|
|
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (1. rész)
|
1990. január 23., kedd - Kedden délelőtt, néhány perccel 10
óra után megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka. Az
elnök először a plénum határozatképességét állapította meg, s mint
némi technikai zavar után kiderült: a teremben 291 képviselő foglalt
helyet.
Ezt követően képviselői igazolásokra került sor. A plénum határozathozatal nélkül tudomásul vette Bognár Rezsőnek, Hajdú-Bihar megye 6. választókerülete országgyűlési képviselőjének lemondását. Tudomásul vette, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6. választókerületének törvényesen megválasztott képviselője Hegedűsné Hargitai Ágnes - akit 1985-ben választottak pótképviselővé -; és Budapest 14. választókerületének törvényesen megválasztott képviselője Tamás Gáspár Miklós.
Lassacskán már megszokottá válik, hogy az Országgyűlés előre meghirdetett napirendje - különböző okok miatt - minduntalan felborul. Így történt ez most is. Ismeretes, hogy a parlament jelenlegi ülésszakát nagy várakozás előzte meg az úgynevezett lehallgatási botrány miatt. Tudvalévő volt, hogy a kormány sürgősségi tárgyalást kérve benyújtotta az Országgyűlésnek a nemzet biztonsága érdekében alkalmazható különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. Az elmúlt napokban - hetekben számos szervezet követelte, mások pedig ellenezték Horváth István belügyminiszter lemondását. A kormány hétvégi ülését követően a hírek arról szóltak, hogy a belügyminiszter ezen az ülésszakon lemond. S ez - még napirend előtt - meg is történt.
Horváth István soron kívül kért szót. Mint mondotta: funkciójából és politikai meggyőződéséből eredő kötelességének érzi, hogy a hangulatkeltéssel, a félremagyarázással, a közvélemény sokkolásával, és hovatovább az egész államapparátust is egyre inkább szétziláló fenyegettetés áradásával szemben józanságra, megfontoltságra, realitásra intsen. Felidézte a Belügyminisztérium, az állambiztonsági szolgálat és a személye ellen indított kampányt, amelynek során a Szabad Demokraták Szövetsége, valamint a Fiatal Demokraták Szövetsége törvénysértéssel vádolta meg a BM belső biztonsági szolgálatát, és feljelentését eljuttatta az ügyészséghez. Ezzel összefüggésben kifejtette: a Belügyminisztérium állambiztonsági szolgálatának belső elhárító részlege kétségtelenül a pártállam egyik terméke, és egyben tartóoszlopa volt. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 12:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (2. rész)
|
Lényegében közvetlen pártirányítás alatt, a pártvezetéstől kapott politikai direktívák, esetenként közvetlen utasítások szerint végezte a tevékenységét, amelyet alapvető belső, nem publikus rendelkezések és parancsok szabályoztak. Talán nem nehéz belátni - mondotta -, hogy az állambiztonsági munkatársak többségének jó szándéka ellenére is azok közé a testületek közé tartozott, amelyekről a pártállami struktúra jegyei a legnehezebben tüntethetők el. Az elmúlt hetekben, a kelet-európai változások tükrében világossá vált, s látványosan bebizonyosodott, hogy ennek a struktúrának a belülről és békés úton történő lebontása igen bonyolult politikai feladat, s ugyanakkor e békés lebontás lényeges feltétele annak, hogy az átmenet valóban békés legyen.
Horváth István röviden ismertette az állambiztonsági munka átalakításának folyamatát, amely 1989 elején kezdődött meg, s - a politikai egyeztető tárgyalások megállapodása alapján - a biztonsági terület átszervezésével, a nemzetbiztonsági törvény megalkotásával zárult volna, már az új parlament plénumán. A miniszter sajnálattal állapította meg, hogy elfogadta ezt a helyzetet, és saját mulasztásaként csupán azt rótta fel, hogy nem követelte meg erőteljesebben e törvény mielőbbi megalkotását, és nem ellenőrizte kellőképpen a pártállam idejéből eredő szabályok hatályon kívül helyezését.
Ezután arra a kérdésre keresett választ: vajon az ellenzék ma oly hangos szervezeteinek miért állt érdekében e téma tárgyalásának elhalasztása, amit most rajta kérnek számon. Véleménye szerint az egész ügy politikai kérdéssé vált, a gondosan megkomponált támadások arra irányulnak, hogy egyes politikai erők még a választások előtt döntésre vigyék a hatalom kérdését. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kormány egyes tagjainak lejáratása és lehetetlen helyzetbe hozása az egész kormányzati és államigazgatási tevékenység megbénítását célozza. Mint mondotta: a BM - különösen állambiztonsági tevékenysége, a múltból hozott öröksége miatt is - rendkívül alkalmas arra, hogy a politikai támadások közvetlen céltáblája legyen. (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 12:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (3. rész)
|
Horváth István szerint ahelyett, hogy a békés átmenet az európai normák szerint, toleranciával, bosszúállás és leszámolás nélkül folytatódna, az általános anarchia veszedelmes jelei láthatók, amikor a nemzet újabb balsorsa fenyeget, s választási programmá válik milliók boszorkányüldözése. Ahogyan fogalmazott: lassan itt állunk egy olyan áttekinthetetlen helyzetben, amiben már nem pillanatnyi dráma, hanem egy nagy történelmi veszedelem fenyeget: a nemzet - ,,mint oldott kéve,, - szétesik. Az igazi kérdés tehát az - hangsúlyozta -, hogy értelmetlen pártharcok áldozata lesz-e Magyarország, vagy azok, akik csakugyan békésen akarják az átmenetet, képesek-e ezt megvalósítani?
Horváth István annak a félelmének adott hangot, hogy a jelenlegi kampány újabb ,,inkvizíció,, nyitánya, éppen akkor, amikor az internálások, a kitelepítések, a koncepciós perek, a recski ügyek, az 1956 utáni tragédiák jóvátétele zajlik.
Végezetül - saját szerepéről is szólva - hangoztatta: akik a távozását követelik, nyíltan kimondják: zavarja őket, hogy az egykori MSZMP tagjai, vezetői, akik a fordulatot Magyarországon elindították és ma a Szocialista Pártban vagy a kormányban tevékenykednek, éppen korábbi teljesítményük és a jövőre vonatkozó terveik révén az új magyar demokráciának is hiteles szereplői lehetnek. S mindegy, hogy milyen eszközzel, milyen áron, de ezt akarják megakadályozni. Horváth István - mérlegelve eddigi tevékenysége és ,,a most kierőszakolt botrány,, súlyának arányát -, arra az elhatározásra jutott, hogy lemond miniszteri megbízatásáról, mert egy jogállamban, egy demokráciában ez így szokás.
Horváth István leköszönő beszédét követően Fodor István bejelentette, hogy a plénum a második napirendi pontként tárgyalja a miniszteri tájékoztatót a lehallgatási botránnyal kapcsolatban. Ezért arra kérte az Országgyűlést: a belügyminiszter lemondását azzal vegye tudomásul, hogy az üggyel összefüggő hozzászólásokra e napirend tárgyalásakor kerül sor. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 12:06
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (4. rész) -
Tárgysorozat-1.
|
Az Országgyűlés előbb képviselői önálló indítványok megtárgyalásáról, majd az ülésszak tárgysorozatáról döntött. Tizenhat törvényjavaslatot, három országgyűlési határozattervezetet, két népi kezdeményezés megtárgyalását, személyi javaslatokat, valamint interpellációkat és kérdéseket tűzött napirendjére.
1. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló alkotmányerejű törvényjavaslat.
2. A nemzet biztonsága érdekében alkalmazható különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslat.
3. A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat.
4. Az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló törvényjavaslat.
5. A Nemzeti Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása.
6. A földről szóló 1987. évi I. törvény és a termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat.
7. Az egyéni vállalkozásról szóló törvényjavaslat.
8. Az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapír-tőzsdéről szóló törvényjavaslat.
9. Az országgyűlési képviselők jogállásáról, tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló alkotmányerejű törvényjavaslat.
10. A hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló törvényjavaslat.
11. A családjogi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat.
12. Az alkoholisták bíróság által elrendelt intézeti gyógykezelésének megszüntetéséről szóló törvényjavaslat.
13. A Kossuth-díjról szóló törvényjavaslat.
14. A gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvényjavaslat.
15. A Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat.
16. Az Állami Számvevőszék létszámáról és éves költségvetéséről szóló törvényjavaslat.
17. Az 1989. évi állami költségvetés hiányának átmeneti finanszírozásáról szóló országgyűlési határozattervezet.
18. Az országgyűlési képviselőjelöltek állami költségvetési támogatásáról szóló országgyűlési határozattervezet. (folyt.)
1990. január 23., kedd 12:40
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (5. rész) -
Tárgysorozat-2.
|
19. A Nagykanizsai Sörgyár államigazgatási felügyelet alatt álló vállalattá történő minősítéséről szóló országgyűlési határozattervezet megtárgyalása.
20. Népi kezdeményezés megtárgyalása.
a/ országgyűlési határozattervezet az érdekképviseleti törvény megalkotására,
b/ országgyűlési határozattervezet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény, valamint a vállalkozási nyereségadóról szóló 1989. évi XLIV. törvény módosításáról.
21. Király Zoltán, dr. Raffay Ernő és Hámori Csaba önálló indítványa egy országgyűlési különbizottság létrehozására.
22. Személyi javaslatok megtárgyalása.
23. Interpellációk, kérdések.
x x x
Ezt követően Roszik Gábor (Pest megye 4. vk.) bejelentette, hogy a demokratikus ellenzék parlamenti csoportja ezentúl mint a Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja kíván működni. Dr. Balla Éva (Budapest 46. vk.) elmondta, hogy megalakult a Szabad Demokraták Szövetségének parlamenti frakciója, miután Tamás Gáspár Miklós megválasztásával duplájára nőtt - vagyis kettőre emelkedett - az SZDSZ képviselőinek száma a parlamentben. Bánffy György (Budapest 4. vk.) örömmel szólt arról, hogy január 22-e, Kölcsey Ferenc Himnusz-ának születésnapja végre a magyar kultúra napja lett. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 12:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (6. rész) -
Németh 1.
|
Az első napirendi pont előtt Németh Miklós kért szót. A Minisztertanács elnöke beszédében közvetlenül az ország népéhez is szólva hangsúlyozta:
- Nemcsak az utóbbi időszak eseményei, hanem még inkább az előttünk álló hetek megjövendölhető fejleményei indítanak arra, hogy felszólítsam az ország lakosságát: közös cselekvéssel kerüljük el azt, ami a legközelebbi múltunk alapján keserűen megjövendölhető.
Utalt arra, hogy napra pontosan három hónapja, hogy a Parlament törvényalkotása alapján e ház erkélyéről kikiáltatott a Magyar Köztársaság. Ezt a téren és szerte az országban felhőtlen örömmel ünnepelte a nép. Örömmel és jogos büszkeséggel, akkor joggal remélve, hogy gondos törvényelőkészítő munkával, okos pártközi megállapodásokkal, békésen és demokratikus úton sikerül megvalósítani egy bravúros történelmi vállalkozást.
- Közelinek és könnyen elérhetőnek látszottak a szabad választások, több volt a bizakodás és kevesebb a kétely - hangsúlyozta a miniszterelnök. - Láttuk a célt, és járhatónak láttuk az utat. Nem simának, de járhatónak. Aztán került rá néhány váratlan göröngy és támadt rajta néhány alattomos kátyú. És nem csak úgy magától. Az energiából tehát, amit a haladásra kellett volna fordítani, sokat felemésztett az út egyengetése. Mégis változatlanul hittem abban, hogy mindenki hiszi: csak együtt és együttes erővel haladhatunk A kormány talán mindenkinél jobban látta, milyen nehéz úton járunk és milyen súlyos terheket kell cipelnünk. És azt akartuk, hogy ezt mindenki lássa. Kiméletlen őszinteséggel megmutattuk tehát mindenkinek. Azt mondtuk: a kormány a nemzet kormányának tekinti magát, s tevékenységével nem egy vagy néhány párt érdekét, hanem a nemzet érdekét kívánja szolgálni. Nem szolgál és nem követ pártérdeket, de felhívott minden pártot az eszmecserére és az együttműködésre. Vállalta, hogy a szabad választásokig úgy kormányozza az országot, hogy a rendkívül súlyos helyzet ellenére a gazdaság műküdőképes maradjon, a plurális demokrácia pedig békés úton, jogi garanciákkal védve létrejöhessen. (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 13:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (7. rész) -
Németh 2.
|
- A gazdaság helyzete kemény, súlyos terheket jelentő, népszerűtlen, de halaszthatatlan lépéseket követelt - emlékeztetett a továbbiakban. - A kormány kész volt ezeket megtenni, s elszántságát csak növelte, hogy a pártok többsége kifejezetten szorgalmazta is: a kormány ne hagyja a kellemetlen operációkat utódjára, vállalja el azokat, s cserébe a pártok nem használják fel pártpolitikai célokra a gazdasági, szociális feszültségeket. A kormány ennek a háttérnek a tudatában is vállalta az előbb vagy utóbb óhatatlanul megteendő fájdalmas operációt. Egyidejűleg óriási erőfeszítéseket tett a diplomáciai kapcsolatokban, hogy megfelelő támogatást szerezzen, nem magának, hanem az ország gazdaságának és leendő kormányának. Ezt a támogatást a lehető legnagyobb mértékben megszerezte, nem kis mértékben éppen azzal, hogy bizonyította: nem saját népszerűségére, túlélésére játszik, hanem az ország gazdaságának rendbetétele érdekében vállal szinte politikai öngyilkossággal felérő döntéseket.
A nemzetközi bizalmat az is táplálta, hogy a kormány ehhez a tevékenységéhez partnerre talált az önérdekein ugyancsak messze felülemelkedő Parlamentben. Ez a Parlament ugyanis nem állt meg csodálni saját történelmi jelentőségű törvényeit, hanem a magaslatokról kész volt lebukni a mélybe, hogy az örvényből segítsen felszínre hozni a süllyedő gazdaságot. Bátor tett volt és szép példája annak, hogy e Parlament és kormánya érti egymást, bízik egymásban, s nemcsak szárnyalni tud együtt, hanem követ törni is. Ami kell az útépítéshez Ahhoz az útépítéshez kell, amit a választásokig az ország érdekében közösen vállaltunk.
- A három hónap előtti ünnep felhőtlenségéből mára nem sok maradt. Manapság ködös napokra ébredünk, és a légkör erősen szennyezett. Kapkodva szedjük a levegőt, és riadtan nézegetünk körbe: ki működteti itt a ködgépet, és ki fújja ránk a mérgesgázokat? És vajon miért? Csak nem azért, hogy elgyengülve ne jussunk el a tiszta képet mutató s teremtő szabad választásokig?
Csak nem azért, hogy elhitessék: a demokrácia anarchia és rendetlenség, s aki rendet akar, válasszon más utat? Vajon miért akarják az emberekbe szuggerálni, hogy a rendszerváltás általunk választott békés, konszenzusokra épülő, jogi garanciákkal alátámasztott módszere miatt a reformok élvonalából a hátsó sorokba kerültünk? (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 13:34
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (8. rész) -
Németh 3.
|
- Mit jelent ma élenhaladni? Százezres utcai tüntetéseket, összecsapás, intézmények megtámadását és véres leszámolásokat? Ebben kellene talán élenhaladni? Minek tekintik ezt? Versenyfutásnak? S csak nem abban a reményben, hogy a valamilyen szempontból élenjárókat nagyobb jutalom várja a célban? Nem az-e a legnagyobb jutalma e népnek, ha szabad akaratából, véráldozat és vérbosszú nélkül, vetélkedve, de nem viszálykodva eljuthat egy civilizált társadalmi rendbe, ami működőképes, és őriz értékeket a múltjából is?
A lemaradásunkat panaszolók ne feledjék, hogy mi jártunk elöl az aknamezőn, életösztön diktálta óvatossággal derítve fel és hatástalanítva az aknákat, s a többiek aztán átrohantak a megtisztított folyosón Mi úgy látjuk, hogy rohanás közben nehéz építeni, és félő, hogy ezért időnként vissza is kell fordulni, bepótolni az elmulasztottakat.
Én tehát úgy vélem, igaztalan és kishitűséget tükröző az a szemrehányás, hogy Magyarországon megtorpant az átmenet folyamata, és felelőtlen az a törekvés, mely a tömegek indulatának felszításával akarja rohanóvá tenni az eseményeket, szétverni múltat és jelent, gyalázva boldog-boldogtalant.
Ezt tenni persze könnyü, mert ok vagy ürügy van rengeteg. Ki tagadná, hogy az emberek élete nehéz, és egy darabig még nehéz lesz? Ki tagadná, hogy a pártállam építményét ledöntöttük ugyan, de sajnos romjai alatt maradványai még tovább élnek? Ki tagadná, hogy vannak visszahúzó erők, és léteznek társadalmi igazságtalanságok? Én nem tagadom és kormányom sem tagad el semmit azok elöl, akikért dolgozik - az emberek elől.
(folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 14:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (9. rész) -
Németh 4.
|
De tagadom azt, hogy ezeken a gondokon úgy lehet úrrá lenni, ha fokozzák a feszültséget, ha tovább szítják az elégedetlenséget, ha megingatják a működő intézmények iránti bizalmat, azaz szétzilálják a demokratikus átalakulás esélyeit. Mi azon dolgozunk, hogy ezeket az esélyeket megőrizzük, és ezekből mind többet valóra váltsunk.
A Parlament előző ülésszakán egy képviselőtársunk azt mondta, az emberek szívesen dolgoznának, de félkézzel nem lehet; ugyanis a másik kézzel a lecsúszó nadrágot kell tartani. Hadd mondjam ehhez, hogy kormányozni sem lehet - de legalábbis nagyon nehéz - félkézzel, ha a másik kezünkkel állandóan a szemünk közé vágott sarat kell törölgetni. És tudom, törvényt hozni is nehéz így.
Azt mondják, de hát rengeteg a sár, ami összegyűlt Ez igaz. De kérdezem: muszáj érte folyton-folyvást lehajolni és egymás arcába vágni? Ez lenne az eltakarítás egyetlen módja? Én nem hiszem, és szerencsére a nép többsége sem hiszi ezt.
A miniszterelnök a továbbiakban leszögezte: - Kormányom két dolgot vállalt, és tudta, hogy az nem kevés: a gazdaság működőképességének megőrzését, és az átmenet, a rendszerváltás békés jellegének biztosítását. Arra számítottunk - mégpedig sokoldalú konzultációk alapján -, hogy a hatalomért kezüket kinyújtó pártok és más társadalmi szervezetek ehhez partnerek lesznek és nem ellenségek.
