Rendszerváltás és az MTI

	NSZK: magyar választási visszhang (1.rész)
Flesch István, az MTI tudósítója jelenti: Bonn, 1990. április 10. kedd (MTI-TUD) - A Frankfurter Allgemeine Zeitung keddi vezércikke szerint a magyarországi választási eredmények egyaránt megfelelnek a magyarok politikai és hétköznapi mentalitásának: a nemzeti-keresztény-konzervatív pártszövetség koncentrált többsége, a nyitott, öntudatos radikál-liberális tábor majdnem harminc százaléka, valamint a szocialisták és független jelölt eszmetársaik jó tíz százalékos szavazati aránya.. A ,,Magyarokhoz illő parlament,, című írás szerzője úgy látja: a viszonylatok annyira valósághűek, hogy a történelmi tapasztalatok, mai meggyőződések és hangulatok figyelembevételével egy tucat történész és politológus még tudományos laboratóriumban is ilyen népképviseletet ,,állíthatott volna elő.,, A magyarok már az 1945 és 1948 közötti félig vagy negyedrészt demokratikus időszakban is megmutatták, hogy nem félemlíthetik meg őket sem a szovjet megszálló csapatok, sem rendőrtisztek - az akkori választási eredmények egyáltalán nem különböztek túlságosan a maiaiktól. A tekintélyes frankfurti újság szerint az Antall József MDF-elnök által vezetendő koalíció hamarosan észreveszi majd, hogy Magyarország ismét magára van utalva: az irántuk legtöbb rokonszenvet tanúsító nyugatnémetek most máshol vannak elkötelezve, a nyugat-európai nagyhatalmakkal a viszony legjobb esetben ,,célracionális,,. Bensőségesebb megértés tapasztalható az olaszokkal, amire már korábban is volt példa. Az Egyesült Államokkal való kapcsolat sokrétű, az ottani politikai vezetés nem fogja elfelejteni Budapestnek az ideológiai világtérkép megváltoztatásához való hozzájárulását, az amerikai pénzvilág mindamellett a magyar pártok sorában más lóra tett - így a lap. (folyt.) 1990. április 10., kedd 11:08
Vissza »

	NSZK: magyar választási visszhang (2.rész)
Az újság - külpolitikai kérdéseket elemezve - megállapítja: még éveknek kell eltelniük, hogy kiszámíthatónak bizonyuljon a Szovjetunióhoz való viszony. Irreális lenne ugyanis feltételezni, hogy a szomszédos óriási hatalom egész vezetése elnézi a magyaroknak, hogy Budapesten ugyancsak emberükre akadtak olyan vágású férfiakban, mint amilyen Pozsgay, Szűrös, Horn. De ha Moszkva lemond is idegtépő utójátékokról például a külkereskedelmi kapcsolatokban, Budapestnek elég bizonytalansági tényezővel lesz még dolga a szomszédságában. A nehezen demokratizálódó Romániával a viszony időként késhegyen táncol, és aligha szilárdítható meg oly módon, hogy a jövendő kormány szót sem ejt majd a magyar kisebbség javára: ez egyszer már elhibázott politikának bizonyult. Óvatos konfliktus megelőzésre van szükség a Prágához való viszonyban is, tekintettel a szlovákiai magyar kisebbségre. A határos országok közül csak Ausztria szilárd partner. A Frankfurter Allgemeine Zeitung belpolitikai szempontból kiemeli, hogy a választások lényegi iránymutatással szolgáltak: az állami alkalmazottaknak a választási küzdelem során követelt tömeges elbocsátását a választók nem hagyták jóvá - ez a terv ugyanis a lap szerint nem annyira a kompromittált emberek eltávolítását, mint inkább jól megfizetett munkahelyek megteremtésére szolgált volna. A Kisgazdapártban felmerült demagóg jelszavak súlyát az eljövendő kormányfő már a második forduló előtt azáltal is mérsékelte, hogy ezt a pártot saját pártja segédcsapatává fokozta le. Azok a durva szavak, amelyek az utolsó napokban a liberális szövetség ellen kerültek forgalomba, széles körben önmagukat járatták le. - A magyarok ezzel a választási harccal és ezzel a választási eredménnyel bebizonyították, hogy csodálatos parlamentjük mégis méltó demokráciájukhoz és népképviseletükhöz - írja a lap. Az SPD-hez közel álló Frankfurter Rundschau ,,konzervatív irányvonal,, című vezércikke szerint a hosszú kommunista egyeduralom után a politikai inga - miként korábban az NDK-ban és feltételesen Lengyelországban is, ahol a politikai erőknek választásokon még nem nyílt teljes lehetőségük a kibontakozáára - jobbra, nemzeti konzervativ vagy kereszténydemokrata alternatívák irányában lendül ki. A Süddeutsche Zeitung fényképes portrévázlatot közöl Antall Józsefről ,,Győztes, de nem triumphátor,, címmel. (folyt.) 1990. április 10., kedd 11:11
Vissza »

	NSZK: magyar választási visszhang (3.rész)
A Handelsblatt, a vezető pénzügyi-gazdasági napilap vezércikkében megállapítja: Magyarországon is beigazolódott, hogy a Kelet-Európában nincs jó hangzása a szocializmus fogalmának. Ez a csupán erkölcsi sikert elért MSZP számára annál inkább fájdalmas felismerés lehet, mivel ez a párt annak idején még MSZMP néven becsületes és az akkori környezetben még egyáltalán nem veszélytelen tisztulási folyamatnak vetette alá magát. A keleti tömb első kormánypártjaként nemcsak rámerészkedett a politikai és gazdasági reformok rögös útjára, hanem még legalábbis részeredményeket is elkönyvelhetett. Az ő érdemük, hogy a demokratizálási folyamat Kelet-Európa más országaiban, így elsősorban az NDK-ban ilyen gyorsan széles gyűrűket vetett. Horn Gyulának a Károly-díjjal való tervezett nyugatnémet kitüntetése a szocialisták vezette magyar kormány érdemeinek elismerése a határnyitásban es a berlini fal bontásában. - A most megalakuló konzervatív vezetésű kormány legfontosabb célja már régen adott: működőképes piacgazdaság megteremtése. Pozsgay Imre személyében az egyik legkiemelkedőbb MSZP-politikus már kereken egy évvel ezelőtt írásba adta: a szocialista modellt már nem lehet megreformálni és ezért megszüntetendő. A lap hangsúlyozza: Antall József MDF-elnöknek és kormányzati társainak korlátozott a mozgástere, a fenyegető munkanélküliség, a reáljövedelmek további süllyedése közepette emelkedő árak és mindenekelőtt a külföldi adósságterhek makacsul kísérik majd a kormányt. +++ 1990. április 10., kedd 11:18
Vissza » A hírhez kapcsolódik »