|
|
 |
|
 |
Ünneplés
|
München, 1989. július 20. (SZER, Magyar híradó) - Budapesti
kommunisták álltak elő a javaslattal, hogy október 23-ika a nemzet
közös ünnepe legyen. Már közhelynek számít, hogy az események milyen
szédületes ütemben gyorsultak fel, nem győzzük kapkodni a fejünket.
Úgy tűnik Gadó György sem, aki kommentárral emlékezik meg a
budapesti pártbizottság reformjavaslatáról.
- Az MSZMP budapesti bizottsága sokak számára meglepő
javaslattal állt elő. Együttműködést ajánlott fel a különböző
ellenzéki szervezeteknek október 23-ika elkövetkező évfordulójának
előkészítésében és megünneplésében. Az MSZMP egészen még nem
vállalta fel az ügyet és Nyers Rezső pártelnök fenntartással szólt
róla. Másfelől, amennyire a spontán hangokból kivehető, ellenzéki
oldalon sem keltett osztatlan lelkesedést a javaslat, távolról sem.
Az ellenzék és a közvélemény nem csekély része már a Nagy Imre
és mártírtársai újratemetésekor ellenérzésekkel fogadta a hatalom
képviselőinek megjelenését ezen a jelképes aktuson. Igaz, a hatalmat
gyakorló és korábbi egységét elvesztett párt reformbarát képviselői
jöttek el, és ezt némi jóhiszeműséggel el lehetett fogadni, már csak
azért is, mivel 1956 öröksége melletti kötelezettségvállalásukkal
ezek a politikusok elősegítették az erjedést a kommunista pártban,
és megnehezítették a konzervatívok dolgát. Ámde ezt az első, és nem
is egészen egyértelmű lépésüket nem követte a második, nem fordultak
határozottan szembe a közvélemény előtt a kádárizmussal, nem
utasították el világosan Kádár politikai hagyatékát.
Nagy Imréék temetését a Kádár Jánosé követte, és amit az előbbin
való részvételükkel javítottak a helyzeten - egyúttal a saját
politikai helyzetükön is -, azt a másodikon mutatott szereplésükkel
semmissé tették. Sőt a Kádár temetés után visszamenőlegesen is új
színben jelenik meg július 16-iki megnyilatkozásuk. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ünneplés - 1. folyt.
|
Úgy tűnik, az sem annyira a múlt tisztázását és a kommunista
párton belüli reformerek erkölcsi bázisának a létrehozását
szolgálta, mint inkább az ellenzéki tömegek lecsitítását, annak
elkerülését vagy elodázását, hogy a számottevő súlyú konzervatív
kolonccal megterhelt kommunista párt nyílt konfliktusba kerüljön a
társadalom ellenzéki részével.
Megértem persze, hogy az MSZMP reformerői igyekszenek elhárítani
a pártszakadást, attól tartva, hogy az csökkentené az ő politikai
súlyúkat, fokozná nehézségeiket, amellett növelné a nyílt társadalmi
konfliktus veszélyét. Nehéz a manőverezés a konzervatívok és az
ellenzék között, ám meglehet, mindaddig szükséges, amíg a
konzervatívok végleg vereséget nem szenvednek. Csakhogy nem
kellene-é ezt a vereséget épp a kádárizmus határozottabb és
nyíltabb, közérthetőbb bírálatával előmozdítaniok? Bármint áll is a
küzdelem az MSZMP-én belül konzervatívok és reformerek között, a
társadalomnak az a része, és hiszem: a túlnyomó része, mely -56-ot
egyértelműen a maga forradalmi függetlenségi harcának tekinti, nem
lehet tekintettel a kommunisták egymás közti viszályaira. Október
23-ika, mint hagyomány, számunkra nem lehet alku tárgya.
Az MSZMP budapesti bizottsága az ellenzék nemzeti
felelősségérzetére apellálva várja el, hogy 1856 örökösei hajlandók
legyenek összefogni a mai hatalom részeseivel. Ez a hatalom azonban
1956 eltiprásából született. Összefogásra csakis azokkal van
lehetőség, akik egyértelműen elhatárolják magukat Kádártól és a
kádárizmustól, sőt tovább megyek: ez is kevés ma már, mert 1956
örökségét nem az folytatja ma, aki az akkor még érthető
szocialisztikus reformkommunista illúziókat kívánja követni és
fenntartani. 1956 örökségének a legnagyobb értéke számunkra a
függetlenség, a demokrácia és a néptömegek kezdeményezésének a
hármas gondolata. (folyt.)
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Ünneplés - 2. folyt.
|
Ennek ma már semmiféle kommunista eszméhez nem kell, sőt nem is
szabad kötődnie, ha meg akar valósulni. Ezért nem látok lehetőséget
arra, hogy október 23-ika jegyében az ellenzék együtt lépjen fel a
kommunista párttal, amíg az a konzervatív erőktől meg nem szabadult
és minőségileg át nem alakult, kommunista pártból szociáldemokrata
jellegű párttá nem lesz. De képes lesz-e erre? +++
1989. július 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|