Keveseket leszámítva, ebben csalatkoznunk kellett, de gazdagabbak lettünk egy felismeréssel: ma Magyarországon a pártok nem programjaik hirdetésével és mellette szóló érveléssel versenyeznek egymással, hanem a még működőképes kormányzat elleni kíméletlen támadásokkal. S legtöbbjük ezt azzal kíséri, hogy persze nem akarják megbuktatni a kormányt, mert az az érdekük, hogy a halaszthatatlan és az emberekre valóban súlyos terheket hárító intézkedéseket ez a kormány tegye meg. A kormány - mint tudják - ezt elvállalta, de megkérdem: komolyan gondolják, hogy eközben szemrebbenés nélkül tűrni fogja tisztességének, őszinteségének, szakértelmének kétségbe vonását, sokszor tagjai emberi méltóságának megtiprását, a gusztustalan gyalázkodást?
- Őszintén örülök, hogy az ellenzék leghangosabb és eszközökkel legjobban ellátott erői már képesnek érzik magukat a kormányzásra. Mert egyre rövidebb az idő, amin belül ezt igazolniuk kell, ha bizalmat kapnak a választóktól. S nyilván nem fognak majd azzal érvelni, amit ettől a kormánytól nem fogadtak el, hogy évtizedek alatt felgyülemlett problémákat nem lehet egyik napról a másikra megoldani. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 14:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (10. rész)
- Németh 5.
|
Azt mondom tehát: előre a szabad választások utáni koalíciós kormányzásért Csak minek ez a nagy sietség? Nem tudják kivárni, hogy normális mederben és ütemben jusson el az ország a szabad választásokig, s ott higgadtan, hisztéria és pánik nélkül fejezze ki szavazatával akaratát? El kellene kerülnünk, hogy felülkerekedjenek bizonyos öngyilkos ösztönök Mert öngyilkos hajlamra vall, hogy minden területen mesterségesen szítják a bizonytalanságot és bizalmatlanságot, hisztérikus hangulatot keltenek, és minden, még működő intézmény működésképtelenségét sugallmazzák, így akarva valóban működésképtelenné tenni azokat Alkotmányosságról, jogrendről, tisztességről, stabilitásról, békés, nyugodt átmenetről szónokolva törekvéseikkel és akcióikkal pontosan ezeket az értékeket megingatva törnek kíméletlenül céljaik felé. Nem a kormány vagy magam számára kérek kíméletet Az ország és népének érdeke a kímélet, hogy ne sodorják felelőtlenül kormányozhatatlan állapotba a társadalmat.
- Naponta harsogják a nép fülébe, hogy az összeomlás küszöbén áll az ország, hadd féljenek, idegeskedjenek az emberek, akiknek éppen önbizalomra és nyugalomra lenne szükségük. Szinte csodálni kell, hogy e művi úton is keltett pánikhangulatban, de sajnos teljesen valós terheket cipelve az emberek döntő többsége a munkára összpontosítja figyelmét, és összeszorított fogakkal keményen és becsületesen dolgozik. Elismerést és megbecsülést érdemelnek, és persze jobb életet, aminek közeli esélyét nem ők játszották el. Nem gazdasági összeomlás, hanem idegösszeomlás jelei tapasztalhatók többeknél, akik nem tudják szándékaikat a saját forgatókönyvük szerint átverni a politikai küzdelemben. Az kell felelősen végiggondolni mindenkinek, hogy sem ultimátumokkal, sem támadásokkal nem lehetett és nem lehet előre haladni. Olyan korrekt együttműködésre van szükség, amikor a politikailag jelentős tényezők a nehéz lépések felelősségéből is vállalják a rájuk eső terhet.
Németh Miklós arról szólva, hogy zaklatott viszonyok között mit kell tenni a gazdaság működőképessége érdekében, kifejtette: valójában azt a kérdést kell feltenni, mi az alapfeltétele a működőképességnek, s akkor a válasz egyszerű: a fizetőképesség, illetve a külső finanszírozás folyamatossága. Helyzetünk pedig olyan, hogy ehhez ma nélkülözhetetlen a Nemzetközi Valutaalappal megállapodásra jutni. Nincs mit tagadni, a feltételeket nem mi határozzuk meg, hanem azok helyzetünkből és a feltétlenül követendő célokból fakadnak. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 14:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (11. rész)
- Németh 6.
|
- A helyzet igen súlyos, és a kormány azt egyáltalán nem dramatizálta túl a decemberi költségvetési vita során, vagy azt megelőzően. Aki ezt állítja, az valamilyen okból nem mond igazat. Ez nem csak morálisan kifogásolható, hanem azért is, mert azt a képzetet kelti, hogy csak követelni kell, mert van még miből bővíteni a szociális kiadásokat, vagy teljesítmény növelése nélkül emelni a béreket. Ha pedig ezt tennénk, önmagunk alól húznánk ki a szőnyeget. Kormányom erre nem fog vállalkozni, mint ahogy a gazdaság működését lehetetlenné tevő, vagy a szociális robbanást kiváltó feltételek teljesítésére sem.
A működőképességhez hozzátartozik egy szakmailag felkészült, erkölcsileg szilárd, a mindenkori kormányhoz lojális, és magát biztonságban érző államigazgatási, közigazgatási szakembergárda. Ennek léte nemcsak a mai, hanem a mindenkori kormányzás eredményes működésének is alapfeltétele. Ezért nem csak amiatt emelek ismételten szót a B listázás felmerülő kísértete ellen, mert igazságtalanul és oktalanul kergeti bizonytalanságba a mai szakembergárdát, hanem azért is, mert a jövőt veszélyezteti, aki itt leszámolásra és nem tisztességes elszámoltatásra készül. De a választásokat is veszélyezteti, ha a lebonyolításában fontos szerepet betöltő tanácsi apparátus bizonytalan jövője miatt demoralizálódik és szétszéled.
- Ha valaki moralizálásnak érzi megjegyzéseimet, vállalom, hiszen olyan időszakban vagyunk, amikor az erkölcsi és emberi tartás egész jövendő sorsunk alakulása szempontjából perdöntő jelentőségű.
Átéltem ennek súlyos ellentmondásait az úgynevezett lehallgatási ügy kapcsán. Hiszen hiába változik az értékrend, ha a régi technológia megváltoztatását nem teszi kötelező belső paranccsá a benne dolgozók erkölcsi tartása és felismerése. Ha nem belülről születik a felismerés és kezdeményezés, a késlekedés vádlottá tesz egyébként vitathatatlanul szükséges funkciókat, és utat nyit a személyi támadások és vádaskodások parttalan eszkalációjának. Ezért is szólni szeretnék néhány szót a belbiztonsági munka válságáról, és ezzel összefüggésben a titkosszolgálat helyzetéről.
Igazán csak a magyar állam növekvő függetlensége és a kormány növekvő önállósága, a pártállam lebontása tette lehetővé, hogy a kormányzat érdemben foglalkozzon a belügyi munka koncepcionális kérdéseivel. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 14:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (12. rész)
- Németh 7.
|
A kormány abból indult ki: a titkosszolgálatok elsődleges feladata, nemzeti kötelessége, hogy szolgáltassa azokat az információkat, amelyek szükségesek, de az élet nyitott szféráiban nem hozzáférhetők. Ez magas fokú intelligenciát, társadalmi érzékenységet és a mindenkori kormány iránti feltétlen lojalitást követel a szolgálat munkatársaitól. Vitathatatlan, hogy kémelhárításunk és katonai elhárításunk működőképességének fenntartása az egész nemzet érdekében áll. Különös jelentősége van ennek az instabillá vált magyar belső helyzetben. Hasonló a helyzet a polgári és a katonai hírszerzéssel. A viharosan változó nemzetközi helyzetben létfontosságú ugyanis, hogy a kormány és annak egyes tagjai megbízható információhoz jussanak a hazánkkal kapcsolatos politikai, gazdasági elképzelésekről, valamint a bennünket érintő katonai, katonapolitikai szándékokról és törekvésekről. A belbiztonság területén kialakult válság természetesen hozzájárult ahhoz, hogy a tervezett és nagyrészt kidolgozott lépéseket az átszervezésben gyors ütemben megtegyük.
- A legkézenfekvőbb cél az, hogy véglegesen múljon el a félelem korszaka, vagyis titkosszolgálati eszközöktől többé ne féljen a törvénytisztelő állampolgár e hazában - szögezte le. - Mindazoknak a személyes indulata emberileg érthető, akiket a korábbi években a belső elhárító szolgálat megfigyelt, esetenként zaklatott. Ezt az indulatot azonban nem szabad átvinni a szélesebb ívű nemzetbiztonsági tevékenységgel szembeni magatartásra. A titkosszolgálati szervezeteket természetesen depolitizálni kell. A pártirányítás megszüntetése, a párt kivonulása ezen helyekről teljes egészében megtörtént. Meggyőződtem arról, hogy ezen szolgálatok úton vannak afelé, hogy politikamentes, funkcionális szakszolgálatokká váljanak, amelyek a törvényességi előírások szerint parlamenti ellenőrzés mellett, a mindenkori legitim magyar kormány közvetlen irányítása alapján működnek.
