannak-e a térségben megvédendő érdekei; vannak-e eszközei ahhoz, hogy bebizonyítsa, joggal tart igényt a nagyhatalmi státusra.
A lap szerint Párizs ,,mozdulatlanságot mutat abban a helyzetben, ami nem más, mint nyílt hadüzenet,,. - A legjobb esetben rendkívüli óvatosságnak, a legrosszabban viszont túlhaladott naivitásnak lehet minősíteni, ha abból indulunk ki, hogy az arab államok képesek lesznek maguk között rendezni a válságot - hangoztatja az újság. (folyt.)
1990. augusztus 10., péntek 13:25
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Franciaország-Irak - Rocard, sajtó 2.
|
- Ilyen esetekben kifejezetten veszélyes az olyan kormányzás, amely további lépéseit a ,,ha,, szóval jelenti be. Ez a gyengeség jele - véli a lap.
A Le Monde-ban maga a főszerkesztő, André Fontaine elemzi - még a francia álláspont közzététele előtt született - cikkében a követendő magatartást. Szerinte abból kell kiindulni, hogy ,,a béke nem megvásárolható, csupán abban az esetben, hogy ha kielégítik ellenségeinek étvágyát,,. Így határozott magatartást kell tanusítani az agresszióval szemben, nem szabad megengedni, hogy néhány nap elteltével enyhültebb hangra térjenek át, meg kell teremteni az érdekelt hatalmak szoros együttműködését. A főszerkesztő úgy látja, hogy a Nyugat ma jobb helyzetben van, mint az első olajválságok idején, nem utolsósorban azért, mert a Szovjetunió most nincs az ellentáborban.
Bár a cikk is aláhúzza, hogy a nemzetközi közösségnek nem lehet más közös célja, mint az, hogy kivívja az iraki csapatok kivonását és a kuvaiti emír visszatérését, felhívja a figyelmet a reálpolitika szükségére. ,,Tudni kell azt, hogy nem lehet tartós béke, ha nem áldozzák fel az egyenlőtlenségek korábbi rendszerét. Ebben a térségben túlságosan is nagy az igazságtalanság, a korrupció, a képmutatás ahhoz, hogy elhihessük: a jelenlegi uralkodó rendszer az idők végeztéig fennmaradhat... Könnyebb lesz megfékezni Irak urát, ha sikerül meggyőzni a közvéleményt arról, hogy a hidegháború végeztével a fejlett világ most kész arra, hogy a kőolajdollárok tömeges bevetésével is csökkentse az Észak és a Dél közötti szakadékot,, - írja a Le Monde főszerkesztője. +++
1990. augusztus 10., péntek 13:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|