|
|
 |
|
 |
A magyar kormány döntése
|
-------------
München, 1989. szeptember 11. (SZER, Magyar híradó) - A magyar
kormánynak a keletnémet menekültek ügyében hozott döntését Kasza
László kommentálja:
- Hogy előre bocsássam véleményemet: a magyar kormány döntését a
keletnémet menekültek ügyében - eltekintve 1956 októbere néhány
napjának határozataitól - az elmúlt 40 év legfontosabb önálló
külpolitikai döntésének tartom. Talán még azt az állítást is meg
lehetne kockáztatni, hogy ez az egyetlen jelentős, önálló döntés
volt. Vele Magyarország visszajelentkezett a szuverén államok
sorába. Ha felvétele előtt állnak is további akadályok, névjegyét
letette.
A magyar diplomácia, amely most valóban bizonyította
sikerág-ellegét, körültekintően járt el. Mindent megtett annak
érdekében, hogy ne rátestált szövetségesével, az NDK-val nyíltan
szembefordulva kelljen meghoznia a nemzetközi jognak és a humanizmus
elveinek megfelelő döntést. Horn Gyula megaláztatás határán mozgó
látogatása Kelet-Berlinben a maximum volt, amit ezen a téren
tehetett. Az ott uralkodó légkörre, politikai gyakorlatra jellemző,
hogy ez sem volt elég.
Az ügy teljes politikai súlya, várható következményei keleti és
nyugati kapcsolatainkban jelenleg csupán körvonalazhatók, pontosan
le nem mérhetők. Egyre világosabb a Varsói Szerződés és a KGST
csoportokra való oszlása: Magyarország, Szovjetunió és Lengyelország
többé-kevésbé hasonló célokat követő blokknak tekinthető, s nyíltan
szemben áll velük az NDK, Csehszlovákia, Románia és Bulgária.
(folyt.)
1989. szeptember 11., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kormánydöntés - 1. folyt.
|
A magyar diplomácia külön gondja, hogy pontosan az a két ország
viselkedik velünk szemben ellenségesen, amellyel a legtöbb közös
problémánk van: Csehszlovákia és Románia. Ez még feltehetően csak
egyik és hosszú távon talán nem is a legfontosabb következménye az
NDK menekültekre vonatkozó magyar döntésnek, hogy ezek a
határvonalak élesedtek.
Miután más népek számára példaként is szolgál - lám önállóan, a
nemzetközi jog és a humanizmus követelményeinek megfelelően is lehet
-, feltehetően nőni fog a változásokat követelő társadalmi nyomás a
kelet-berlini és prágai kormányra is. Ennek jelentőségéről nálunk,
ahol ez a folyamat lényegében a maroknyi ellenzék makacs
követelésére indult el, nem kell szót vesztegetni.
Ami a lépés nyugati vonatkozását illeti, a legfontosabbat
említettem: visszajelentkeztünk az európai kultúrnépek családjába.
Magyarország erkölcsi tekintélye Stokholmtól Rómáig, Bécstől
Londonig olyan mértékben nőtt, mint 1956 óta soha. És ebben fontos
szerepe van annak a magyar társadalomnak, amely - megint csak ez a
kifejezés - európai kultúrnéphez méltóan viselkedett a keletnémet
menekültekkel szemben. Mindenütt hangsúlyozták ezt a
segítőkészséget, megértést, szeretetet, amely a magyar társadalom
részéről megnyilvánult a bajbajutottakkal szemben. Az így szerzett
erkölcsi tőke súlya felbecsülhetetlen.
Helyes, hogy Horn Gyula a leghatározottabban visszautasította
azokat a próbálkozásokat, amelyek ezt aprópénzre - értsd:
nyugatnémet márkára - akarták váltani. Itt többről van szó. A magyar
diplomácia jó érzékkel, talán a Lengyeleknél is jobb érzékkel
kezelte ezt a kérdést.
Persze nem lenne őszinte, ha nem mondanánk meg: bízunk abban,
hogy a magyar társadalom viselkedése, a kormány politikája nyomán -
bár nem ezért tette - nőni fog a nyugati, mindenekelőtt a
nyugatnémet segítőkészség gazdasági nehézségeink megoldására.
(folyt.)
1989. szeptember 11., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kormánydöntés - 2. folyt.
|
A remény jogos. Kohl kancellár megjegyzése, hogy "ezt mi soha
nem fogjuk elfelejteni a magyaroknak" - magáért beszél. De, azt is
tudnunk kell, hogy ezt a hitelünket a Kádár-rendszer eljátszotta,
amelynek alapján a kormányra bízzák a nyugati kölcsönök
felhasználását. Pontos tervek a felhasználás céljáról, módjáról
azonban soha eddig nem tapasztalt segítőkészségre találnak a nyugati
fővárosokban.
Ismét felelős magyar kormányon a sor. Ennek munkája más
szempontból is nehéz. A társadalom most magyar részről történő
felmondása alkalmából szerzett tudomást arról, hogy létezett olyan
egyezmény Magyarország és az NDK között, amely kötelezte a feleket,
hogy nem engedik harmadik országba továbbutazni a másik állam
polgárát akkor, ha annak erre nincs hazai engedélye. Ki tudja hány
ilyen, a magyar állampolgárokat diktatúráknak kiszolgáltató
nemzetközi egyezményt kell még érvényteleníteni ahhoz, hogy valóban
jogállamban éljünk? +++
1989. szeptember 11., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|