- A régi belbiztonsági szolgálat elvesztette funkcióját, és már korábban elvesztette a társadalom bizalmát. Megszüntettük. De el kell ismerni, hogy 1989-ben az átmenet békés jellegének biztosításában pozitív szerepet játszott. Nincs kétségem aziránt, hogy az új nemzetbiztonsági hivatal sem kapja meg automatikusan a társadalom bizalmát. Ezért úgy gondolom, hogy az új szervezetnek az eddigi belbiztonsági funkciókból - legalábbis az átmenet idejére - csak az elengedhetetlenül szükséges feladatot, a legszűkebben vett alkotmányvédelmet szabad és kell átvenni. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 14:16
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (13. rész)
- Németh 8.
|
- A vonatkozó jogszabályok mielőbbi kidolgozása és a parlamenti felügyelet felállítása mellett is nagyon fontos, hogy az újonnan létesítendő speciális szervek elvégezzék az elkerülhetetlen belső önvizsgálatot munkájuk tartalmát, eszközrendszerét és állományuk beállítottságát illetően. Elengedhetetlennek tartom, hogy - ahol még ez nem történt meg - demokratikus szellemű, nemzeti érzelmű vezetők kerüljenek a kulcspozíciókba, az állományt pedig tehetséges és tisztességes fiatalokkal frissítsék fel, függetlenül azok pártállásától.
A kirobbant botrány egyik tanulsága: abban szerepet játszott az is, hogy a koncepcióváltás gyakorlati végrehajtása az indokoltnál lassabban haladt. Ebben a magam felelősségét is érzem. A pártállam struktúráját itt is hamarabb le kellett volna bontani. Ezt viszont most késedelem nélkül megtettük. Várjuk a különböző vizsgálatok eredményeit, amelyekből a további következtetéseket haladéktalanul levonjuk.
Horváth István belügyminiszter lemondását érintve a kormányfő kijelentette: az adott helyzetben elkerülhetetlen volt. Mondanivalójához hozzáfűzte, hogy mint reformpolitikus, jelentős szerepet töltött be abban, hogy hazánkban az alkotmányos rend alapján békés úton megy végbe a demokratikus átmenet. Érdemeiért köszönet illeti. Mint ahogy azért is, hogy a belbiztonsági válságból fakadó következtetéseket személyére vonatkozóan is levonta.
A továbbiakban bejelentette: a Minisztertanács - a kialakult helyzetre is tekintettel - egyetért azzal, ha az állambiztonsági szervek tevékenységének vizsgálatára az Országgyűlés különbizottságot hoz létre. Célszerűnek tartaná, ha a bizottság vezetője független képviselő lenne, és a bizottság tükrözné az Országgyűlés politikai összetételét. Természetesen a bizottságnak a vizsgált téma különleges voltához igazodóan kell majd végeznie munkáját.
A közvéleményt és a parlamentet is foglalkoztató kérdésre, a hazánkban tartózkodó szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos kormányzati álláspontra térve rámutatott: a kormány - a közvélemény és a parlament támogatását élvezve - aktívan szorgalmazza a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok teljes kivonását. Rizskov miniszterelnökkel tárgyalva egyetértettek abban, hogy a szovjet csapatok magyarországi állomásoztatása egy korábbi, ma már minden tekintetben meghaladott politikai és katonai koncepció következménye, s ma már sem politikai, sem katonai szempontból nem indokolt. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 14:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (14. rész)
- Németh 9.
|
A Magyar Néphadsereg - tervezett átalakítását is figyelembe véve - képes és kész a haza védelmére, szuverenitásunk és területi integritásunk szavatolására, és képes megfelelő mértékben hozzájárulni a Varsói Szerződés biztonságának garantálásához. Magyarország stratégiai és katonaföldrajzi helyzete lehetővé teszi, hogy biztonságunk bármiféle veszélyeztetése nélkül a lehető legrövidebb időn belül teljes mértékben kivonják hazánkból a szovjet csapatokat.
A kivonás menetrendjének kidolgozása és az üggyel kapcsolatos további kérdések rendezése céljából a közeli napokban szakértői szintű magyar-szovjet tárgyalások kezdődnek Budapesten. Tegnap kaptam meg Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök üzenetét, melyben már a szovjet tárgyaló delegáció összetételét is kijelölte. A szándékaink szerint nyilvánosságra kerülő, megbízhatóan ellenőrizhető ütemterv összeállításánál a kiindulópontot a rendezett kivonáshoz technikailag szükséges időtartam jelenti. Ebbe beleértendő az az idő is, ami alatt a Magyar Néphadsereg fel tud készülni a szovjet csapatok kivonása következtében kialakuló új helyzetre.
Természetesen körültekintően mérlegelni kell a kérdés nemzetközi feltételeit és valamennyi összefüggését is. A realitások figyelmen kívül hagyása ugyanis könnyen szándékainkkal ellenkező hatású lehet. A tervezett szovjet csapatkivonás nemzetközi feltételei kedvezően alakulnak: az elmúlt egy-két évben pozitív fejlemények tanúi lehettünk a szovjet-amerikai és általában a kelet-nyugati viszonyban és az európai folyamatokban is. Csökkent a katonai szembenállás, megváltozott az ellenségkép. Biztatóan haladnak a hagyományos leszerelésről és korlátozásról, a bizalom erősítéséről Bécsben folyó tárgyalások. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 14:25
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (15. rész)
- Németh 10.
|
Mivel a Varsói Szerződés és a NATO 23 tagállama közötti bécsi tárgyalások sikere nekünk is érdekünk, célszerűnek látszik a szovjet csapatkivonás menetrendjének kidolgozásánál ezt az összefüggést is figyelembe venni. Ennek megfelelően igyekszünk kezdettől fogva - nemzeti érdekeinket és törekvéseinket következetesen képviselve - Bécsben pozitív szerepet játszani és konstruktív módon hozzájárulni a tárgyalások érdemi előrehaladásához. A csapatkivonással kapcsolatos feleményekről a Parlamentet és a közvéleményt megfelelő formában tájékoztatjuk.
- Remélem, hogy egy különös korszakot zárva ez év márciusában eljutunk a szabad választásokhoz Magyarországon - mondta Németh Miklós. - A második világháború után mi, magyarok a történelem megrágalmazottjai lehettünk. Ócsároltak bennünket, kishitűséget, kisebbrendűségi érzést próbáltak belénk táplálni.
Az elmúlt évben megmutattuk Európának és a világnak, hogy nehéz helyzetben is tudunk úgy cselekedni, hogy megbecsülést szerezzünk megunknak. Én ezt tartom óriási eredménynek, ami fordulópontként kerülhet be a magyar történelembe. De ez az eredmény is semmissé válhat, ha nem tudjuk megakadályozni, hogy ami több mint 40 évvel ezelőtt erőszakban fogant, most ugyanúgy múljon el.
Jó párszor előfordult már a magyar törénelem során, hogy a magyar hazát magyar emberek belülről verték szét - ellentétet, gyűlölködést szítva az emberek között. Most is fennáll ez a veszély. A választási kampány még meg sem kezdődött, de már fehérizzásos a készülődő politikai erők hangulata. Igaz, hogy a most színre lépő pártok a múltért nem felelősek. De létük pillanatától kezdve már felelősek szavaikért és tetteikért, az ország sorsának alakulásáért.
Itt most úgy tűnik, semmi sem drága. Ezért szeretném mindnyájunk figyelmébe ajánlani - ha valóban demokratikus átmenetet akarunk -, akkor ezt úgy tegyük, hogy eközben a politikai erők és pártok ne távolítsák el az országot Európától.
Könnyen nemzeti tragédiába forduló önsors-rombolás forrása lehet a sokféle anti-irányzat elszaporodása. Ezekkel az indulatokkal nincs helyünk a megújuló Európában, és ezek idegenek a magyar politikai kultúra legjobb hagyományaitól is. Magunknak az országnak árthatunk, ha az indulatok elszabadulásának nem szabunk gátat.
Az ember sorsa elől menekülve a végzetébe rohan - így tartották ezt az ókori Rómában. (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 14:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (16. rész)
- Németh 11.
|
Ez a kormány nem akar menekülni a sorsa elől. Nem maga választotta ugyan, de vállalta. Szándéka - hogy kitartson és mindent megtegyen, amit tehet - szilárd. Nem a hatalom, hanem a feladat igézetében dolgozik. Hivatásának tekinti, hogy a nép eljusson a szabad választásokig, ahol majd új parlamentet választ, és új kormányt nevez ki. Akkor kormányom úgy távozik, hogy ideje kitelt, történelmi szerepét betöltötte.
Kormányom tagjait és engem belső indíttatáson túl eskü is kötelez a nép szolgálatára. Mindvégig eskünkhöz híven kívánunk tevékenykedni. De adunk a becsületünkre És ahhoz inkább ragaszkodunk, mint a hatalomhoz (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 14:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (17. rész)
|
A miniszterelnök felszólalását követően Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter emelkedett szólásra. A miniszter a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényjavaslatot ismertette a képviselőkkel. Történeti bevezetőjét követően hangoztatta, hogy a törvényjavaslat meglehetősen későn kerülhetett a plénum elé. Anélkül, hogy ennek ismert indokait részletezte volna, röviden vázolta - a hatályos rendelkezések kritikai értékelésével - a jelenleg fennálló ellentmondásokat és hiányosságokat, amelyek mind az állampolgárok és az egyházak, mind pedig a jogalkalmazók számára teljes bizonytalanságot teremtenek.
Kulcsár Kálmán a beterjesztett törvényjavaslat alapelveit hangsúlyozva rámutatott: a javaslat átfogóan szabályozza a lelkiismereti és vallásszabadsággal, valamint az egyházakkal kapcsolatos kérdéseket, meghatározza a jog tartalmát, jogi szabályozással biztosítja a szabadságjog érvényesülését. Rendezi az állam és az egyház egymáshoz való viszonyát, rendelkezik az egyházi gazdálkodás legfontosabb témáiról. Jellege és tartalma összhangban áll az alkotmánnyal, az emberi szabadságjogokat érintő más törvényekkel, így például az egyesülési jogról szóló törvénnyel, a készülő új sajtótörvénnyel, valamint egyéb, az egyházak működését érintő magas szintű jogszabályok - az oktatási törvény, a Polgári Törvénykönyv, az államháztartással és az adókkal kapcsolatos jogszabályok - rendelkezéseivel.
