|
|
 |
|
 |
Katolikus Szemle
|
----------------
München, 1989. december 27. (SZER) - A hónap, és egyben az
1989-es esztendő utolsó hete lévén - adásunkban a Rómában megjelenő
Katolikus Szemle ez évi 4. számából adunk tartalmi ízelítőt: a
bevezető dolgozat szerzője, Sárközy Péter, magyar nyelv- és
irodalomtanár a római egyetemen Cs. Szabó Lászlóra emlékezik. Utána
Tomka Miklós, Budapesten élő szociológus ad képet arról: milyen is
az egyház helyzete Magyarországon. - Ebből idézünk:
- Átmeneti időket élünk, bizonytalanokat, mint amikor a küszöbön
áll valaki -, nem tudjuk érkezik-e, vagy távozik. A magyar
kereszténységben, ahol évtizedekben, vagy emberöltőkben mérjük az
időt, különösen nyomasztó a folyamatosság, a biztonság hiánya.
A megújúlás tény. Az elvallástalanodási trend 30 év után
megállt, talán lassacskán meg is fordul. Az országos sajtó vallásos
fellendülésről ír. Egyre általánosabb, egyre hangosabb a keresztény
kultúra iránti igény. Józan racionalitással ma nem hívők - marxisták
és nem marxisták - javasolnak szerzetes nővéreket a kórházakba,
keresztény lelkesedést az alkoholisták, kábítószerezők megmentésére.
Nyilvánvaló: a kereszténység társadalmi megítélése megváltozott.
Ebben a megújúlás valódi jeleinek is része van. Aztán az ifjúsági
találkozóknak és lelkigyakorlatoknak, a népszerű, modern zenébe
fogalmazódó áhítatnak, vagy éppen a teológiai érdeklődésnek és
verejtékes tanulásnak. A megújúlás tehát tény. S mivel a jelen - ha
tetszik, ha nem - valamiképpen tartalmazza a múltat, hát ez a
megújúlás is korábbi erőfeszítésekre támaszkodik. (folyt.)
1989. december 27., szerda
|
Vissza »
|
|
- Katolikus Szemle - 1. folyt.
|
Tomka Miklós tárgyilagosan vázolja fel a jelen és jövő
lehetőségeit. Derűlátó tanulmányának befejező részében viszont nem
hallgat arról, hogy csak komoly erőfeszítéssel lehet előrelépni,
hiszen a látszat még nem valóság.
Továbblapozva, Kőműves János fordításában olvashatjuk az európai
keresztények imáját, majd a Washingtonban lakó Gáspár Ödön elemzését
az 1947-ben zajlott koncepciós perekről. - Ebből idézünk:
- A szovjet megszálló hatóságok és a magyar kommunista párt
harcát hirdették meg a koalíciós kormányzás ellen. Összesen 218
vádlott állott 7 különböző csoportban a népbíróságok előtt a Magyar
Köztársaság megdöntésére irányuló összeesküvés vádjával. (folyt.)
1989. december 27., szerda
|
Vissza »
|
|
- Katolikus Szemle - 2. folyt.
|
A perekben több halálos ítélet és életfogytiglani
fegyházbüntetés hangzott el. Megfélemlítő hatásukra Nagy Ferenc
kisgazda miniszterelnök, Vargha Béla a Nemzetgyűlés elnöke, és sok
más vezető demokrata politikus emigrációba kényszerült. Sztálin és
magyarországi pártja elérte célját: a magyar demokrácia kísérlete
1945 és 1947 között szánalmas véget ért.
Az utóbbi hónapokban két jelentős munka gazdagította a
koncepciós perek emigrációs irodalmát. Csicseri-Rónai István kiadta
Donáth Györgynek "Az utolsó szó jogán" 1947 április 11-ikén mondott
nagybeszédét. Másrészt ugyanezen per egy másik vádlottja,
Szentmiklóssy István közzétette emlékiratát a Magyar Függetlenségi
Mozgalom 1943-1947 "Egy szemtanú beszámolója" címmel.
- A megrendítő politikai és emberi dokumentumok ismertetése,
valamint a hozzájuk fűzött kommentár közlése most különösen
időszerű, hiszen mind több személy, csoport ellen hozott ítéletről
mondják ki, hogy a perek manipuláltak voltak. A magyar kormány idáig
körülbelül százezer igazságtalanul deportált, bebörtönzött és
kivégzett személyt rehabilitált. Immáron közöttük van Mindszenty
József bíboros hercegprímás is, és a vétlenül meghurcoltak közül még
életben lévők, hozzávetőlegesen 17 ezer fő nyugdíját jelképes
elégtételként 500 forinttal emelték.
(folyt.)
1989. december 27., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|