Rendszerváltás és az MTI

	Új kormány - lengyel viták (1.rész)
Zsebesi Zsolt, az MTI tudósítója jelenti: Varsó, 1989. június 12. hétfő (MTI-tud) - A lengyel parlamenti választások két fordulójának félidejénél változatlan élénkséggel folyik a vita a koalíció és az ellenzék lapjainak hasábjain arról, hogy mi a teendő a Szolidaritás váratlan, fölényes győzelme után, ki és milyen kormányt alakítson egy olyan helyzetben, amikor sem az eddig kormányzó koalíció, sem pedig az ellenzék nem képes egyedül a kormányzásra. Miközben a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezette koalíció változatlanul a legjobb megoldásnak egy ,,nagy koalíciós,, kormány életrehívását tartaná, de legalábbis azt szeretné elérni, hogy a Szolidaritás a parlamentben támogassa a LEMP hárompárti koalíciós kormányát, addig a Szolidaritás változatlanul vonakodik - legalábbis a jelenlegi helyzetben - a kormányzásból való részvállalástól és egy úgynevezett ,,szakértői kormány,, megalakításában látja a lehetséges egyik kiutat. Ebben a szakértői kabinetben mindkét tábortól független, a társadalom bizalmát élvező kompetens személyek vennének részt, de - a Szolidaritás javaslata szerint - a hadügyi és a belügyi tárca a LEMP, illetve a koalíció birtokában maradna. A LEMP és szövetségesei az ellenzékkel együtt mintegy kívülről támogatnák ezt az átmenetinek képzelt kabinetet, amelynek első számú feladata lenne a - főleg a gazdaság terén - népszerűtlen intézkedések meghozatala. A Szolidaritás napilapja, a Gazeta Wyborcza hasábjain az a javaslat is napvilágot látott, hogy a Szolidaritás alakítson kormányt, amelyben szintén a LEMP-be maradna a hadügyi és a belügyi tárca. A Szolidaritás a szakértői és a Szolidaritás-kormány esetében is arra hivatkozik, hogy a hadügyi és a belügyi tárca meghagyása a LEMP-nek csökkentheti annak veszélyét, hogy a ,,magát a falhoz szorítva érző és a fegyvereket birtokló apparátus,, elkeseredett erőszakos megoldáshoz folyamodik, azaz így elkerülhető mindaz, ami 1956-ban Magyarországon és most Kínaban történt. (folyt.) 1989. június 12., hétfő 15:31
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Új kormány - lengyel viták (2.rész)
Mind a kormánypárti, mint a Szolidaritás párti sajtóban egyetértés látszik kialakulni abban, hogy nem szabad engedni a győzelemittas Szolidaritás-erőknek és túlzottan felgyorsítani ,,a történelmi mozgásokat,, mégpedig nemcsak a belpolitikai veszélyek, de a nemzetközi összefüggések miatt sem. Különösen nagy hangsúlyt helyez erre a kormány lapja, a Rzeczpospolita hétfői vezércikke, amely a Szolidaritás mérsékelt erőire nehezedő nyomás veszélyeit kiemelve úgy vélekedik, hogy ,,a Varsói Szerződés tagországaiban folyó demokratizációs folyamatok feltétele az európai stratégiai egyensúly sérthetetlensége, mégpedig nemcsak szigorúan katonai értelemben, hiszen a két szembenálló blokk ideológiailag is ellentétes értékeket képvisel,,. Ugyanerre utalva, némileg meglepő módon a mai lengyel és az 1956-os magyarországi események között párhuzamot vonva veti fel Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője a kérdést:,,vajon elkerülhetetlen volt-e 1956-ban Magyarországon a belügyi alkalmazottak meglincselése, vajon az akkori magyar miniszterelnök, Nagy Imre döntése a Varsói Szerződésből való kilépésre az egyetlen lehetséges válasz volt-e az igen összetett helyzetre?,, A Szolidaritás és a kormany lapja egyetérteni látszik abban is, hogy Lengyelországban a kormányzó pártok cseréje nem ugyanazt jelenti ,,egyelőre,, mint az Egyesült Államokban egy demokratapárti- republikánus párti csere, hiszen Lengyelországban a több mint 40 éve uralkodó apparátust, a teljes közigazgatást is le kellene cserélni. A kormány lapja szerint ez lehetetlen, a Szolidaritásnak nincsenek megfelelő káderei, vagyis nem kormányképes, míg a Szolidaritás szerint éppen fordítva: a Szolidaritás csak akkor vállalhatja a kormányzás teljes, vagy részleges felelősségét, ha sikerül a területi közigazgatás reformjával, új közigazgatási választások után megszabadulni ettől az apparátustól. (folyt.) 1989. június 12., hétfő 15:42
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Új kormány - lengyel viták (3.rész)
Közben mindkét fél - a kormánykoalíció és a Szolidaritás is azzal számol, hogy sem saját, sem ellenfele soraiban még nem kristályosodtak ki az egyes politikai irányzatok. A kormány lapja sem titkolja: nem egyértelmű ma még, hogyan fog működni a jövőben az eddigi hárompárti koalíció, amikor a két szövetséges párt - nem kis mértékben a választási vereség hatására - saját, önálló arcát, a koalíciós együttműködés egészen új, nem a LEMP által vezérelt módjait keresi, miközben maga a párt sem tekinhető egységesnek a politikai pluralizmus kérdésében. A LEMP vezette koalíció meglazulására számít a Szolidaritás is, amikor - a Gazeta Wyborcza szerint - arra épít, hogy az új parlamentben konkrét kérdésekben lehetősége nyílhat majd a koalíció egyes tagjainak megnyerésére, átmeneti szövetségek kialakítására, miközben ők is elismerik: alighanem a Szolidaritás sem lesz a képviselőházban olyan monolit, mint a választási csatározás idején. A ,,ki kormányozza Lengyelországot?,, vitában a felek igyekeznek a partnerre hárítani a döntés felelősségét, amikor a koalíció az ellenzék elkerülhetetlen felelősségvállalására hivatkozik, míg a Szolidaritás azt javasolja a LEMP-nek: minél előbb hívjon össze központi bizottsági ülést, ahol tisztáznák a párton belüli nézeteket és biztosítékot mutatnának fel az ellenzék számára: végleg a reformszárny került fölénybe, a párt valóban kész az együttműködésre az ellenzékkel. A kormány lapja szerint a nagykoalíció feltétele a Szolidaritás állampolgári bizottságain belül a különféle politikai irányzatok színvallása.+++ 1989. június 12., hétfő 15:45
Vissza »