A kodifikációs munka megalapozása érdekében számba kellett venni nemzetközi kötelezettség-vállalásainkat is. (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 15:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (18. rész)
|
Ilyenek: az 1947. évi XVIII. törvényben foglalt párizsi békeszerződés; az ENSZ 1948. évi Nyilatkozata az emberi jogokról; az 1976. évi VIII. törvényben kihirdetett ENSZ Egyezségokmány a polgári és politikai jogokról; az 1976. évi IX. törvényben kihirdetett ENSZ Egyezségokmány a gazdasági, szociális és kulturális jogokról és a helsinki, illetőleg a bécsi zárónyilatkozat. A törvényjavaslat e nemzetközi megállapodásokkal is minden tekintetben teljes összhangban áll - jelentette ki Kulcsár Kálmán.
A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat széles körű politikai és szakmai vélemény-egyeztetés eredményeként jött létre. Az előkészítésben részt vettek, illetőleg azt háromoldalú egyeztető tárgyaláson megvitatták a magyarországi egyházak, a pártok és a társadalmi szervezetek, illetve a tudományos élet képviselői. A törvényjavaslatban foglaltak tekintetében gyakorlatilag teljes tartalmi konszenzus mutatkozik - tette hozzá.
Kulcsár Kálmán a továbbiakban a törvényjavaslat néhány alapvető rendelkezését ismertette, jelezve egyúttal azokat a vitás kérdéseket is, amelyek az egyházakkal és a politikai szervezetekkel történt megbeszélések során felmerültek, s amelyek az egyeztetések alapján megoldódtak, de ismeretük a Tisztelt Ház számára is fontos lehet.
A törvényjavaslat rögzíti: a lelkiismereti és vallásszabadság az embert születésétől fogva megillető, alapvető szabadságjog, amelyet nem az állam vagy más hatalom adományoz. Ezektől senki nem fosztható meg, és mindenkit - bármilyen feltétel és jogi, nemzetiségi, nyelvi vagy más megkülönböztetés nélkül - megillet. (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 15:58
|
Vissza »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (19. rész)
|
A javaslat meghatározza a lelkiismereti és vallásszabadság tartalmát is, amikor kimondja: e jogok gyakorlásának keretében mindenkinek joga van ahhoz, hogy vallását vagy más lelkiismereti meggyőződését szabadon, minden kényszer nélkül megválaszthassa, ateista vagy hívő lehessen, utóbbi esetben pedig szabadon követhesse bármely vallás előírásait. Emellett mindaddig, amíg az nem jár mások jogainak vagy szabadságának sérelmével, bárki bírálhatja mások meggyőződését, ilyen értelmű propagandát folytathat, és összefüggésben a véleménynyilvánítás szabadságával, illetve a tanszabadsággal ateista vagy vallásos nevelésben, oktatásban részesíthet másokat.
A javaslat szerint vallása, meggyőződése és azok kinyilvánítása, illetve gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illet meg. Ha valakit e szabály megszegése miatt ér jogsérelem, az orvoslásra a konkrét ügyre vonatkozó jogszabály alapján - például államigazgatási, munkaügyi, büntetőeljárásban - kerül sor. Ehhez kapcsolódó nagyon fontos előírás az is, hogy állami, hatósági nyilvántartásba, vallási és más meggyőződésre vonatkozó adatot nem szabad felvenni.
Garanciális szabály - szögezte le a miniszter -, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni. A jog gyakorlásával kapcsolatban rögzíti a javaslat, hogy az - ha törvény másként nem rendelkezik - nem mentesít az állampolgári kötelezettségek teljesítése alól. Ez természetesen nem azt jelenti - tette hozzá Kulcsár Kálmán -, hogy a szabadságjogok gyakorlásának feltétele az állampolgári kötelezettségek teljesítése lenne. Azt viszont jelenti, hogy a lelkiismereti szabadságra hivatkozással - törvényi kivétel hiányában - nem lehet megtagadni az állampolgári kötelezettségek - például a honvédelmi munkakötelezettség, a közteherviselési kötelezettség - teljesítését.
Kulcsár Kálmán szólt arról, hogy a közjogi alanyi jog tartalmának meghatározásakor több egyház képviselője célszerűnek tartotta annak kimondását, hogy a vallás szabad gyakorlását lehetővé kell tenni a szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményekben gondozottak, a büntetésvégrehajtási intézetben fogva tartottak és a hadkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítők számára. (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 15:59
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (20. rész)
|
A kényszertartózkodási helyeken történő vallásgyakorlat ,,alárendelt,, azonban az említett intézmények, szervezetek működési rendjének, mert az kizárólag azzal összhangban, illetve annak sérelme nélkül történhet. A javaslat a szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményekben, büntetésvégrehajtási intézetben az egyéni és a közösségi vallásgyakorlat, a katonai létesítményben pedig az egyéni vallásgyakorlás lehetőségét rögzíti, emellett azonban kimondja: a katonai létesítményen kívül a katona vallásgyakorlásában nem korlátozható. Hangsúlyozni kell - mutatott rá a miniszter -, hogy az egyéni joggyakorlat kategóriájába beletartozik: a katonák, ha azonos hitelveket vallanak, összegyűlhetnek, de szervezett közösségi vallásgyakorlatot nem folytathatnak. Az viszont, hogy a jog gyakorlását a javaslat lehetővé teszi a fenti intézményekben, nem azt jelenti, hogy az intézményeknek gondoskodniuk kell a joggyakorlat tárgyi, személyi és egyéb feltételeiről is.
A javaslatban foglaltakat tovább részletezve Kulcsár Kálmán rámutatott: a tervezet a lelkiismereti és vallásszabadság jogának részeként értelmezi az egyházalapítás jogát. Meghatározza az alapítás (a nyilvántartásba vétel), a működés és a - meghatározott törvényi feltételek fennállta esetén biztosított - nyilvántartásból való törlés szabályait. A szabályozás-előkészítés során felmerült, hogy a nyilvántartásba vételről az Alkotmánybíróság, avagy - a társadalmi szervezetekre vonatkozó szabályok analógiájára - a megyei bíróság, illetve a fővárosi bíróság gondoskodjék. A törvénytervezet alapján az egyházak nyilvántartásba vétele a megyei (fővárosi) bíróság feladat- és hatáskörébe tartozik - szögezte le az igazságügyminiszter.
Az állam és az egyházak kapcsolatára vonatkozóan Kulcsár Kálmán kifejtette: az egyházak olyan autonóm szervezetek, amelyek ügyeibe az állam nem avatkozik - azok belső törvényei sem szorulnak állami megerősítésre -, a különböző egyházakat azonos jogok illetik és kötelezettségek terhelik, azaz egyenjogúak; és az állam semmilyen belső egyházi szabály végrehajtásához nem nyújt segítséget kényszerítő eszközeivel. (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 16:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (21. rész)
|
A miniszter ezután kitért arra is, hogy azesetben, ha az egyház olyan tevékenységet végez, amelyet jogszabály rendez, rá ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint más szervezetekre. Az állami szervek az ilyen tevékenységekkel kapcsolatban ugyanazokat a jogokat és kötelességeket gyakorolják, mint más szervezeteknél, így például hatósági ellenőrzést végezhetnek.
A javaslat széleskörűen határozza meg az egyházak nem hitéleti tevékenységei közül a leginkább jelentős oktatási és szociális tevékenység végzésére vonatkozó szabályokat. Megállapítja: az egyház minden olyan nevelési-oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet elláthat, amelyet magas szintű jogszabály nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy annak szerve, intézménye számára.
A javaslat azt is rögzíti, hogy bármely egyház a tanulók, a hallgatók és a szülők kezdeményezésére az állam által fenntartott nevelési és oktatási intézményekben vallásoktatást tarthat, az az oktatás azonban nem kötelező jellegű, és értelemszerűen a vallásoktatáson nyújtott teljesítmény a tanuló, hallgató tanulmányi eredményébe sem számítható be. A miniszter véleménye szerint a törvényjavaslat - fontosságánál fogva - az egyházak e tevékenységeit kiemelten kezeli. Ezt támasztja alá az a rendelkezés is, hogy az említett egyházi tevékenységeket az állam normatív módon meghatározott költségvetési támogatással segíti.
A miniszter expozéjának bevezetőjére utalva, amikor a törvényjavaslat megkésettségéről szólt, rámutatott: e késedelem a törvényjavaslat előnyére vált. A valamennyiünk által ismert társadalmi-politikai változások ugyanis ezt a szabadságjogot, illetve a jog gyakorlásának lehetőségét alapvetően meghatározták. A folyamat egyik állomásaként említette, hogy a sokféle adminisztratív kötöttség - például a templomépítést, az egyházi iskolák, tanárok működését korlátozó előírások - megszüntetése már 1988-tól folyamatos volt. E folyamat végeredménye az egyházak autonómiájának teljessé válása, akként, hogy e törvényjavaslat szerint már csak egy politikailag semleges, kizárólag a törvényességhez kötött állami nyilvántartásba vétel szükséges az egyházak működéséhez. (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 16:16
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (22. rész)
|
Kulcsár Kálmán kiemelte: az egyházak működésének speciális jogi, állami korlátait e törvényjavaslat elfogadásával az Országgyűlés végképp le fogja bontani. Tevékenységük megítélése közvetlenül a társadalom, az egyes emberek, közösségek által történik majd. Minthogy azonban az országban legnagyobb szerepet betöltő egyházak munkájának anyagi feltételeit a négy évtizeddel ezelőtti állami intézkedések szétrombolták, a társadalom kötelessége, hogy minden lehetséges módon segítse ennek az igazságtalan és hibás intézkedésnek az orvoslását, s ezzel az egyházak működőképessé váljanak.
