|
|
 |
|
 |
Vita az új Symposion folyóirat körül (1.rész)
|
1989. január 19. csütörtök (MTI-Panoráma) - Jugoszláviában az utóbbi évek legnagyobb irodalom- és kultúrpolitikai botránya bontakozik ki akörül, hogy az Új Symposion című- magyarnyelvű folyóirat Sziveri János vezette szerkesztőségét 1983-ban leváltották. E kérdésről a Vajdasági Íróegyesület elnöksége már novemberben tanácskozott - miután a tavaly októberi tiltakozó tömegtüntetések elsöpörték a Vajdaság szeparatista nézeteket valló párt- és állami vezetőségét -, a napokban pedig nyilvános vitát tartott.
Az újvidéken lezajlott vitát négy beszámoló vezette be. Fenyvesi
Ottó költő a folyóirat történetéről beszélt, a jugoszláviai magyar
kultúrában betöltött szerepét elemezte. Az Új Symposion -
állapította meg - a provincializmus, a bezárkózottság és az
önelégültség ellen küzdött. Megalakulásakor Magyarországon olyan
szellemi légkör uralkodott, amely szigorú ellenőrzés alatt tartotta
az írókat, és csöppet sem kedvezett a modernista, a világ felé is
nyitott eszmék térhódításának. A szerkesztőség tagjai ezért
mindenekelőtt a jugoszláv kultúrközpontok, Belgrád és Zágráb felé
fordultak, így a világirodalomban végbemenő változások, a legújabb
irányzatok éppen a jugoszláv nemzetek irodalmának közvetítésével
jutottak el a jugoszláviai magyar literatúrához. Az Új Symposion
mindíg a jugoszláv avantgard hullámhosszán mozgott. Nyitottsága,
modernizmusa miatt a folyóirat gyakran meg nem értésre talált az
idősebb jugoszláviai magyar íróknál , az adott állapotok hiveinél. A
magyarországi kultúrpolitika is gyanakodva viszonyult hozzá. A
Symposion ellenségei 1983-ban voltak a legkegyetlenebbek: ekkor
leváltották az egész szerkesztőséget.
Vékás János író szerint a jugoszláviai magyarok kultúráját az
elmúlt másfél évtizedben az elszigeteltség jellemezte. A
policentrikus etatizmus képviselői megérezték, hogy a szellemi élet
további demokratizálása, a szabad eszmék áramlása előbb-utóbb olyan
tényezővé válik, amely komoly veszélybe sodorja a hatalmi
struktúrákat. Ez különösképpen a nemzetiségek szellemi életére volt
kihatással. A jugoszláviai magyarok esetében a szellemi élet mind a
két irányban - Magyarország és Jugoszlávia felé is - egyformán
elszigetelt volt, és az intézmények csak fokozták ezt a szellemi
bezárkózottságot. (folyt.)
1989. január 19., csütörtök 09:50
|
Vissza »
|
|
Vita az új Symposion folyóirat körül (2.rész)
|
Losonc Alpár filozófus felszólalásában hangsúlyozta, hogy a
vajdasági magyar kultúra egzisztenciálisan kapcsolódik a
magyarországi és a jugoszláv kultúrához. Sziveri János költő
sürgette, hogy a Symposion élére mielőbb állítsanak új
szerkesztőbizottságot, mert a jelenlegi, amelyet Purger Tibor vezet,
nem képes megfelelni a követelményeknek. Jovan Zsivljak szerb író
kijelentette, hogy az Új Symposion szerkesztősége ellen végrehajtott
erőszak az egész jugoszláviai magyar kultúra ellen irányult. Végel
László publicista megállapította, hogy a szerkesztőséget azért
váltották le, mert tagjai másként értelmezték a demokráciát, mint az
akkori hatalmi struktúrák. A vitában kemény biráló megjegyzések
hangzottak el Major Nándor, a vajdasági tartományi elnökség volt
elnöke, Erdélyi Károly, a vajdasági népfront legutóbbi elnökségi
titkára és Fehér Kálmán, az újvidéki Fórum kiadó hajdani igazgatója
(Jugoszlávia jelenlegi új-delhi nagykövete) ellen.
A vihar túllépte a Vajdaság határait: az újvidéki lapok mellett
a belgrádi, a zágrábi és a ljubljanai újságok is kommentárokat
fűztek hozzá.
Az újvidéki Magyar Szó így írt: ,,Az a szellemi nyomor és kár,
amelyet a folyóirat szerkesztőségének leváltásával a vajdasági
politika korábbi irányítói okoztak, jóval nagyobb Jugoszlávia 20
milliárd dolláros külföldi adósságánál. Mert nem csupán egy
szerkesztőség menesztéséről van szó, hanem a jugoszláviai magyar
szellemiség megcsonkításáról és gúzsba kötéséről is. A jugoszláviai
magyar irodalom háború utáni legnagyobb botránya ez, amelynek
gyökerei mélyebben keresendők és következményei is messzebbre hatnak
annál, hogy Sziveri János nem szólalhatott fel a vajdasági
írókongresszuson és köteteit a ,,Fórum,, nem jelentette meg. Ezeket
a bűnöket tetézik más hasonló esetek, a betiltott könyvek, dobozban
tartott filmek, leváltott vagy megfenyített újságírók sorsa. A
politika közvetlen ellenőrzése alatt állt az alkotói munka. Ide
vezethető vissza a sokévi téves káderpolitika, a becstelen szerepbe
kényszerített kiadói tanácsok tevékenysége. Nem fejeket követelnek
most azok, akik öt év után szóhoz jutottak, csak nyilvános kérdőre
vonást kérnek,,. (folyt.)
1989. január 19., csütörtök 10:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Vita az Új Symposion folyóirat körül (3.rész)
|
A vajdasági magyarok öt éve bojkottálják az Új Symposiont,
amelynek 1983-ban elkergetett szerkesztői most végre teljes erkölcsi
elégtételt kaptak - mutatott rá a belgrádi Politika. ,,Egy pogrom
szégyenletes története,, című írásában kiemelte: a vajdasági fiatal
magyar értelmiség sajátos ellenállást tanusított a politikai vezetők
sztálinista módszereivel szemben - s mindmáig bojkottálja a
folyóiratot. Ez a kitartás valóban elismerést érdemel.
A zágrábi Vjesnik ,,Egy szerkesztőség sorsa,, című háromhasábos
cikkében hangsúlyozta, hogy az 1965-ben alapított Új Symposion
szerkesztőségének 1983-ban történt menesztése olyan politikai
tanulságokkal szolgál, amelyekről még sokat fognak beszélni.
Egy zárómondat: a Vajdasági Kommunisták Szövetsége elnökségének
hét volt tagját - szeparatista politika sokéves folytatása miatt - a
hétvégén kizárták a pártból. +++
Márkus Gyula (Belgrád), MTI-Panoráma
1989. január 19., csütörtök 10:24
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|