|
|
 |
|
 |
A magyar reformok problémái
|
---------------------------
Washington, 1990. január 7. (Amerika hangja) - Átmenet a
demokráciába címmel látott napvilágot Amerikában egy tanulmány a
magyar reformok problémáiról. Kivonatosan most ezt ismertetjük:
- Első pillantásra minden érdekfeszítőnek, sőt izgalmasnak tűnt.
Magyarország a márciusi szabad választásokra készül, az utóbbi több
mint 4 évtized első igazán szabad választásaira. Már életbe lépett
az alapvető emberi jogokat garantáló módosított alkotmány, és az
ország nevét Magyar Népköztársaságról Magyar Köztársaságra
változtatták.
Kelet-Németország és Csehszlovákia demokratikus úthoz való
csatlakozásával a nemzetközi helyzet minden eddiginél ragyogóbbnak
tűnik a kommunizmusból a demokráciába történő drámai ugráshoz.
Budapest azonban nem lelkesedéssel, hanem bizonytalansággal van
átitatva. A magyarok kissé elkomorodtak. A politikusok egymással
civakodnak, bizonytalanok, programokat terjesztenek elő, miközben a
gazdaság stagnál és az életszínvonal csökken.
Soviniszta nacionalizmus fuvallata érződik a levegőben. Az
emberek nyugtalanok - mondotta Lipovecz Iván a Heti Világgazdaság
főszerkesztője. Bizonytalanok azután, hogy 40 éven át megmondták
nekik mit gondoljanak, nem biztosak benne hogy bánjanak az új
felelősséggel. Antiszemitizmus, románellenesség és cigányellenesség
érződik - tette hozzá. Ennek legnagyobb része a változékony
politikai helyzetből ered. A régi kommunisták megosztottak és
bizonytalanok önmagukban. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar reformok problémái - 1. folyt.
|
A tavaly októberi kongresszuson az MSZMP a szocialista párt
nevet vette fel, és kinyilatkoztatta a demokráciához való
ragaszkodását. A keményvonal képviselői - köztük Grósz Károly, a
kommunista párt főtitkára - erre úgy reagáltak, hogy decemberben
újraalakították az MSZMP-t. A Nyers Rezső és Pozsgay Imre által
vezetett reformerek időközben egyre nehezebbnek találják, hogy
nyugati stílusú szociáldemokratáknak tüntessék fel magukat.
A reformerek azt remélték, hogy egy mielőbbi elnökválasztással
biztosíthatják hatalmukat. Jelöltjük, Pozsgay Imre, az ország
legnépszerűbb politikusa volt, és talán győztesen került volna ki a
közvetlen korai választások eredményeként.
Az ellenzéki szabaddemokraták azonban megfúrták ezt a tervet.
Aláírásokat gyűjtöttek egy petícióhoz, amely népszavazásra tett
felhívást - és győztek. Ennek eredményeként csak azt követően fogják
megválasztani az elnököt, hogy az új törvényhozás elfoglalja
hivatalát. Ez pedig hátrányára volt Pozsgaynak és szocialista
pártjának.
A közvéleménykutatási eredmények azt mutatják, hogy a
szocialisták a szavazópolgárok mindössze 13 százalékának a
bizalmával rendelkeznek. - Még a párt vezetői is elismerik, hogy
üzenetünk zavaros. Az elmúlt néhány hónapban néhány nagy hibát
követtünk el - mondotta Dégen István, a párt egyik vezető
tisztségviselője. - Sohasem kelleltt volna elfogadnunk a
népszavazást - tette hozzá. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar reformok problémái - 2. folyt.
|
Sajnálatos módon azonban az ellenzék is túlságosan megosztott,
és bizonytalan önmagában ahhoz, hogy kihasználja a hatalmon lévő
párt gyengélkedését. Több mint 50 szárnyait bontogató mozgalom kíván
versenyezni a szavazatokért, köztük több mindössze néhány tucat
tagot számlál. A két legfőbb versenytárs a szabaddemokraták és a
Demokrata Fórum sokkal inkább egymást bírálják, mintsem
együttműködnének.
Ostoba és szánalmas dolog - panaszkodott Barta Ágnes újságíró -,
a demokrácia felé haladunk és a politikusok a kis problémákon
cívódnak.
A szabaddemokraták nyugati értelemben vett liberálisok, a
kapitalizmus szociáldemokratikus formájának szószólói. Gyökereik az
ellenzék emberi jogokért vívott küzdelméhez nyúlnak vissza. Legtöbb
vezetőjük budapesti értelmiségi. Nem fogadják el a kommunistákkal
való kompromisszumot, még akkor sem, ha szocialistáknak hívják
magukat.
A Demokrata Fórum a nacionalizmust hangsúlyozza. Kritikusai
azzal vádolják a csoportot, hogy antiszemita. A Demokrata Fórum
vezetője - Csurka István - tagadja ezeket a vádaskodásokat. Csurka
irányítása alatt a Fórum ideológiája a kapitalizmus és a kommunizmus
közötti harmadik magyar út keresésére összpontosul. A vidéken
erősnek számító Fórum korábban a nemrég megtartott népszavazás
bojkottálására tett felhívást és amellett érvelt, hogy valamikor
kompromisszum jöhet létre a kommunistákkal. Az elnökválasztásra
vonatkozó referendum megtartása után a párt visszalépett. Nem fogunk
koalícióra lépni a kommunistákkal - mondja most Csurka. - Túlságosan
gyengének mutatták magukat. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A magyar reformok problémái - 3. folyt.
|
A kommunistaellenes érzelmek fokozódásával sokan attól félnek,
hogy a keserűség kontrollálhatatlanná válhat. Megdöbbent az emberek
reakciója, amikor kampánykörútra megyek - mondotta Haraszti Miklós,
a szabaddemokraták egyik vezetője. - Valóban gyűlölik a
kommunistákat. Legszívesebben meglincselnék őket.
A választási kampány valószínűleg el fogja kerülni a kérdések
komoly megvitatását. A résztvevők azt jósolják, hogy a demagógia
szintjére fog lessüllyedni. Az emberek tudják hogy mi ellen vannak,
azt nem tudják, hogy mi mellett - mondotta Haraszti Miklós.
Magyarország nélkülözi a koherens nemzetközi mozgalmat, mint a
lengyel Szolidaritás, vagy a csehszlovák Polgári Fórum. Figyelembe
véve a sok pártot, valamint a domináns politikai erő hiányát, a
márciusi szavazás valószínűleg egy törékeny parlamentet fog
eredményezni éppen abban a pillanatban, amikor Magyarországnak erős
kormányra lenne szüksége az alapvető gazdasági reformok kivitelezése
érdekében.
A kormány mostanáig halogatta a szükséges takarékossági
intézkedéseket, félve attól, hogy azok visszaüthetnek a szavazásnál.
Engedélyezte a hatalmas költségvetési deficit felfutását, megtagadva
a fogyasztói ártámogatás csökkentését és a gazdaságtalanul üzemelő
nagyüzemek bezárását.
A Nemzetközi Valutaalap decemberben kierőszakolt néhány
intézkedést a költségek csökkentésére egy rendkívüli hitelért
cserében. Magyarország azonban máris körülbelül 20 milliárd dolláros
bénító adóssággal rendelkezik. E pénzösszeg fékentartására irányuló
intézkedések azonban társadalmi feszültségeket válthatna ki.
Senki sem akar felelősséget vállalni - panaszkodik Járai
Zsigmond pénzügyminiszter-helyettes. - Ez a lépésről-lépésre történő
megközelítés nem működik. Nagy lökésre van szükségünk - mondotta.
+++
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|