|
|
|
|
A román jegyzékről
|
München, 1989. június 18. (SZER,Világhíradó) - Kasza László kommentárja: - Ma még nincs hivatalos álláspont, kérem, érdeklődjön holnap a délelőtt folyamán - kaptam a választ ma délután a külügyminisztérium ügyeletén arra a kérdésre, hogyan reagál a magyar diplomácia az elmúlt évtízedek ma nyilvánosságra került legélesebb román támadására. A válaszra tehát várni kell ugyan, de a durva provokációnak tekinthető román jegyzék tartalmáról már most is részletes értesülések állnak rendelkezésünkre. Ezek szerint tegnap délután a bukaresti külügyminisztériumba kérették Szűcs Pált, Magyarország romániai nagykövetét. Jegyzéket adtak át neki, amelyben - így a szavakban hozzáfűzött kommentár - Bukarest tiltakozik a június 16-iki románellenes budapesti megnyilvánulások miatt. A román hírügynökség részleteket idéző jelentéséből aztán kiderül, hogy a romániai rendszer, amelyet 40 éven át testvérinek kellett nevezni nálunk, minden eddiginél élesebb kirohanást intézett Magyarország ellen. - Ízelitő: "Antiszocialista, Romániával szemben ellenséges, nacionálsoviniszta, revizionista jelszavak és beszédek jegyében folyt június 16-ikán Nagy Imre és társai temetése." - Ezek a bukaresti jegyzék szerint elsősorban ugyan Romániát veszélyeztették, de fenyegetőek az MSZMP, a magyar kommunisták, sőt az egész kommunista mozgalom és a Varsói Szerződés számára is. A Ceausescu-rendszert különösen elszomorítja, hogy a magyar reakció körei deklasszált elemek, külföldiek és Romániából Magyarországra menekült fasiszták szabadon tüntethettek Románia ellen. A jelzők után, amelyek azonosak a Kádár-rendszer 1956-ot követő szóhasználatával, nem meglepő a román hírügynökség közleménye, amely szerint a bukaresti kormányt - úgymond - kényszerítette a jegyzék megfogalmazására azon levelek, táviratok, telefonhívások áradata, amellyel román és magyar etnikumú állampolgárok szinte elöntötték a román rádió, tv és napilapok szerkesztőségét. (folyt.)
1989. június 18., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A román jegyzékről - 1. folyt.
|
A diplomáciai jegyzék a két ország közötti barátsági szerződés megsértésével vádolja Magyarországot, és hozzáteszi (s mostmár végleg nem tudni, melyik a legelképesztőbb állítás): "Ami Budapesten történt, az a helsinki egyezmény szellemével sem egyeztethető össze". - Ez a diplomáciai provokáció a Budapest-Bukarest közötti viszony újabb mélypotjának tekinthető. Bármennyire is nevetségesek a vádak, úgy gondolom, nagy hiba lenne lebecsülni jelentőségüket. A román hírügynökség közleményéből tudjuk, hogy a bukaresti kormány szövetségeseket gyűjt magyarellenes politikájához. Bizonyos országok bukaresti képviseleteinek vezetőit a külügyminisztériumba kérették és tájékoztatták Románia álláspontjáról a budapesti románellenes tüntetés ügyében - jelenti a hírügynökség. Nem nehéz kitalálni, hogy a tájékoztatást örömmel vette tudomásul például a prágai kormány képviselője, hiszen Jan Fojtik központi bizottsági titkár két nappal ezelőtt szükségesnek tartotta közölni Eperjesen - ő jobban tudja, mint a magyarok: 1956-ban nem népfelkelés, hanem igenis ellenforradalom volt Budapest. Véleményét, amely a Magyar Rádió munkatársa szerint az utóbbi évek legélesebb támadása volt Magyarország ellen, Őszi István külügyminiszter-helyettes nagyon civilizáltan, de nem kevésbé határozottan visszautasította. Ehhez vegyük hozzá, hogy a TASZSZ hírügynökség tudósítója június 16-ikán szinte egyforma teret szentelt beszámolójában a temetési szertartásnak és az előző este lezajlott tüntetésnek a budapesti szovjet követség előtt. Ez nem csak az újságíró rossz arányérzékére utal, hanem arra is, hogy a Szovjetunióban is vannak olyanok, akik esetleges ürügy érdekében szívesen csinálnak elefántot a bolhából. Ezt meg kell gondolniuk azoknak, akik ma a megnövekedett magyar szabadságot minden rossz szándék nélkül olyan lépésekre használják, amelyek esetleg alkalmasak az elefánt-gyártásra. (folyt.)
1989. június 18., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A román jegyzékről - 2. folyt.
|
Világos ugyanis, hogy a zsenge magyar reformfolyamatot egyszerre két veszély fenyegeti. Külső - lásd: nyílt bukaresti és prágai támadások - és belső: gondoljunk a magát MSZMP Marxista Egységplatformjának nevező csoport nyilatkozatára, amelynek szóhasználata megegyezik a korábban idézett román jegyzékével. Hiba lenne ezen kivénhedt sztálinisták maroknyi csoportját jelentéktelennek tekinteni. Ne felejtsük, hogy a testvéri segítségnyújtáshoz 1956-ban két ember kérése is elég volt: Kádár Jánosé és Münnich Ferencé +++
1989. június 18., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|