A miniszter végezetül hangoztatta: lehetővé kell tenni, hogy a kártalanítás nélkül állami tulajdonba vett, egykor egyházi tulajdonú oktatási, egészségügyi, szociális és hitéleti célt szolgáló épületeket igényeik szerint ismét az egyházak használhassák ilyen jellegű tevékenységre. A probléma rendezéséhez szükséges jogszabály előkészítés alatt áll, az Országos Vallásügyi Tanács már tárgyalt a rendezés elvi kérdéseiről, az érintett egyházaknak e hónap végéig kell közölniük igényeiket. A rendezéskor figyelembe kell venni, hogy az érintett ingatlanok többsége ma is oktatási vagy szociális, egészségügyi célt szolgál, illetve más jellegű közintézmény kapott benne helyet, s azok elhelyezéséről, kihelyezéséről gondoskodni kell. Ez azonban a költségvetési pénzeszközök nélkül többnyire nem oldható meg. Azt is el kell érni - mondta Kulcsár Kálmán -, hogy az így átadott épületek célszerű hasznosításához az egyházaknak személyi és pénzügyi tekintetben legyen erejük. Ez pedig számukra sem kis feladat. Mindezekre figyelemmel - a kormány megítélése szerint - az ingatlanrendezésnek, -visszaadásnak fokozatosan kell megtörténnie, jogszabály alapján az egyes konkrét ügyekben való külön megállapodással. (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 16:17
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (23. rész)
|
Kulcsár Kálmán expozéjához a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviseletében Czoma László fűzött kiegészítést. Az előadó -------------- hangoztatta: a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló alkotmányerejű törvényjavaslat korszakos jelentőségű a társadalom egésze, ezen belül az egyházak számára is. Megteremti a lelkiismereti szabadság maradéktalan érvényesítésének, az egyházak működésének törvényes kereteit. Egyben biztosítja a rendszerváltás békés átmenetét is. A törvény megalkotásával végre minden ember magánügyévé válhat hite, vallása, amivel méltóságát nyerheti vissza, vállalhatóan, minden félelemtől, előítélettől mentesen. A tervezet magában hordja azt a nagy történelmi lehetőséget, hogy ki-ki békét kössön múltjával, jelenével, jövőjével.
A törvényjavaslat abból a felismerésből indul ki, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság az ember természetes és elidegeníthetetlen joga, nem pedig valamiféle adomány. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a szabályozás a korlátozások, a tiltások oldaláról közelítette meg az egyházakat. A leendő törvény most a szabad lehetőségek, az emberi jogok oldaláról nézi a lelkiismereti és vallásszabadságot. A törvényjavaslat ennek szellemében új alapokra kívánja helyezni az egyház és az állam viszonyát. Az ezeréves magyar történelem során - mutatott rá Czoma László - a felvilágosultság szellemében először mond le az állam a ,,főkegyúri,, jog gyakorlásáról. Hiszen az államnak még tegnap is döntő beleszólási joga volt például a különféle egyházi vezetők kinevezésébe. Az állam mostantól fogva csak annyit kíván meg az egyházaktól, mint bármely polgárától: tevékenysége alkotmányba, törvénybe ne ütközzék.
A jogi bizottság vitája során egyhangú véleményként fogalmazódott meg, hogy a törvényjavaslat jól szolgálja a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülését. Mindamellett a jövőben még számos ,,finomításra,, nyílhat alkalom. A jogi bizottság ugyancsak egyetért az állam és az egyházak közötti megállapodások felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozat-tervezettel, s elfogadásra ajánlja azt. A tervezet értelmében a Minisztertanácsnak az egyházakkal karöltve 1990. december 31-ig kellene felülvizsgálnia mindazokat a megállapodásokat, amelyeket a mostani törvény megalkotása előtt kötöttek a lelkiismereti és vallásszabadságról. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 16:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (24. rész)
|
Az elnöklő Jakab Róbertné ezt követően bejelentette, hogy - tekintettel a benyújtott módosító indítványokra - általános és részletes vitára bocsátja a törvénytervezetet.
Először Bíró Imre (országos lista) kapta meg a szót, aki --------- elöljáróban azt fejtegette, hogy a demokratizálódási folyamatban mekkora jelentőségű ez a törvényjavaslat. Szólt arról is, hogy előkészítésében részt vettek a katolikus egyház képviselői, vezetői is, s állásfoglalásukat felterjesztették a Szentszékhez, a legfelsőbb egyházi fórumhoz, ahol tetszéssel fogadták azt. Ennek különösen nagy a jelentősége most, amikor küszöbön áll a diplomáciai kapcsolatok felvétele hazánk és a Vatikán között. Végül a képviselő tolmácsolta Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek egyetértését a törvényjavaslattal, majd elfogadásra ajánlotta azt.
Nagy József (Baranya megye 6. vk.) a maga és a Magyar ----------- Szocialista Párt parlamenti frakciója nevében ajánlotta elfogadásra e törvényt. Mint mondotta: e törvény megszületése több puszta jogalkotási tevékenységnél, hiszen egy egész nemzet lelkiismeretének megnyugtatását szolgálja, emberek sokaságát szabadítja meg attól, hogy belső meggyőződésükkel, lelkiismeretükkel ellentétes módon, az úgynevezett hivatalos politikához alkalmazkodva, alakoskodva éljenek.
Az egyházak társadalmi szerepéről szólva egyebek között kiemelte: az, hogy e törvény elismeri az egyházaknak az egyetemes magyar kultúra kialakításában és művelésében játszott szerepét - történelmi igazságtétel. Példázataiban nem csupán az egyházaknak az évszázadok során létrejött maradandó építészeti értékeit, művészeti alkotásait és iskoláit sorolta, hanem azt az erőt is, amely mindig hatással volt a magyar szellemiségre. Hangsúlyozta: Pannonhalma vagy Debrecen, Esztergom vagy Pápa a magyar történelem és kultúra olyan emlékhelyei, amelyek méltán erősíthetik a nemzet önbecsülését. (folty.köv.)
1990. január 23., kedd 16:26
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (25. rész)
|
Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) kiemelte: az egyház olyan lelki ----------- közösség, amelyet a jog sem megszüntetni, sem létrehozni nem tud. Belső erejét hívei összetartása adja, saját önértelmezése van, amely több mint egy egyesület, ezért ígéretesebb, ha - sajátos jellegét jobban figyelembevevő - egységes törvényben sikerül rendezni működésük garanciáit. Mint mondotta, választókerületének lakói örömmel üdvözlik, hogy - a törvény értelmében - az egyház kezelői jogot kaphat korábbi, vagy jelenleg is használt épületeire.
Véleménye szerint indokolatlan a megkülönböztetés az állami fenntartású, főleg nevelési, oktatási intézmények és az egyházi fenntartásúak támogatása között. Hiszen azt a kulturális hasznot, amit az egyházi intézmény eredményez, azok is élvezik, akik nem tartoznak az egyházi intézményekhez. Sajnálatosnak minősítette a Pénzügyminisztérium vezető munkatársainak egyes sajtónyilatkozatait, miszerint még mindig kiállnak az 50 százalékos, hátrányos, korántsem normatív támogatás mellett, a maguk módján leértékelik, ,,félpénzre méltatják,, az egyházi iskolákat, és ezzel az állam hitelét is rontják. Pedig az egyház erős szál - mondotta -, amely a maga erkölcsi rendjével, etikai súlyával Európához köt, az európai kultúra egyik alapja földrészünk történetében, és szomszédainkkal is összekapcsol.
Valamennyien érezzük lelkünk mélyén, hogy erkölcsi, etikai megújulásra van szükség. A vallásos és a nem vallásos emberek kinyújthatják egymás felé kezüket, segíthetnek megőrizni az ember tisztességét és méltóságát - mondotta, s elfogadásra ajánlotta a törvényjavaslatot. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 16:27
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (25. rész)
|
Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) kiemelte: az egyház olyan lelki ----------- közösség, amelyet a jog sem megszüntetni, sem létrehozni nem tud. Belső erejét hívei összetartása adja, saját önértelmezése van, amely több mint egy egyesület, ezért ígéretesebb, ha - sajátos jellegét jobban figyelembevevő - egységes törvényben sikerül rendezni működésük garanciáit. Mint mondotta, választókerületének lakói örömmel üdvözlik, hogy - a törvény értelmében - az egyház kezelői jogot kaphat korábbi, vagy jelenleg is használt épületeire.
Véleménye szerint indokolatlan a megkülönböztetés az állami fenntartású, főleg nevelési, oktatási intézmények és az egyházi fenntartásúak támogatása között. Hiszen azt a kulturális hasznot, amit az egyházi intézmény eredményez, azok is élvezik, akik nem tartoznak az egyházi intézményekhez. Sajnálatosnak minősítette a Pénzügyminisztérium vezető munkatársainak egyes sajtónyilatkozatait, miszerint még mindig kiállnak az 50 százalékos, hátrányos, korántsem normatív támogatás mellett, a maguk módján leértékelik, ,,félpénzre méltatják,, az egyházi iskolákat, és ezzel az állam hitelét is rontják. Pedig az egyház erős szál - mondotta -, amely a maga erkölcsi rendjével, etikai súlyával Európához köt, az európai kultúra egyik alapja földrészünk történetében, és szomszédainkkal is összekapcsol.
