|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - második nap (15. rész)
|
A személyi jövedelemadón belüli kedvezmények, mentességek,
preferenciák ma széles körűek, s a lakossági jövedelmek több mint
kétharmadát mentesítik az adó alól. Ez az oka annak, hogy a maradék
egyharmadra jutó átlagos adóteher több mint 32 százalékos, magas a
progresszió és magasak az adókulcsok. A mentességek, kedvezmények
ügye az egyik legkényesebb területe az adórendszernek. Általában
elvi egyetértés van a szándékkal, hogy csökkentsük a preferenciákat,
valamint a progressziót és az adó mértékét. A konfliktus akkor
keletkezik, amikor az első konkrét, már-már vívmányként kezelt
kedvezmény szűkítése vagy megszüntetése napirendre kerül. Már most
tömegével kapom a leveleket, amelyek tiltakoznak egy-egy konkrét
terület kedvezményeinek tervezett szűkítése ellen, de ugyanez
tapasztalható a különböző érdekképviseleti szervek, szakmai
érdekcsoportok és lobbik részéről is. E téma kapcsán három elemről
kell említést tennem. Az egyik az adómentes jövedelemhatár kérdése.
Ez ma 55.000 forint, az alkalmazottaknál 12.000 forinttal
kiegészítve. Ez az adómentesség a jövedelem nagyságától függetlenül
mindenkire vonatkozik, így 4 millió 800 ezer ember veheti igénybe.
Ez az egyetlen tétel több mint 320 milliárdnyi jövedelmet von ki az
adóztatás alól. A problémát nem az okozza, hogy az alacsony
jövedelmű honfitársainknak nem kell adót fizetni, ez rendjén van. A
gond az, hogy minél nagyobb valakinek a jövedelme, ezzel a
mentességgel annál nagyobb kedvezményt élvez. Ezért több oldalról,
így a Parlament reform bizottságában is felmerült, hogy az adómentes
jövedelem csak az alacsony jövedelműek preferenciája legyen. Ennek
technikai megoldása nem lehetetlen, de meglehetősen bonyolult,
adminisztráció-igényes. Lényegében egy degresszív adóvisszatérítést
feltételez bizonyos jövedelemhatárig, amin túl már megszűnik az
adómentesség. Felmerült az adómentes jövedelemsáv teljes
megszüntetése is, ez azonban egy újabb bérbruttósítással járna
együtt, nem beszélve a növekvő adminisztráciáról. Végül az is szóba
került, hogy maradjon a jelenlegi jövedelemmentes küszöb, hiszen az
infláció fokozatosan ugyis elértékteleníti ezt a preferenciát. Ez is
valós érvelés, egyetlen hibája, hogy ebben az esetben nincs mód az
adómértékek jelentős és rövid távú csökkentésére.
A második téma az úgynevezett költségátalányok elszámolása a
személyi jövedelemadón belül, amely elsősorban a különböző szellemi
és művészi tevékenységet folytatók számára lehetséges. Ez a
költségátalány, amely az összjövedelem 65-től 40 százalékig terjed -
valójában független a ténylegesen felmerülő költségektől.
(folyt.köv.)
1989. június 28., szerda 13:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|