|
|
 |
|
 |
Wheatland-konferencia Budapesten
|
Washington, 1989. június 19. (Amerika Hangja, Világhíradó) -
Budapest ismét nemzetközi konferencia színhelye. - Budapesti
tudósítónk, Thassy Jenő jelenti:
- Ezúttal irodalmi jellegű, a Wheatland konferencia-sorozat
harmadik rendezvényét tartják Budapesten, hétfő és péntek között a
legkíválóbb magyar írók és nemzetközi nevek részvételével.
A konferencia életre hívója két neves kiadó: Ann Getty, az
olajmilliók örökösnője és Lord Weinfeld, a brit kiadó, aki Miss
Gettyvel társulva alapította a New York-i kiadóvállalatot.
A Wheatland-konferencia első száma Washingtonban nyílt annak
idején, a másodikat Lisszabonban rendezték, a harmadikat pedig most
itt Budapesten, s nem véletlenség, hogy a nagy nemzeti temetés után
kezdődő hét elején nyílt. Számos külföldi résztvevő - jól tudván,
hogy mit jelentett Magyarországnak június 16-ika, péntek - előbbre
tette érkezését, és már pénteken itt volt, hogy kimehessen a Hősök
terére. És aki nem - mint Susanne Sontag, az ismert amerikai
kritikusnő, aki szombaton jött - azóta is sajnálja azt, amit
mulasztott.
A magyar irodalom színe-java jelent meg előadóként és
hozzászólónként. Mándy Ivántól Esterházy Péterig, Konrád Györgytől
Petri Györgyig, Bíró György, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, Domokos
Mátyás - írók és irodalmárok.
És a külföldiek: Friedrich Dürrenmatt a világhírű svájci
drámaíró első ízben résztvevője a Wheatland-konferenciának, sőt első
ízben látogatott el Közép-, illetve Kelet-Európába. Susanne Sontag,
az amerikai kritikusnő. Jugoszláviából a világszerte ismert Danilo
Kis. Dél-Afrikából Nadine Gordimer, Lengyelországból Adam Michnik -
hogy csupán néhány rendkívül ismert nemzetközi nevet említsek.
(folyt.)
1989. június 19., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Wheatland-konferencia - 1. folyt.
|
A konferencia a magyar irodalommal kezdődött és természetesen
sok szó esett a cenzúráról, ami a magyar előadók szerint nem
jelentett mindig hátrányt és korlátot, mert az írók megtanulták azt,
hogy a szimbolizmus, az absztrakció, vagy az allegória révén
megkerüljék és mégis sejtessék azt, amit nem szabad.
Esterházy Péter rámutatott, hogy Magyarországon az elnyomás
korszakában egyetlen számjegy - 1956 vagy 1957 - elegendő volt, hogy
az olvasóból mély hatást váltson ki. Miként a politikában, úgy az
irodalomban is a cenzúra megszünésével egy új szakasz kezdődik.
Senki sem tudja még, hogy mi lesz, de sejtik, hogy talán a realizmus
kora érkezett el, amikor mindenről lehet beszélni úgy, ahogy van,
nem pedig rejtjelekben.
A budapesti Wheatland-konferencia magyar nyitása, amely a
páratlan nemzeti élmény, Nagy Imre és társai temetésnek hatása alatt
állt, izgalmas kezdetnek bizonyult, és rámutatott a különbségre is,
ami a magyar és más irodalmak között létezik.
Egyebütt - különösen Nyugaton - az író általában az én, az egyed
kilétét kutatja. Itt és most, Magyarországon ez most átütő erővel,
kollektívan következik be. Azt kutatják a magyar írók, hogy kik
vagyunk, miért vagyunk ilyenek és mi is a rendeltetésünk.
Újabb érdekes megállapítás, megint a magyar írók részéről: a
kommunizmus kényszerzubbonya nem volt feltétlenül káros az
alkotókra. Egyesítette őket, próbálkozásuk, hogy megkerüljék a
kötelező szellemi kényszerzubbonyt, érdeklődést keltett irántuk a
külvilágban, felhívta a figyelmet a magyar, vagy a lengyel
irodalomra. És ezért jött el most ide, Budapestre a
Wheatland-konferencia, amelynek tulajdonképpeni célja, hogy felhívja
a figyelmet minden jelentős irodalomra akkor is, ha az a kis
nemzeteké, és megismertesse, átsegítse őket a világirodalom kapuján.
+++
1989. június 19., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|