Valamennyien érezzük lelkünk mélyén, hogy erkölcsi, etikai megújulásra van szükség. A vallásos és a nem vallásos emberek kinyújthatják egymás felé kezüket, segíthetnek megőrizni az ember tisztességét és méltóságát - mondotta, s elfogadásra ajánlotta a törvényjavaslatot. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 16:30
|
Vissza »
|
|
Javítás mtib2030-ra
|
A mai mtib2030 számú, Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (24. rész) c. hírünk 2. bek. 1. sorában a funkció helyesen:
Először Bíró Imre (országos lista) kanonok kapta meg a szót... -------
(MTI)
1990. január 23., kedd 17:10
|
Vissza »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (26. rész)
|
Tóth Károly (országos lista) református püspök hangsúlyozta: ----------- igaz, hogy a törvénytervezet az egyházak bevonásával készült, s azok éltek is a lehetőséggel, ám javaslataiknak csak egy része került be a törvénytervezetbe. A széles körű egyházi eszmecserék során világossá vált, hogy nem mindenki tartja egyértelműen szükségesnek egy ilyen törvény megalkotását. Az e véleményt vallók szerint elégséges lenne az alkotmány ide vonatkozó garanciája. Tóth Károly ezzel szemben azt hangoztatta, hogy a jelenlegi társadalmi helyzetben a törvényre mégis szükség van - ha csak átmeneti jelleggel is - a demokrácia teljes kibontakozásáig. E törvény remélhetőleg részévé válik a békés átmenetnek, a demokrácia jogi garanciáinak.
A református egyház a törvényjavaslatot előremutatónak tartja, mert sok jogos sérelmet orvosol. Szükséges és jó, mert kimondja, hogy a vallásszabadság alapvető emberi jog, az egyházak működése a társadalom számára hasznos. Kimondja továbbá, hogy az egyházak jogi személyek, és az egyházakat védeni fogja mindennemű állami beavatkozástól és felügyelettől.
Tóth Károly az előterjesztés egyes pontjait kifogásolva megfogalmazta kritikai észrevételeit is. Szerinte az egyház alapításához legalább száz nagykorú magyar állampolgár kezdeményezésére lenne szükség, a tervezetben szereplő nagyságrend, a tízszemélyes alapítói jog sérti az egyházak méltóságát, lehetőséget ad a visszaélésekre is. Az egyházi iskolák állami támogatásával kapcsolatban röviden szólt Glatz Ferenc művelődési miniszter érdemeiről, amelyet e folyamat elindításáért tett. Ugyanakkor szorgalmazta, hogy az egyházak olymértékben részesüljenek állami támogatásban, amilyenben a hasonló szolgáltatást végző más intézmények részesülnek a költségvetési juttatásból. Végezetül javasolta, hogy a katonai létesítményekben a katonai szolgálatot teljesítők ne csak egyénileg, hanem közösségileg is szabadon gyakorolhassák vallásukat. A püspök a törvénytervezet ilyen értelmű kiegészítését szorgalmazta. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 17:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (27. rész)
|
Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.) a törvényjavaslat ---------- legfontosabb funkciói közé sorolta, hogy annak alapvető emberi jogok szabad gyakorlását is garantálnia kell. Az állampolgári jog deklarálása - mutatott rá - egyben a közhatalom korlátozását is jelenti. Ennek megfelelően az államnak kell önmagát korlátoznia, s kívánatos lenne, hogy az adományozó állam felfogása legyen végre a múlté. A képviselőnő emlékeztetett arra, hogy a törvénytervezet sürgősségi tárgyalását a kormány jórészt diplomáciai kapcsolataink fejlesztésével indokolta. Rózsa Edit ennek kapcsán feltette a kérdést: elfogadható-e az a hozzáállás, amely a külpolitika szolgálatába állítja a lelkiismereti és vallásszabadságról, illetve az egyházakról alkotandó törvényt. A képviselőnő véleménye szerint a válasz erre: nem, hiszen a tervezetnek az egyházakat, ezen keresztül a hívő emberek sokaságát kell elsősorban szolgálnia. A képviselőnő a törvénytervezettel kapcsolatban - egyházi vezetőkkel folytatott konzultációi után - számos korrekciós jellegű módosító javaslatot nyújtott be írásban. Indítványainak indoklását a tervezet részletes vitájában kívánta kifejteni.
A Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja nevében felszólaló Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) evangélikus lelkész kijelentette: az ------------ MDF nincs meggyőződve a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény szükségességéről, s a kormány erről szóló magyarázatát is erős fenntartásokkal fogadja. Minden felesleges szabályozás ugyanis csorbítja az egyházak szabadságát is. A képviselő utalt arra, hogy a hívek és egyes szervezeteik állást foglaltak abban, hogy nincs szükség egyházi törvényre. Úgy ítélik meg, hogy valódi jogállamban az alkotmányban biztosított lelkiismereti és vallásszabadság elegendő. Ennek ellenére nem kívánják megakadályozni a törvény meghozatalát, s elismerik a kormány jószándékát is ebben a kérdésben.
A továbbiakban a törvénytervezet legfőbb pozitívumaként ítélte, hogy az összhangban van a háromoldalú tárgyalásokon megalapozott alkotmánymódosításnak a lelkiismereti és vallásszabadságot, valamint az egyházak szabad működését garantáló rendelkezéseivel. (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 17:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (28. rész)
|
Hangoztatta azonban: ha a törvény meg is születik, a törvényjavaslat nem szabályozza minden vonatkozásban az egyházak jogállását, számos kérdésben nyitott marad, illetve csak vázlatosan szabályozott. Ezért a törvényt csak az átmenet idejére szolgáló ideiglenes szabályozásnak tekinti, és javasolja, hogy az Országgyűlés ilyen minőségben fogadja el. Kijelentette: célszerű lenne a törvény teljes újratárgyalását, átdolgozását a szabad választásokon kialakítandó parlamentnek ajánlani. Roszik Gábor szükségesnek tartotta, hogy az Országgyűlés hatálytalanítsa az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke 1987 decemberében elhangzott beszámolójának elfogadását. Megfogalmazta azt a kívánságát is, hogy a miniszterelnök vonja vissza Miklós Imre kitüntetését.
Szentágothai János (országos lista) teljes mértékben osztotta ------------------ Roszik Gábor képviselőtársa véleményét, hozzátéve, hogy szerinte a kevesebb több lett volna, az Alkotmánynak ugyanis garantálnia kell mindazt, ami ebben a törvényjavaslatban foglaltatik. Mint mondotta: a Magyar Demokrata Fórumnak van egy olyan javaslata, amely röviden tartalmazza a törvény lényegét, s ez bőségesen elegendő lett volna.
Mindezeket figyelembe véve kifejtette, hogy ő is csupán átmeneti törvényként tudná elfogadni ezt a tervezetet. Hangsúlyozta azonban, hogy e törvénybe szerinte mindenképpen bele kell foglalni az egyházi, illetve felekezeti ingatlanok visszaadásával kapcsolatos eljárás fő elveit. Kiemelte, hogy nem az 1945 előtti nagy vagyonú és nagy politikai súlyú egyházakat kívánja vissza, ám a jelenlegi és a leendő egyházaknak szükségük van ingatlantulajdonra, amelyek nélkül nem vagy csak nagy nehézségek árán végezhetik a társadalom számára is nélkülözhetetlen erkölcsi nevelő, oktatási, szociális, egészségügyi tevékenységüket. És ezekről sem a mai, sem a leendő jogállam sem tud lemondani. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 17:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (29. rész)
|
Eke Károly (Csongrád, 10.vk.) úgy vélte: feleslegs lenne ez a ---------- törvény, ha Magyarországon teljes lenne a vallás- és lelkiismereti szabadság. De mivel bevallottan nem az, szükség van rá, hogy garanciákat biztosítson e szabadságjogok gyakorlásához.
A képviselő ezután a törvényjavaslathoz csak áttételesen kapcsolódó gondolatait fejtette ki. Azt hangoztatta, hogy ez a nép a teherbíró képessége határán jóval túljutott. Utalt a miniszterelnök aznapi kijelentésére, miszerint a történelem megrágalmazottjai vagyunk, kishitűséget tápláltak belénk. Mint mondotta, ebben nagy a felelőssége azoknak a bíráknak, akik annak idején Jaltában és Potsdamban 40 év ,,Ázsiára,, ítélték a magyar népet, amely mindig is Európához tartozott.
Eke Károly szerint itt van az idő, hogy felvessük az ítélkezők felelősségét. Nem szabad, hogy azok a népek, amelyeknek a vezetői minket elítéltek, magára hagyják Magyarországot, s tűrjék, hogy pusztuljon a magyar nép a csendes forradalomban. Rendkívül súlyos a gazdasági helyzet, úgymond a végzet előtti állapot, szükség van arra, hogy szégyenkezés nélkül kérjük a világ segítségét. Az egyházak képviselőinek is csatlakozniuk kellene a nemzetközi tárgyalásokat folytató delegációkhoz, már csak azért is, mert ők azok, akiket nem terhelnek a múlt bűnei. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 17:53
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (30. rész)
|
Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) kifejtette: nagy kárt okozott, ----------- hogy negyven éven át egyetlen világmegváltó ideológia próbálta boldogítani az embereket. Ez a kizárólagosságra törekvés azt jelentette, hogy az egyedül üdvözítő tan fényében a vallások elavult, nevetséges, sőt anakronisztikus eszméknek tűntek fel, amelyek hamis válaszokat adnak az emberek problémáira. Éppen ezért előbb üldözte, majd kényszerűen eltűrte a hatalom a vallást, bízva abban, hogy hamarosan eltűnik az emberek életéből. A mai magyar társadalom erkölcsi állapota összefügg a vallások nyílt vagy burkolt üldözésével, az egyházak tevékenységének visszaszorításával is - mondotta -, hiszen a társadalom évtizedekre hátrakötötte egyik segítő kezét: megszüntette a tanító és karitatív szerzetesrendeket, elűzte a kórházakból, árvaházakból az apácákat, és végzetesen legyengítette az embereknek nélkülözhetetlen lelki vigaszt és életviteli normákat adó egyházakat. Most ezzel a törvénnyel visszakapják - talán csorbítatlanul - a lelkiismereti és vallásszabadság jogát, az egyházaknak újra joguk lesz segíteni az embereket és a társadalmat: megengedjük, hogy segítsenek.
Ha elismerjük, hogy az egyházak nélkülözhetetlen társadalmi funkciót töltenek be az oktatásban, a művelődési életben, a caritasban és a gyógyításban - emelte ki -, akkor nemcsak engedni kell a részvételüket, hanem egyenrangúan támogatni és elősegíteni is. Ezeknek a tevékenységeknek a gazdasági alapját nem lehet az adománygyűjtés megengedésével elintézni, illetve később meghatározandó támogatást kilátásba helyezni. Elemi követelmény, hogy az egyházak az állami intézményekkel azonos mértékű támogatást kapjanak, és ezt ebben a törvényben rögzíteni is kell. Végezetül javasolta az egyházak öröklési jogának tisztázását, valamint hogy a katonai intézményekben ne csak az egyéni, hanem a közösségi vallásgyakorlás lehetőségét is biztosítsa a törvény, akárcsak a kórházakban és a börtönökben. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 17:55
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (31. rész)
|
Az ezt követő részletes vitában Pregun István ------------- (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 1. vk.), a nyiregyházi Görög Katolikus Hittudományi Főiskola rektora egyebek között azt hangsúlyozta, hogy a törvény megszületését szükségesnek és fontosnak tartja; az hátteret és védelmet nyújt az egyházak működéséhez. Szerinte a társadalmi élet nyugalmának, további fejlődésének egyik biztosítéka lesz. Több módosító javaslatot terjesztett elő. Szerinte a vallásoktatás súlya indokolja a hitoktatás fakultatív tantárggyá tételét. Kérte Glatz Ferenc segítségét ahhoz, hogy a törvény életbe lépésével egyidejűleg a Művelődési Minisztérium dolgozza ki a fakultatív vallásoktatás módjára vonatkozó utasítást. A gyakorlati tudnivalók tartalmazzák, hogy milyen módon lehet bevenni a vallásoktatást órarendbe. A tantestületeknek lehetnek-e lelkész tagjai, s milyen óradíj illeti meg őket? Szükségesnek tartotta azt is, hogy azon diákok számára, akik nem választják a fakultatív hitoktatást, állítsák tanrendbe az erkölcsi, etikai ismereteket. Szorgalmazta, hogy ahol az egyház állami feladatokat vállal át és teljesít, ezen tevékenységek ne minősüljenek gazdasági, vállalkozási tevékenységnek, illetve az állami intézményekével azonos mértékű költségvetési támogatásban részesüljenek. Emlékeztette képviselőtársait arra, hogy az elmúlt év márciusában az akkori pénzügyminisztertől, Villányi Miklóstól ígéretet kapott erre, s novemberben a pénzügyi tárca új vezetője, Békesi László is megerősítette, hogy a költségvetési támogatás azonos mértékű lesz. Pregun István kifejezte abbéli reményét, hogy az ígéreteket a törvény betűjével is hitelesítik. (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 18:07
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (32. rész)
|
Tamás Gáspár Miklós (Budapest 14. vk.) számos módosító -------------------- indítványt terjesztett elő a törvénytervezettel kapcsolatban. Írásban benyújtott javaslatai közül a képviselő kiemelt néhányat az általa legfontosabbnak ítéltek közül. Mindenekelőtt azt hangoztatta, hogy a törvénynek határozottan el kell választania az államot az egyháztól, nem pusztán a deklaráció szintjén. Meg kell teremteni azokat a körülményeket, amelyek biztosítják a lelkiismeret szabadságának maradéktalan érvényesítését. Olyan helyzetet kell teremteni, amikor az állam a lehető legcsekélyebb mértékben avatkozik be az egyének, illetve az egyének csoportjainak belső ügyeibe. Ebből kiindulva a képviselő javasolta, a törvénytervezet módosítását: az eredeti megfogalmazás szerint egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható, amely az alkotmánnyal nem ellentétes, és amely törvénybe nem ütközik. Tamás Gáspár Miklós véleménye szerint viszont tudomásul kell venni, hogy egy demokráciában olyan politikai és intellektuális tevékenységek is törvényesek lehetnek, amelyek békés úton az alkotmány megváltoztatását kívánják. Nézete szerint ezért csupán a törvényességet kell védeni. Módosító javaslatában ezért úgy fogalmazott: egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható, amely bűncselekményt nem valósít meg, vagy annak elkövetésére nem hív fel.
A képviselő javasolta továbbá, hogy a tervezetből hagyják el azt a kitételt, amely a szülőket arra kötelezné: gyermeküket egészséges, művelt, erkölcsös, hazáját, népét szerető emberré neveljék. Tamás Gáspár Miklós álláspontja szerint ezek nemes célok ugyan, de a gyermekek nevelését a családokra kell bízni, s ebbe az államnak nem kellene beavatkoznia.
Összefoglalva módosító javaslatainak lényegét hangoztatta: ezen a területen is csökkenteni kell az emberek magánéletére, hitére vonatkozó állami beavatkozást. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 18:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (33. rész)
|
Ezután az elnöklő Jakab Róbertné bejelentette, hogy a vitában elhangzott módosító javaslatokat véleményezésre kiadja a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak. Glatz Ferenc művelődési miniszter ezzel összefüggésben kért szót, s javasolta, hogy a bizottság ne foglalkozzék a Pregun István képviselő által felvetett kérdésekkel, mert saját hatáskörében rendelkezik azokról, mint ahogy a törvénytől függetlenül már tett is ilyen utasításokat. Reményét fejezte ki: az oktatás-neveléssel kapcsolatban megfogalmazottak alkalmat adnak arra, hogy az oktatási törvény módosításakor olyan jogszabályok szülessenek, amelyek lehetővé teszik, hogy majd szeptembertől ezen alapelveknek megfelelően történjék Magyarországon a beiskolázás.
Az ülés elnöke délután háromnegyed 5-kor berekesztette az Országgyűlés januári ülésszakának első munkanapját. (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 18:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (34. rész)
- Dió 1.
|
Az Országgyűlés januári ülésszaka első munkanapjának eseményei dióhéjban:
Kedden délelőtt, néhány perccel 10 óra után megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka. Az elnök először a plénum határozatképességét állapította meg. A teremben 291 képviselő foglalt helyet.
Ezt követően képviselői igazolásokra került sor. A plénum határozathozatal nélkül tudomásul vette Bognár Rezsőnek, Hajdú-Bihar megye 6. választókerülete országgyűlési képviselőjének lemondását. Tudomásul vette, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6. választókerületének törvényesen megválasztott képviselője Hegedűsné Hargitai Ágnes - akit 1985-ben választottak pótképviselővé -, és hogy Budapest 14. választókerületének törvényesen megválasztott képviselője Tamás Gáspár Miklós.
Napirend előtt soron kívül szót kért Horváth István belügyminiszter, aki mérlegelve eddigi tevékenysége és a ,,most kierőszakolt botrány,, súlyának arányát, lemondott megbizatásáról.
A Parlament ezt követően előbb képviselői önálló indítványok megtárgyalásáról döntött - eközben szót kért Király Zoltán (Csongrád m. 5.vk.) - majd az ülésszak tárgysorozatáról határozott: tizenhat törvényjavaslatot, három országgyűlési határozat-tervezetet, két népi kezdeményezés megtárgyalását, személyi javaslatokat, valamint interpellációkat és kérdéseket tűzött napirendjére.
Az első napirendi pont előtt Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke kért szót.
Beszédét követően Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter terjesztette elő a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló alkotmányerejű törvényjavaslatot; amelyhez a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviseletében Czoma László fűzött szóbeli kiegészítést. Az általános, illetve részletes vitában felszólalt:
Bíró Imre (országos lista) kanonok;
Nagy József (Baranya m., 6. vk.);
Biacs Péter (Budapest, 30. vk.);
Tóth Károly (országos lista) református püspök;
Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.)
(folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 18:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (35. rész)
- Dió 2.
|
Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) evangélikus lelkész;
Szentágothai János (országos lista);
Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.);
Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.);
Pregun István (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 1. vk.), a Görög Katolikus Hittudományi Főiskola rektora;
Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.);
Glatz Ferenc művelődési miniszter.
Az elnöklő Jakab Róbertné délután háromnegyed ötkor berekesztette az Országgyűlés januári ülésszakának első munkanapját. (MTI)
1990. január 23., kedd 18:22
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|