Rendszerváltás és az MTI

	Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának ülése (2.rész)
A magyar-román viszonyban a román nemzetiségi politika szítja a feszültséget. A probléma különösen élesen vetődött fel azután, hogy Románia hozzáfogott a világszerte nagy felháborodást keltett falurombolási tervek kivitelezéséhez. Ez volt az a pont, amikor a magyar diplomáciának be kellett látnia, hogy az erőszakos asszimiláció ellen elégtelenek a kétoldalú kapcsolatokra szorítkozó ,,magas diplomácia,, eszközei. Magyarország ezért a világ közvéleménye elé tárta a romániai nemzeti kisebbségek sanyarú sorsát. A külügyi államtitkár e lépés eredményei közé sorolta: a Romániában élő magyarság többé nem érzi úgy, hogy cserbenhagyták; a hazai közvélemény előtt pedig világossá vált, hogy a vezetés nem áldozza fel a magyar érdekeket valamifajta helytelenül értelmezett internacionalizmus oltárán. A legfontosabb eredmény azonban az, hogy a nemzetközi közvélemény most már jobban érti a magyar álláspontot. Magyarország számára ez azért különösen jelentős fejlemény, mert elsősorban a közvélemény kényszerítő erejétől várható, hogy a román vezetés változtasson erőszakos politikáján. A magyar-csehszlovák kapcsolatok feszültségét az 1968-as események eltérő megítélése, valamint a bős-nagymarosi vízlépcső körül kialakult polémia okozza. A külügyi államtitkár Németh Miklós miniszterelnök csehszlovákiai látogatása miatt bővebben nem foglalkozott e kérdéskörrel. Az NDK-hoz fűződő viszonyban az áttelepülni szándékozó keletnémetek sorsának rendezésére született magyar döntés okoz feszültséget. A magyar kormány döntését indokolva Kovács László hangsúlyozta: hazánk számára nem maradt más választási lehetőség, mint az 1969-es utasforgalmi egyezmény rendelkezéseinek ideiglenes felfüggesztése. Egy liberális kivándorlási, utazási törvény megalkotására készülő ország nem vállalhatta a menekülők kitoloncolásának következményeit. Hasonlóképpen elfogadhatatlan volt az NDK-nak az a javaslata, hogy a probléma rendezésére alkalmazzák a berlini formulát (Mint emlékezetes, Vogel ügyvéd közbenjárására önkéntesen elhagyták az NSZK berlini nagykövetségét az oda menekült NDK állampolgárok). E formula értelmében az NDK állampolgároknak a kivándorlási kérelmük teljesítésére vonatkozó garancia nélkül kellett volna visszatérniük hazájukba. Kovács László tájékoztatta a külügyi bizottságot arról is, hogy további tárgyalások folynak az NDK vezetésével a probléma megnyugtató rendezésére. Az NDK vezetőinek megítélése azonban nem változott; továbbra is úgy vélik, hogy a menekülthullámot az NSZK aknamunkája váltotta ki, ami az egész szocialista rendszer ellen irányul. (folyt.köv.) 1989. október 11., szerda 16:30
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »