Rendszerváltás és az MTI

	Az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának ülése (2. rész)
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslatban az egyéni és a listás mandátumok arányát kifogásolták elsősorban, nevezetesen azt, hogy a jelenlegi törvényjavaslat csaknem 60 százalékban kizárólagosan a pártok között osztja fel a képviselői helyeket, noha a 7-7,5 millió választópolgárnak csak töredéke tartozik valamilyen párthoz vagy szimpatizál azokkal. Mások azt kifogásolták, hogy a választók csak egy jelöltre tehetnek javaslatot, hiszen ez már szinte nyílt szavazásnak számít. Megfontolásra ajánlották azt is, hogy a következő parlamentet csak két évre válasszák meg, mert a közeljövőben megtartandó választás csak szimpátiaszavazás lesz. Éppen ezért a valódi megmérettetést is szolgálná, ha a megválasztott képviselők egyharmada az átmeneti időszakban kétévente cserélődne. Kevesebb szó esett a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslatról. Elsősorban az alternatív javaslatokkal foglalkozva úgy foglaltak állást: a pártok munkahelyen szervezetet nem hozhatnak létre és nem működtethetnek. Amennyiben a parlament azt a változatot fogadná el, amely differenciál a közhatalmi funkciókat betöltő és más munkahelyek között, akkor indítványozzák, hogy a tilalmat terjesszék ki a nevelési és oktatási intézményekre is. A pártok vagyonára és gazdálkodására vonatkozó két változat közül a bizottság azt támogatta, hogy a párt a tulajdonában lévő, a párt rendeltetésszerű működéséhez szükséges ingatlanrészeket, helyiségeket és ingóságokat díj ellenében hasznosíthatja. Az ülésen szó volt a sarkalatos törvények hátterében álló politikai egyeztető tárgyalásokon született megállapodásról is. A törvényjavaslatok feletti vita is jelezte a képviselők dilemmáját: nem tisztázott e megállapodás és a törvényhozás viszonya. Az Ellenzéki Kerekasztal jelenlévő képviselője, Zétényi Zsolt arra hívta fel a figyelmet: beláthatatlan következményekkel járhat, ha olyan törvényeket fogadnak el, amelyek nem felelnek meg a megállapodásnak, s a tárgyalások jelentőségét elemző beszámolójában főként a képviselők lelkiismeretére és politikai felelősségére apellált. Ám éppen emiatt kétségek sokaságával küszködnek a törvényalkotók, ahogyan ez az ülésen is és a folyosói beszélgetésekből is kitűnt. Többek véleménye szerint az ellenzék szemében azért vált hirtelen ismét legitimmé a parlament, mert különben maguknak a politikai egyeztető tárgyalásoknak a legitimitása is megkérdőjelezhető lenne. (folyt.köv.) 1989. október 10., kedd 18:21
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »