|
|
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (1. rész)
|
1989. november 23., csütörtök - Az Országgyűlés novemberi ülésszakának harmadik napján, csütörtökön a képviselők az eredeti napirendtől eltérően személyi kérdések megvitatásával folytatták a munkát.
Az elnöklő Jakab Róbertné felhívta a figyelmet arra a korábbi állásfoglalásra, hogy még ezen ülésszakon döntésre kell jutni az előző plénumon meg nem választott alkotmánybírák, illetve az Állami Számvevőszék betöltetlenül hagyott elnökhelyettesi tisztsége ügyében. Mivel a döntés korábbi meghozatalát az Alkotmánybíróságról szóló törvény bizonyos részleteinek értelmezési gondjai akadályozták meg, ezekben az ügyekben időközben a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, valamint az Alkotmánybíróság megválasztását előkészítő jelölőbizottság együttesen elvi állásfoglalást hozott, s ezt most beterjesztették a Parlamentnek. Karvalits Ferenc, az Országgyűlés jegyzője ismertette az állásfoglalást azokról a szakmai feltételekről, amelyek a testület tagjainak megválasztásához szükségesek. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság tagjává nemcsak az választható meg, akinek a munkaköre ellátásához a jogszabály kifejezetten előírja az állam- és jogtudományi végzettséget, hanem az is, aki olyan munkakörben végezte munkáját, amelynek ellátásához ez a végzettség külön jogszabályi előírás nélkül is szükséges. Miután a Parlament az elvi állásfoglalást döntő többséggel elfogadta, Vona Ferenc, az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztását előkészítő jelölőbizottság elnöke ismertette a testületi tagságra ajánlott személyek névsorát. Eszerint dr. Ádám Antalt, dr. Kilényi Gézát, dr. Solt Pált, dr. Sólyom Lászlót és dr. Zlinszky Jánost javasolta a bizottság jelöltként elfogadni. Jakab Róbertné elmondta, hogy a jelöltségre ajánlottakat a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülésén meghallgatták, s a plenáris ülésen már nincs lehetőség további javaslatokat tenni. Ezután Bánffy György (Budapest, 4. vk.) hozzászólásában figyelmeztetett ------------- arra, hogy a létszámellenőrzés szerint 88 képviselő hiányzik az ülésteremből, s ennek kellemetlen következménye lehet az abszolút többséget igénylő választás során. Felhívta a figyelmet arra is, hogy amennyiben a jelenlegi ülésszakon valami okból nem választanák meg az Alkotmánybíróság tagjait, akkor a testület 1990. január 1-jével nem tudná megkezdeni munkáját. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 11:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (2. rész)
|
Az ország jelenlegi helyzetében ez káros politikai következményekkel járna, s ennek felelősségét minden képviselőnek számításba kell vennie a szavazáskor. Jakab Róbertné ezt követően ajánlotta, hogy a személyi kérdések között döntsenek az Állami Számvevőszék előző ülésszakon betöltetlenül maradt elnökhelyettesi posztjára javasolt személyről is. A javaslatot Horváth Lajos, az e célra alakult jelölőbizottság elnöke ismertette. Elmondta, hogy az eredetileg számításba vett hét személy közül dr. Nyikos Lászlóra esett a bizottság választása, s őt ajánlják jelöltként a Parlamentnek is. Az Országgyűlés a javaslatok elhangzása után külön-külön szavazott a jelöltekről: mind az Alkotmánybíróság tagjainak, mind az Állami Számvevőszék helyettesének ajánlott személyeket döntő többséggel elfogadta. A listára került jelölteket az ülésszak későbbi periódusában titkos szavazással választják meg. Az elnöklő Jakab Róbertné bejelentette, hogy az adótörvényekkel kapcsolatban a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság úgy foglalt állást: a három törvényjavaslat nem alkalmas a tárgyalásra. Ezért a testület azt javasolta a kormánynak: vonja vissza a törvényjavaslatokat. Az Országgyűlés reform-, valamint terv- és költségvetési bizottsága együttes ülésén viszont olyan határozatot hozott, hogy javasolja az Országgyűlésnek: a törvényjavaslatokat tárgyalják meg. A két bizottság kialakította álláspontját a száznál több módosító indítványról is. Jakab Róbertné elmondotta: a kormány által beterjesztett törvényjavaslatokat - a Házszabályok szerint - az Országgyűlés köteles megtárgyalni. Az általános vita lezárásáig az előterjesztő a törvényjavaslatokat visszavonhatja, átdolgozásra visszakérheti. E vita lezárása után az elnök javaslatára az Országgyűlés szavazással dönti majd el, hogy a törvényjavaslatokat részletes vitára bocsátja-e vagy elutasítja, illetve átdolgozásra visszautalja az előterjesztőnek. Mivel a kormány a törvényjavaslatokat nem vonta vissza, a képviselők megkezdték azok tárgyalását. A törvényjavaslatokkal kapcsolatban Békesi László pénzügyminiszter mondta el expozéját. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 11:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (3. rész) - Békesi 1.
|
Békesi László beszámolt arról, hogy a törvényjavaslatok előkészítése során, a szakmai és bizottsági vitákon - miként az várható volt - jelentős érdek- és véleménykülönbségek kerültek felszínre, amelyek szenvedélyes vitákhoz, néha szélsőséges megnyilatkozásokhoz is vezettek. A kiélezett viták első nagy témakörének lényege: vajon dinamizálható-e a gazdaság rövid távon és gyors ütemben, s az adók radikális csökkentése képes-e kiváltani és megalapozni egy nagymérvű gazdasági növekedést. A gyors ütemű gazdasági növekedés feltételeiről és esélyeiről az első napirendi pont a kormányprogram vitája keretében bőven esett szó. Világossá vált, hogy a korszerűtlen gazdasági szerkezettel, technikai lemaradással és tőkehiánnyal küzdő magyar gazdaság a hatalmas adósságterhek szorításában drasztikusan csökkenő szocialista piaci értékesítési feltételek mellett nem képes dinamikus növekedésre. A belső piac élénkítésének, a fogyasztás növelésének pedig határt szab ingatag fizetőképességünk, gazdaságunk importigényessége. Ilyen körülmények között a mostani elavult gazdaság gyors ütemű és általános dinamizálása, az eladósodásunkat katasztrofálisan növelő 1985-ös gazdaságpolitika megismétlése, a katasztrofális örökséget okozó gazdasági voluntarizmus folytatása tehát több mint felelőtlenség, gazdasági öngyilkosság lenne. Nincs esély tehát arra, hogy a jövő esztendőben a reálisan megalapozható 1 százalékos gazdasági növekedés helyett közel 10 százalékos GDP-növekmény valósuljon meg, ami ahhoz kellene, hogy a Parlament modernizációs képviselőcsoportjának és néhány érdekképviseleti szervnek a konkrét adócsökkentési javaslatai végrehajthatók legyenek. Ekkora gazdasági növekedés hiányában e javaslatok érvényesítése vagy 25-30 százalék közötti inflációval, vagy több mint 2 milliárd dolláros újabb eladósodással fedezett, hatalmas költségvetési hiánnyal járna. A meglévő és megszerezhető piac, valamint a rendelkezésünkre álló gazdasági struktúra kemény korlátot állít a gazdasági növekedés elé. Ilyen helyzetben vajon kiválthat-e gyors teljesítmény- és jövedelemnövekedést egy nagymértékű adócsökkentés? A válasz egyértelműen az, hogy nem Hamis tehát az az illúzió, amit nagyon sokan táplálnak, hogy az adóterhek nagymértékű csökkentése a teljesítmények gyors ütemű növelésével képes pótolni a költségvetésből kieső bevételeket, fellendíteni a gazdaságot. Ezt a koncepciót sokan képviselik: a legszélsőségesebben a Vállalkozók Országos Szövetsége, de hasonló véleményen van a gazdasági kamara, a SZOT és más érdekképviseleti szervek is. E nézetek képviselői szívesen hivatkoznak nemzetközi tapasztalatokra. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 11:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (4. rész) - Békesi 2.
|
Jóllehet, az adószintet csökkentő országok gyakorlata kivétel nélkül azt bizonyítja, hogy néhány évig az adócsökkentés törvényszerűen apasztotta az államháztartás bevételeit. A gazdasági növekedés csak hosszabb távon pótolhatja a kieső állami bevételeket, és abban is csak nagyon áttételesen mutatható ki - sok más dinamizáló tényezővel együtt - az adócsökkentés hatása. A gyakran emlegetett országok mindegyikében növekedett a költségvetés hiánya, vagy drasztikusan csökkentették a költségvetés jóléti kiadásait. A magyar gazdaság, benne a költségvetés, nem rendelkezik rövid távon mozgósítható tartalékokkal. Növekvő költségvetési hiányt sem a megtakarítások növekedése, sem a külföldi adósság növelése nem finanszírozhat. A költségvetés kiadásainak nagyobb mértékű csökkentése pedig - miként azt az előző napirend vitája is bizonyította - irreális cél. Félreértés ne essék, nem vitatom az adómértékek csökkentésének szükségességét - mondotta a miniszter -, ellenkezőleg: magam fogalmaztam meg elsőként ezt a programot az Országgyűlés júniusi ülésszakán. A kormány előterjesztett javaslatai is kivétel nélkül ezt a célt szolgálják. Törvényjavaslataink mindegyike megfelel a júniusban elfogadott program céljainak, koncepciójának és szellemének. Csupán a mértékekről, az ütemezésről, a realitásokról van vita a kormány és a nagyobb mértékű adócsökkentést sürgető nézetek képviselői között. Némi leegyszerűsítéssel azt is mondhatnám, hogy sokan a Parlament által júniusban elfogadott 3 éves adókorszerűsítési program teljes megvalósítását kérik számon a kormánytól most, egyetlen esztendő alatt. Ez az, amit felelősséggel nem vállalhatunk. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 11:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (5. rész) - Békesi 3.
|
A második nagy kérdéskör: maradjon-e minden változatlanul 1990-re, s csak akkor kerüljön sor az adótörvények módosítására, ha a javasoltnál nagyobb lépések tehetők meg. Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága egyenesen azt javasolta, hogy a kormány vonja vissza az adótörvényeket. Kinek használna, ha minden maradna változatlanul? A költségvetés pozíciói nem romlanának, sőt még javulnának is azzal, ha az 1989-es adórendszer tovább élne 1990-ben is. De nem javulna a gazdálkodó szféra, mindenekelőtt a kis- és középvállalatok, az egyéni vállalkozók helyzete, a béremelésekkel együtt progresszíven nőnének a lakosság adóterhei. Nem jutna kifejezésre az adórendszeren belül a vállalkozások ösztönzése, a műszaki fejlesztés, a befektetések és megtakarítások preferálása, nem lenne mód a működő adórendszer már ismert kisebb-nagyobb ellentmondásainak megszüntetésére, az eltérő tulajdonformák és az áruforgalom egyes területei között ma még meglévő eltérő adózási feltételek különbsségeinek csökkentésére, a sokat emlegetett versenysemlegesség megteremtésére. Újabb egy évet veszítenénk, ami a gazdaság, az ország veszteségeit növelné. Ez a magyarázata annak, hogy a kormány nem vonja vissza előterjesztéseit, hanem a Parlament színe elé terjeszti azokat. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 11:43
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (6. rész) - Békesi 4.
|
A harmadik nagy kérdéscsoport: most döntsön a Parlament az adótörvények elfogadásáról, vagy csak decemberben, az 1990-es költségvetési törvényjavaslattal együtt? Kétségtelen, hogy a költségvetés és az adóbevételek közötti szoros összefüggés indokolhatja a decemberi döntést. Az sem vitatható, hogy a rendkívül sok módosító indítvány elbírálása, technikai kezelése megnehezítheti a mostani döntést. A kormány nevében mégis azt javasolom, hogy a Parlament ezen az ülésszakon döntsön az adótörvényekről. Teszem ezt azért, mert ez az egyik fontos módja, biztosítéka annak, hogy az adóbevételekre építsük a költségvetés kiadásait, és ne a kiadásokhoz igazítsuk az adók mértékét. A gazdálkodó, vállalkozó szféra jövő évi felkészüléséhez az adóztatás szabályainak és feltételeinek ismerete nélkülözhetetlen. Fontos szempont, hogy a gazdálkodók minél előbb megismerjék, mire számíthatnak a jövő esztendőben, mire építhetik gazdasági kalkulációjukat. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem egy technikai szempontot is: a december végi döntés rendkívül megnehezítené a végrehajtó apparátus felkészülését is. Még egy általános kérdésről kell szólnom - folytatta a pénzügyminiszter. - A jogi bizottság képviseletében Tallóssy Frigyes képviselő úr vetette fel, hogy most ne kerüljön sor új törvény jóváhagyására, hanem csak a meglévők kisebb módosítására. Így nem kell újra tanulni a jogalkalmazóknak s az érintetteknek a törvényeket, egyszerűbb lesz alkalmazásuk. Ha valóban csupán egy-egy adómérték módosításáról lenne szó - akár a vállalkozási nyereségadó törvényben, akár a személyi jövedelemadó törvényben - ez lennne az ésszerű megoldás. A javaslatok célja azonban ennél lényegesen több. Egyrészt - sok jogos igénynek megfelelően - törvényszintre emelné és egységesítené az eddigi kétszintű szabályozást, azaz beépítené a törvényekbe az eddigi végrehajtási rendeleteket. Másrészt nem csupán egy-egy adómérték módosításáról, hanem a preferenciák kiegészítéséről és módosításáról, egymással összefüggő szabályok megváltoztatásáról is szó van, ami kisebb kiegészítéssel megoldhatatlan. Ezért javasoljuk a törvények újraalkotását. Az előkészítő viták során talán a legtöbb támadás a vállalkozási nyereségadó tervezett mértékét érte. Kétségtelen, hogy a 45 százalékos adószint a 18 százalékos tervezett osztalékkal együtt az állami tulajdonú vállalatok körében nem csökkentené, hanem egy százalékkal növelné a jövedelemcentralizáció mértékét. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 11:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (7. rész) - Békesi 5.
|
Az egyéni és társas vállalkozások adóterhe így is jelentősen, 9 százalékkal csökkenne. A költségvetés kiadási oldalának feszültségei nem tették lehetővé, hogy az adóbevételek nagyobb mértékű csökkentésének fedezetét kiadáscsökkentéssel teremtsük meg. A megoldás csak az lehet, hogy az adórendszeren belül keressük meg a további adócsökkentés forrásait. Egy százalék adószint-csökkentés 2,6 milliárd forintba kerül. További 10 százalékos csökkentés - amit a modernizációs képviselőcsoport ajánl néhány érdekképviseleti szervvel együtt - megalapozhatatlan. A kormány kompromisszumként azt ajánlja, hogy az eredetileg javasolt 45 százalék helyett a nyereségadó mértéke 40 százalék, illetve 3 millió forint nyereségig 35 százalék, az állami tulajdon utáni részesedés mértéke 18 százalék helyett 20 százalék legyen. Ez a módosítás 10 milliárd forintos bevételcsökkenést eredményezne a költségvetésben. Ennek részbeni fedezetét a nyereségadó-kedvezmények olyan mértékű csökkentésével javasolja pótolni a kormány, amely az érintett vállalati kör adóterheit nem növeli, kedvezményeit az adócsökkentés mértékének megfelelő nagyságrenddel csökkenti. A preferenciamérséklésnek így nincs se adónövelő, se árnövelő hatása. Ennek megfelelően a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az élelmiszer-kereskedelem 40 százalékos adókedvezményét 35 százalékra, az államkölcsön-törlesztést eddigi 100 százalékos adókedvezményét 50 százalékra javasoljuk csökkenteni. Ez a preferencia-csökkentés még mindig nem fedezi a kieső adókat, de a hiányzó 4-5 milliárd forint miatti kockázatot a kormány vállalja. Ennek az az alapja, hogy az egyéni és társas vállalkozások nyereségnövekedése elvezethet a jövő évben az adóbevételek emelkedéséhez is. A kormány által javasolt módosítással az állami vállalatok nyereségelvonása 50 százalék alá, az egyéni és társas vállalkozóké 38 százalék alá süllyed. Ez olyan kompromisszum, amiből a súlyos deficitnövekedés veszélye nélkül a kormány nem tud engedni. A kompromisszumot - alapkövetelményei fenntartása mellett - az Országgyűlés reformbizottsága is értékelte. A reformbizottság és a modernizációs képviselőcsoport javaslata alapján megvizsgáltuk, lehetséges-e a termelésben lekötött állótőke reálérték-megőrzése a nyereségadó terhére. A válasz egyértelmű, ez a célkitűzés megvalósíthatatlan, a nyereségadó alapjának teljes eltünésével, 100 milliárd forintos nagyságrendű bevételkieséssel járna együtt. Ugyanakkor nagy ösztönzőerőt jelenthet a kis- és a társasvállalkozások számára, hogy gépeik, berendezéseik, technológiai beruházásaik költségeit két esztendő alatt leírhatják az adójukból, s így adómentesen bővíthetik vállalkozásaikat. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 11:54
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (8. rész) - Békesi 6.
|
Hasonlóan fontos új eleme a törvényjavaslatnak, hogy az ország foglalkoztatási gondokkal küzdő településein a munkahelyteremtő beruházások és a foglalkoztatás bővítését szolgáló fejlesztések adókedvezménye és lejárati ideje egyaránt lényegesen emelkedik. A korábban életbe lépett társasági törvény mérföldkő a szocialista piacgazdaság szervezeti kereteinek megteremtésében, azonban a szükséges szervezeti átalakulások meggyorsításának fontos feltétele, hogy a jövedelemelosztás rendszere azonos legyen valamennyi szervezeti formában működő vállalkozónál. Bár az egységes vállalkozási nyereségadó 1989-től megvalósítja a vállalkozások tulajdonformától független semleges adózást, a gazdasági társaságok mégis hátrányba kerülnek a hagyományos állami vállalathoz képest. Az adózás után visszamaradó nyereségből ugyanis a társas vállalkozások a mindenkori tulajdonosnak a befektetett tőke után osztalékot fizetnek, míg az állami vállalatoknál ez a pénz is a vállalatnál marad. Ebből is adódik, hogy az állami vállalatnak gyakran nem érdeke társasággá átalakulni, hiszen akkor az osztalékkal megnövekedne a jövedelemelvonás mértéke. Ezt a különbséget, egyenlőtlenséget szünteti meg a javaslat, az állami tulajdon utáni részesedés bevezetése, amely minden állami tulajdon után - ha nem közvetlenül társaságban jelenik meg - részesedés fizetési kötelezettséget ír elő. Ezzel az állami vagyont működtető szervezeteket és a társaságokat egyaránt terheli tulajdonosi típusú elvonás. Az állami tulajdon utáni részesedésből származó bevétel egyben pénzügyi fedezetet teremt arra, hogy a nyereségadó általános mértéke csökkenthető legyen. Elhárul az érdekeltségbeli akadály az állami vállalatok társasággá való átalakítása elől is. A részesedés fizetése az állami vállalatok és szövetkezetek állami vagyona után, az adózott eredmény arányában történik, mértéke egységesen 20 százalék. Ez a módszer a képződő jövedelem nagyságrendjéhez igazodik, leginkább megfelel az osztalék logikának, hiszen a társaságokban is a tulajdonosok határozzák meg az adózott nyereség kiosztásra kerülő részét. A bevezetéssel járó jövedelem-átcsoportosítás feszültségei ezzel a módszerrel a legkisebbek. A részesedés címén befolyó jövedelmet az állam vagy közvetlenül (például a közszolgáltató, kulturális, egészségügyi, sporttevékenységnél, illetve részben az élelmiszergazdaságnál) visszaforgatja a jövedelmet termelőkhöz, vagy közvetve felhalmozási kiadásainak fedezeteként, a költségvetésen keresztül áramoltatja vissza a gazdaságba. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 12:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (9. rész) - Békesi 7.
|
Több bizottságban felmerült, hogy az állami vagyon utáni részesedést nem az adózott eredmény, hanem a lekötött vagyon alapján lenne célszerű fizetni, miután a részesedés a befektetett vagyon hazadéka. A felvetés elvileg jogos, gyakorlati megvalósítása azonban rendkívüli torzításokhoz vezetne. A vállalati mérlegekben a vagyont beszerzési értéken tartják nyilván, ami messze nem fejezi ki a valódi piaci értékét. Ezt a torzítást valamilyen központi újraértékeléssel nem lehet megszüntetni. A részesedés összege a felhasználható nyereséget a termelés tőkeigényességétől, bérigényességétől, a vállalat monopolhelyzetétől és az árfeltételektől függően rendkívül eltérő módon érintené. E vállalkozásokon kívüli tényezőket nem lehet központi módszerekkel kiszűrni. Végül, de nem utolsósorban a vagyonarányos osztalék bevezetése a termelés eltérő feltételei miatt drasztikusan csökkentené egész népgazdasági ágak nyereségét. Így lehetetlenné tenné a bányászat, a villamosenergiaipar, a gépipar, az élelmiszeripar, a mezőgazdaság és a közlekedés helyzetét. Ez a magyarázata annak, hogy pillanatnyilag az állami vagyon utáni részesedést az adózott eredmény után javasoljuk megállapítani. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 12:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (19. rész) - Békesi 8.
|
Kiélezett vita kíséri a személyi jövedelemadó korszerűsítési javaslatát is - mondotta a továbbiakban Békesi László. - Sokan elérkezettnek látják az időt arra, hogy a módosítás ürügyén adórendszerünknek ezt az elemét lényegében megszüntessék, s valami mással helyettesítsék. Így bukkant fel újra az egy- vagy kétkulcsos lineáris adó, vagy a különböző jövedelemforrások, bérelemek eltérő mértékű adóztatásának gondolata. Tudom, hatalmas nyomás nehezedik a képviselőkre A kettős szorítás ellenére a Parlament és a kormány óriási hibát követne el, ha a pillanatnyi népszerűség oltárán feláldozná ezt a korszerű, a piacgazdaság viszonyai között törvényszerűen növekvő jövedelemkülönbségek szabályozására hivatott, az egységes és jövedelmekkel arányos közteherviselést megvalósító adórendszert. Ez olyan hiba lenne, amelyet egy-két év múlva az eddiginél is nagyobb társadalmi ellenállás mellett kényszerülne az akkori hatalom korrigálni. Ezért a kormány a személyi jövedelemadó alapelveinek feladásával nem érthet egyet. Ugyanakkor kész a rendszer hiányosságainak korrigálására, torzító hatásainak megszüntetésére. A legnagyobb vihart talán az adószint körüli vita váltotta ki. A kormány 15 százalékos adószintet javasol, ami az 1989-ben megvalósuló és az 1990-re tervezett jövedelemnövekedés alapján 2 százalékos adószintcsökkentést, tehát 2 százalékos reáljövedelem-növekedést jelent. Nagyobb adószintcsökkentés olyan megalapozatlan, teljesítménnyel és áruval nem fedezett vásárlóerő-növekedést jelentene, ami újabb lendületet adna az inflációnak, az áruhiány növekedésének. Ugyanakkor egyetért a kormány a progresszió csökkentésének szükségességével. Ezért az eddigi kilenc adókulcs helyett négy-, illetve ötkulcsos változatot javasol. Ezek mindegyike valamennyi jövedelemsávban csökkenti a fizetendő adót. Ismét széles körben felmerült a túlóradíjak és különböző bérpótlékok adómentességének vagy elkülönített adóztatásának követelése. Az orvosok, ápolónők és gyógyszerészek az ügyeleti díjak, a pedagógusok és pékek a túlóradíjak elkülönített, 20 százalékos adóztatását kérik. A szakszervezetek számos szakma képviseletében adómentességet követelnek a földalatti, melegüzemi, veszélyességi és éjszakai pótlékok után. Ezeknek az igényeknek a teljesítése elemeire bontaná a jövedelmeket, s az adó mértékét többé nem a jövedelem nagysága, hanem forrása határozná meg. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 12:07
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (11. rész) - Békesi 9.
|
A változtatás nem a dolgozóknak, hanem a munkáltatóknak kedvezne. Megóvná a vállalatokat, intézményeket attól a kötelezettségtől, hogy a többletmunkát értékén fizessék meg. Miután az egyes pótlékok a túlóradíjak mértékének és arányának megállapítása 1990-től teljeskörűen a munkáltatók hatáskörébe kerül, a módosítás az alapbérek és a főmunkaidő további leértékeléséhez, a bérarányok abnormális torzulásához vezetne. Ezért a kormány az egyes jövedelemelemek elkülönített adóztatását nem javasolja. Ugyanakkor itt kell megemlítenem, hogy a kormány hiánytalanul teljesíti a bányászoknak, az egészségügyi dolgozóknak és a pedagógusoknak tett ígéreteit - hangsúlyozta Békesi László. - A földalatti pótlék emeléséhez külön állami támogatást nyújt, az egészségügyben dolgozók és a pedagógusok bérét 1990-ben minimum 25 százalékkal emeli, amely fedezetet nyújt az ügyeleti és túlóradíjak növelésére is. Gyakran elhangzott kritika, hogy a kormány vagy a pénzügyminiszter meghátrált az adókedvezmények csökkentésére vonatkozó javaslatok érvényesítésekor. Ennek azok a vélemények mondanak ellent, amelyek számos új jogcímen kívánják növelni az adókedvezményeket. Nem javasolja a kormány az adókedvezmények csökkentését az 55 ezer forintos adómentes jövedelemhatárnál, a mezőgazdasági kistermelés adóköteles értékhatárainál, illetve a szellemi tevékenységből származó jövedelmek költségátalányainak mértékénél. Nagy jelentőségű változtatás a megtakarítások és a befektetések erőteljes ösztönzése a személyi jövedelemadón belül. A lakásmegtakarítások és a tartós befektetések nagymértékű adókedvezménye összhangban van társadalompolitikai céljainkkal és gazdaságpolitikai koncepciónkkal egyaránt. Régi igény, hogy teremtsük meg a tételes költségelszámolás lehetőségét minden munkaviszonyon kívüli jövedelemszerző tevékenység esetén. Ez a lehetőség most megvalósul. Az egyik leginkább vitatott eleme a személyi jövedelemadónak a gyermeknevelés költségeinek preferálása az adórendszeren belül. Ennek torzításaira, igazságtalan voltára sokan felhívták a figyelmet már a júniusi parlamenti ülésszakon is. Akkor negatív hatásai miatt az Országgyűlés elvetette a családi jövedelemadó intézményét, és amellett volt, hogy a szociálpolitikai rendszer fejlesztésével a családi pótlék növelésével az állam vállaljon nagyobb részt a gyermeknevelés költségeiből. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 12:16
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (12. rész) - Békesi 10.
|
Miután a jelenlegi rendszerben a három- és többgyermekes család által igénybe vehető adóalap-csökkentés kiterjesztése az egy- és kétgyermekes családokra 5-6 millárd forintba kerülne, s ezért megvalósíthatatlan, a kormány azt javasolja, hogy az adórendszeren kívül a családi pótlék gyermekenként és havonként 300 forintos emelésével enyhítsük jövőre a gyermeknevelő családok terheit. Ez az összeg a jelenleg átlagosan 1720 forintos gyermekenkénti családi pótlék reálérték-megőrzését biztosítja, sőt valamivel túlkompenzálja. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ezzel a megoldással a három- és többgyermekes, az átlagnál nagyobb jövedelmű, tehát az adókedvezményt igénybe venni képes családok relatív előnye megszűnne. Az előkészítő viták alapján a nagycsaládosok kiemelt támogatása érdekében a kormány módosítja a beterjesztett javaslatát, és azt ajánlja a Parlamentnek, hogy a három- és többgyermekes családok havi 1000 forintos adóalap-kedvezménye - a 300 forintos családipótlék-növelés mellett - továbbra is maradjon meg. E másfél milliárd forint hatású támogatás fedezete a személyi jövedelemadón belül a növekvő bérekből megteremthető. Nagy vitákat váltott ki - mindenekelőtt a szakszervezetek részéről - a szakszervezeti tagdíj adómentességének kérdése is. A két előterjesztett változat közül a kormány a személyi jövedelemadóban a B, a vállalkozási nyereségadóban az A változatot támogatja. Tehát azt javasolja, hogy az európai országok többségéhez hasonlóan maradjon meg a szakszervezeti tagdíj adómentessége, ugyanakkor a vállalatok és vállalkozások csak érdekképviseleti tagdíjaikat számolhassák el adómentesen, egyéb hozzájárulásaikat már csak adózott eredményükből fizessék. A továbbiakban a miniszter az általános forgalmiadó-törvény módosítási javaslataiból három témakörre hívta fel a figyelmet: Az első a beruházások forgalmiadó-terhéhez kapcsolódik. Jogos az az igény - mondotta -, hogy a beruházásokat terhelő általános forgalmi adót minél hamarabb szüntessük meg. Ha a költségvetés kiadásainak finanszírozása megengedné, hogy a mintegy 12 milliárd forint összegű adóbevételt nélkülözzük, úgy a kormány már jövőre javasolná a beruházási ÁFA teljes megszüntetését. Ez a pénz azonban hiányzik, s a beruházási piac kínálata sem nő olyan gyorsan, hogy ekkora vásárlóerő-növekedést az infláció felgyorsulása nélkül képes legyen lekötni. Ezért a beruházási ÁFA az eredeti programnak megfelelően 20 százalékkal csökken 1990-ben. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 12:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (13. rész) - Békesi 11.
|
Ugyanakkor a gazdaság korszerűsítését szolgáló beruházások terheit tovább szeretnénk csökkenteni. Ezért a világszínvonalú hatékonysági követelményeket kielégítő, világbanki hitelekből finanszírozott beruházások ÁFA-terhét megszüntetni javasoljuk. Ugyanígy megszüntetni javasoljuk a környezetvédelmi beruházások forgalmi adóját, valamint a munkahelyteremtő beruházások és az országos közúthálózat építését szolgáló beruházások forgalmi adóját. A második témakör szorosan összefügg az adatszolgáltatás, az adóellenőrzés feltételeinek javításával és így a láthatatlan jövedelmek feltárásának és adóztatásának szándékával. Ez az általános számlaadási kötelezettség bevezetése, az áruk és szolgáltatások értékesítésekor, illetve jövedelmet biztosító tevékenységek végzésekor. Végül a harmadik problémakör, amely minden bizonnyal a Parlamentben is indulatokat válthat ki: a magánimport általános forgalmiadó kötelezettsége. Ahhoz, hogy a kereskedelmi import, így a hazai üzletekben kapható áruk árszínvonala és a magánimport árszínvonala között a külföldi vásárlásra csábító és ezzel sok száz millió dollár devizát az országból kiszivattyúzó különbség megszűnjön, tehát a versenysemlegesség helyreálljon, nélkülözhetetlen a magánimport után is megállapítani az általános forgalmi adót. Hogy az év végéig, tehát a Parlament döntéséig is csillapítható legyen a bevásárlási láz, a kormány ez év áprilisában az általános forgalmi adó mértékének megfelelően 25 százalékkal felemelte a vámokat, kivéve a gépkocsik vámtételét. Január 1-jével a gépkocsikon kívüli áruk körében a magánimport nem drágul, mert az általános forgalmi adó bevezetésével egyidejűleg legalább azonos mértékben csökkenteni fogjuk a vámokat. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ettől függetlenül is sor kerül egy szerény mértékű vámcsökkentésre a kereskedelmi és utasforgalmi vámtarifák korszerűsítésének keretében. Az ÁFA-törvény módosítása tehát csupán a magángépkocsi-import árait növeli. Miután azonban keserves tapasztalataink vannak arról, hogy egy naptári időpontra meghirdetett költségnövelő változás milyen bevásárlási hullámokat vált ki a megelőző hetekben és napokban, s ez ebben az esetben az év hátralévő időszakában újabb devizakiáramlás gerjesztője lehet, a kormány nevében azt javasolom a Parlamentnek, hogy a magángépkocsi-import általános forgalmi adóját ne január 1-jével, hanem azonnali hatállyal léptesse életbe. Ez természetesen nem vonatkozik a már megrendelt és később leszállítandó személygépkocsikra. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 12:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyülés - harmadik nap (14. rész)
|
Országgyűlés - harmadik nap (14. rész) - Békesi 12. A bizottsági viták során Hellner Károly képviselő úr felvetette, hogy az általános forgalmi adóhoz hasonlóan a fogyasztási adók megállapítását is törvény szabályozza. A kormány szándéka is ez, ezért a decemberi ülésszakra előterjesztjük a fogyasztási adókról és fogyasztóiár-kiegészítésről szóló törvényjavaslatot. Végezetül még egy problémakörről és javaslatról szólt a miniszter. Széles körű az igény - mindenekelőtt a gazdasági kamara, a szakszervezetek és más érdekképviseleti szervek részéről -, hogy a kormány folytassa és 1990-től tegye teljes körűvé a bérliberalizálást a piaci szférában - mondta. Ez gyakorlatilag a ma még meglévő bérnövekményadó megszüntetését jelentené, hiszen más kötöttség vagy gazdasági teher ma már nem állja útját a piaci szférában a bérek növelésének. Elvileg a kormány is egyetért a teljes bérliberalizálással. Eredetileg terveztük a bérnövekményadó megszüntetését, azonban két ok gátol meg abban bennünket, hogy már 1990-re megszüntessük ezt a szabályozó eszközt. Az egyiket a béralakulás 1989-es tapasztalatai szolgáltatják. Köztudott, hogy a már ma is nagymértékben liberalizált bérgazdálkodás a puha piaci korlátok, az érvényesíthetetlen bérmegállapodások, a valódi tulajdonosok hiánya és az erőteljes bérkövetelések együttes hatására ebben az évben a gazdasági teljesítmények növekedését messze meghaladja a bérek növekedése, s ez növeli a fogyasztást, illetve az inflációs nyomást. Az alapvető viszonyok 1990-ben sem változnak gyökeresen, s noha a bérnövekményadó csak a legalacsonyabb hatékonyságú vállalati körben korlátozza a bérek emelkedését, ma még nem célszerű lemondani róla. A másik ok, hogy a költségvetésben nem tudjuk pótolni azt a mintegy 10 milliárd forintnyi bevételt, amit a bérnövekményadó jelent. Ez utóbbi probléma áthidalására, valamint a foglalkoztatáspolitikai gondok és a vállalatok felszámolásával együttjáró feszültségek enyhítésére javasolta a SZOT, hogy a bérnövekményadó megszüntetésével egyidejűleg a vállalkozások árbevételük 1, vagy 0.5 százalékát egy elkülönített állami pénzalapba fizessék be. A nettó árbevétel 1 százaléka 45 milliárd forintos befizetési kötelezettséget jelentene. Ez közel 20 százalékkal csökkentené a vállalkozások eredményét, néhány esetben, mint például a vasúti közlekedésben, a könnyűiparban, a műszergyártásban, az élelmiszeriparban és a belkereskedelemben több mint 50 százalékos mértékben. Ez a lépés a felsorolt ágazatokban ellehetetlenüléshez vezetne, s a csökkenő nyereség miatt mérséklődő nyereségadó-bevételek következményeként a költségvetés pozícióját is rontaná mintegy 15 milliárd forinttal. Mindezek alapján nem tudom javasolni a szakszervezetek indítványának elfogadását, s ezzel együtt a bérnövekményadó megszüntetését. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 12:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (15. rész) - Békesi 13.
|
Békesi László befejezésül hangsúlyozta: ebben a kiélezett politikai és gazdasági helyzetben elemi érdekünk, hogy az adótörvények módosítására vonatkozó döntések ezen az ülésszakon megszülessenek, lezáruljanak az áldatlan viták, megalapozottan folytatódhasson a jövő év előkészítése. A kormány számára két döntési alternatíva fogadható el. Az egyik - és a kormány határozottan ezt javasolja - a módosított és kiegészített törvényjavaslatok elfogadása. A lakosság és a gazdaság számára egyaránt ez az előnyös. A másik, hogy a jelenlegi adótörvények változtatás nélkül, még egy évig hatályban maradnak. Ez a rosszabbik változat. Egy biztos - mondotta a miniszter -, több, s jobb javaslatot 10 nap múlva (a decemberi ülésszakra) sem tudunk előterjeszteni. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 12:40
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (16. rész)
|
Ezután az adótörvények módossításával kapcsolatos bizottsági állásfoglalásról Fekete János, az Országgyűlés reformügyi ad hoc bizottságának elnöke adott tájékoztatást. Mint mondotta, nem volt könnyű a bizottság munkája, ugyanis egyeztetniük kellett a jogos társadalmi, vállalati és egyéni igényeket. Ugyanakkor figyelembe kellett venniük azt is, hogy mindezek hogyan befolyásolják a költségvetés helyzetét. Feszített tempóban tárgyalták meg az összegyűjtött csaknem száz javaslatot, a bizottság csütörtökön a hajnali órákban fejezte be munkáját. Fekete János szerint ez a sietség azért szükséges, mert ha nem sikerül november végéig jóváhagyni az adórendszer módosítását, akkor ez károsan befolyásolhatja a vállalatok jövő évre való felkészülését, s negatívan hat a költségvetés helyzetére. A sietség azonban oda vezetett, hogy nem sikerült minden pontjában tiszta anyagot az Országgyűlés elé terjeszteni, több vitatott kérdés maradt, amelyekre majd csak a törvényjavaslatok feletti vitában forrhat ki a végleges válasz. A bizottság állásfoglalásának kialakításakor abból indult ki, hogy nehéz az ország helyzete, s így csak olyan követeléseket fogalmaztak meg, amelyek reálisak, s a költségvetés szempontjából is elfogadhatók. A bizottság írásos határozatát valamennyi képviselőnek kiosztották, így ennek csak a legfontosabb elemeire hívta fel a figyelmet Fekete János. A vállalkozási nyereségadóval kapcsolatban úgy vélekedett, hogy ennek mértéke 40 százalék legyen, de a három millió forint alatti nyereség után csak 35 százalékos nyereségadót fizessenek a vállalkozók. Mivel ezt így a költségvetés nem tudná elviselni, ezért elvileg helyes, ha új adóformát vezetnek be, azaz az állami vagyon utáni részesedést. Ez azért is korrektnek tekinthető, mivel minden befektetett vagyon után mindenkinek jár bizonyos osztalék, s ez alól az állam se legyen kivétel. Helyes lenne - vélekedett Fekete János -, ha ez a bevétel a későbbiekben elkülönülne a költségvetés folyó bevételeitől, s ezt a pénzt elősorban a beruházásokra és a modernizálásokra fordítanák. Ennek az adónak a a kormány által javasolt 20 százalékos mértékét azonban túlzottnak minősítette a reformbizottság elnöke, véleménye szerint 18 százaléknál nagyobb adót ezen a címen nem szabadna a vállalatokra kiróni. A személyi jövedelemadóval kapcsolatban Fekete János a bizottságnak azt a véleményét tolmácsolta, hogy az átlagos adóteher - az expozéban javasolt 15 százalékkal szemben - nem haladhatja meg a 14.5 százalékot. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 13:37
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (17. rész)
|
Sőt a bizottság néhány tagja egy olyan tervezetet dolgozott ki, amely szerint az adóterhelés átlagos mértéke mindössze 13.75 százalékos lenne. Ennek előnye, hogy kedvezményben részesíti a kis jövedelműeket, a nagyobb keresetűek viszont valamivel többet fizetnének. Ezután az egyik legnagyobb vitát kiváltott témáról, a beruházások utáni ÁFA visszatérítéséről szólt Fekete János. A bizottságnak az a javaslata - mondotta -, hogy 1990-ben, a kormány indítványával egyezően 20 százalékkal csökkenjen a beruházási ÁFA, de 1991-től teljesen szűnjék meg ez a fajta adóteher. Elfogadta a bizottság a kormánynak azt a javaslatát, hogy 300 forinttal emeljék minden gyermek után a családi pótlékot, ám nem értenek egyet azzal az egyébként már visszavont pénzügyminiszteri indítvánnyal, hogy a többgyermekes családok adókedvezményét eltöröljék. Ez utóbbival kapcsolatban egyébként nagy vita volt a bizottságban - mondotta Fekete János -, s végül többségi szavazással úgy határoztak: javasolják, hogy valamennyi gyermek után vezessék be ugyanezt az adókedvezményt. Nem osztja azonban a bizottság azoknak a képviselőknek a véleményét, akik szerint a különböző pótlékokat, ügyeleti díjakat másféle elvek szerint adóztassák. Ez ugyanis teljesen szétzilálja a meglévő adórendszert. Azzal azonban egyetértenek, hogy azokon a területeken, amelyeken ez súlyos problémákat okoz, a bérrendszeren belül kell megoldást találni. Egy másik vitatott kérdéssel, a magánimport utáni általános forgalmi adóval kapcsolatban Fekete János leszögezte: egyetért a 25 százalékos ÁFA bevezetésével, s véleménye szerint nem indokolt kivételeket tenni. Ugyancsak szükségesnek ítélte a nyugta bevezetését, hiszen eddig nem sikerült eredményeket elérni a láthatatlan jövedelmek megadóztatásában. Ehhez kapcsolódóan azt is javasolja a bizottság, hogy a pénztárgépekre fordított összegeket le lehessen vonni az adóból. Ellenzi viszont a reformbizottság, hogy az újonnan bevezetendő részesedési adót a nyereségből vonják el. Véleményük szerint ez megint csak a jól gazdálkodó vállalatokat terheli majd, s azokat nem érinti, akiknek egyáltalán nincs nyeresége. Javasolják tehát, hogy a beruházott vagyon, a tőke után számítsák ki az állam részesedését. Elfogadják ugyanakkor, hogy az átálláshoz szükséges idő rövidsége miatt egy évig még a pénzügyminiszter által javasolt módszer szerint szabják ki a részesedést. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 13:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (18. rész)
|
Az elnöklő Jakab Róbertné, elnézést kérve a bizottság előadójától félbeszakította az előterjesztést. Bejelentette: a Parlamenti magas rangú külföldi vendéget fogad, az ülésszakra megérkezett Ro Te Vu, a Koreai Köztársaság elnöke. Az Országgyűlés köszöntötte az államfőt, aki Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik Magyarországon. Ro Te Vu beszédet mondott a törvényhozás előtt, körvonalazva egy kölcsönös bizalomra, megértésre és együttműködésre alapozott világ képét. Elöljáróban hazája szívből jövő üdvözletét és mély rokonszenvét tolmácsolta a magyar népnek. A két nép - mondotta - a partneri kapcsolatok új korszakának megnyitásán fáradozik. E kölcsönös elhatározásnak szélesebb körű hatása is van: jelzi az együttműködés korszakának beköszöntét, és a háború után kialakult kétpólusú nemzetközi rendszer elkerülhetetlen letűnését is. A koreai nép nagy várakozással tekint a világszerte mind szabadabbá, nyitottabbá és pezsgőbbé váló politikai és gazdasági élet elé, hiszen a letűnő hidegháborús időszak egymásnak feszülő ideológiái és rendszerei miatt a világ más népeinél nagyobb szenvedést kellett kiállnia. Az államfő rámutatott, hogy a magyar ,,nyitott ajtók,, politikája, a strukturális reformok és a különféle liberalizációs intézkedések sok rokon vonást mutatnak azzal a politikával, amelyet a Koreai Köztársaság követ. A két ország törekvéseinek közös tanulsága: siker csak egy plurális társadalmi berendezkedésben kibontakozó versenyből eredhet. Az emberi méltóság, szabadság és az egyén érdekeltsége a fejlődésben nem csupán az individuális alkotókészség és boldogság garanciáit teremti meg, de a nemzeti fejlődés energiáit is ez biztosítja. A Koreai Köztársaság külkapcsolatainak formálásában abból indul ki, hogy a kölcsönös egymásrautaltság, az együttműködés, valamint a tudományos és technikai fejlődés egyetlen globális közösséggé kovácsolja az országokat. A haszontalan versengés és destruktív szembenállás időszakából egy új korba kell átlépniük, amelyben a népek együttesen munkálkodnak a béke és a harmónia megteremtésén. E meggyőződésre alapozva a Koreai Köztársaság kormánya a szocialista országokkal való kapcsolatok kiépítését szorgalmazza. A jövőben is aktívan törekszik arra, hogy tárgyalásokat folytasson, fejlessze kapcsolatait és együttműködését Kínával, a Szovjetunióval, illetve a közép- és kelet-európai országokkal. Ami a KNDK-hoz fűződő viszonyt illeti, Ro Te Vu leszögezte: a Koreai Köztársaság mindent megtesz annak érdekében, hogy megszüntesse azokat az akadályokat, amelyek északra és délre osztják a Koreai-félszigetet. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 14:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (19. rész)
|
Mivel a két ország a belátható jövőben nem egyesülhet, először is el kell ismerniük egymást, majd a párbeszéd és a cserekapcsolatok segítségével meg kell teremteniük a kölcsönös bizalom szilárd alapjait. A Koreai Köztársaság ennek szellemében hirdette meg a ,,Koreai Nemzeti Közösség egyesülési formuláját,,. A javaslat szerint Dél és Észak közbenső lépcsőfokként először nemzetközösséget alkotna, s az élet minden területén újjáélesztené a közösségi kapcsolatokat. Ez idővel kedvező feltételeket teremtene a politikai integráció számára, s a függetlenség, a béke, a demokrácia elvei alapján egy országgá válhatna Korea. Ro Te Vu arra kérte a Magyar Köztársaságot, hogy támogassa a feszültség csökkentésére tett erőfeszítéseket. Egyben kifejezte reményét, hogy azok az országok, amelyekkel a Koreai Köztársaság mostanában rendezte diplomáciai viszonyát, megőrzik jó kapcsolataikat a KNDK-val is. A Koreai Köztársaság ugyanis nem kívánja elszigetelni északi szomszédját. Azt szeretné, ha a KNDK ajtót nyitna a világra, együttműködésre lépne minden nemzettel. Ro Te Vu ezután hazája demokratikus átalakulásának történetét elemezve olyan tapasztalatokat sorolt, amelyek a demokrácia útjára lépő Magyarország számára is hasznosak lehetnek. Elmondta, hogy Koreában a tömegek követelése nyomán kidolgozott június 29-i Demokratikus Reformnyilatkozat megnyitotta az utat egy szabad, nyílt és önszabályozó folyamatokra épülő demokratikus átmenet előtt. A kormány és az ellenzéki pártok által együttesen kidolgozott alkotmányt népszavazás erősítette meg. Nem sokkal ezután igen szoros versenyt hozó elnökválasztás zajlott le. Néhány hónappal később az országgyűlési választásokon az ország történelmében először szereztek többséget az ellenzéki pártok, s ennek eredményeként ma a koreai parlamenti demokrácia új időszaka kezdődött el. A gyors demokratizálódás - bármennyire kívánatosnak tűnt - mintegy kirobbantotta az emberekből azt a rengeteg követelést, amely oly sokáig halmozódott bennük. Amint a gyors gazdasági növekedés követelményei miatt szőnyeg alá söpört konfliktusok és ellentmondások hirtelen felszínre kerültek, a rendszer képtelen volt mindegyikkel egyszerre foglalkozni, s az átmenet fájdalmait mindenki megszenvedte. Rendkívüli erőfeszítésbe került a törvényesség, a rend és a társadalmi stabilitás fenntartása. Az elnök személyes tapasztalatai alapján úgy vélte: a demokrácia intézményesítése és zavartalan működtetésének kidolgozása talán még nehezebb, mint a gazdasági fejlődés megvalósítása. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 14:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (20. rész)
|
Ro Te Vu megosztotta a magyar Parlamenttel a dél-koreai gazdaság, a ,,Han-folyó menti csoda,, Magyarországon is hasznosítható tapasztalaltait. Emlékeztetett arra, hogy a hatvanas évek elején, amikor megkezdték gazdaságfejlesztési programjukat, az egy főre jutó nemzeti termék értéke nem érte el a 100 dollárt, az ország exportjának összege pedig csupán néhány tízmillió dollár volt. Mára viszont új ipari országgá vált Korea, amely gyakorlatilag minden termékcsaládban jelen van a világpiacon, a száloptikától a gépkocsigyártásig. Évi több mint 60 milliárd dolláros exportjával s 120 milliárd dolláros külkereskedelmével a Koreai Köztársaság ma a világ tizedik legnagyobb kereskedő nemzete lett. E csoda egyik legfontosabb eleme maga az emberi erőforrás. Gazdasági sikereik mögött a munkások szorgalma, alkotókészsége és kollektív ereje áll. A sikerhez nem kis mértékben hozzájárult, hogy a szabadpiaci rendszerben működő magánvállalatok jól alkalmazkodtak a kormány aktív fejlesztési programjaihoz, ami dinamikus gazdasági növekedést eredményezett. A kormány kezdettől fogva külpiac-orientált gazdaságfejlesztési programot folytatott. A beruházások a első fázisban a stratégiai iparágakban koncentrálódtak. Korea eleinte a külföldi tőkére know-how-ra támaszkodott, a gyártóberendezéseket pedig importálta vagy kölcsönözte. Az ország 1985-re több mint 46 milliárd dolláros külföldi adósságot halmozott fel, a következő évektől azonban - a megnövekedett export és a gyors gazdasági fejlődés eredményeképpen - kereskedelmi mérlege nyereségessé vált. Lassanként hitelező nemzetté lépett elő, így a fizetési mérleg kiegyensúlyozására szolgáló korábbi importkorlátozás többé már nem létjogosult: az ország gyors ütemben halad egy szabad, nyitott és önszabályozó piaci rendszer megteremtése felé. Ro Te Vu magyar vendéglátóinak figyelmébe ajánlva e tapasztalatokat, hangoztatta: a Koreai Köztársaság minden tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy hozzájárulhasson Magyarország fejlődéséhez. Ezzel kapcsolatban az elnök leszögezte: ,,Elköteleztem magam arra, hogy kétoldalú kapcsolatainkat a barátság és az együttműködés példájává teszem a világ előtt. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a fejlődésben szerzett tapasztalatainkat és ismereteinket kicserélhessük és elősegíthessük gazdasági együttműködésünket.,, Az elnök bejelentette: beruházásra fogja bátorítani a koreai üzletembereket, akár közvetlen, akár vegyesvállalati formában. A Magyarországon befektető koreai vállalatok olyan cikkeket tudnának gyártani, amelyek nemcsak itt, hanem a világ más tájain is keresettek. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 14:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (21. rész)
|
Az államfő emellett azon meggyőződését is hangoztatta, hogy a két ország közös érdekeit a pénzügyek és a szolgáltatások számos területén is ki tudná aknázni. A Koreai Köztársaság elnökének beszédét nagy taps fogadta. Ezután a Parlament folytatta az adórendszer módosítására vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalását. Fekete János, a reformbizottság előadója, félbemaradt ------------- felszólalását befejezve rámutatott: az alacsony adókulcsoknak ösztönző hatása lehet a termelésre, s így nemcsak a nemzeti jövedelem, hanem - bizonyos idő elteltével - az adóbevételek növekedését is eredményezheti. Fekete János - a pénzügyminiszterrel ellentétben - úgy ítélte meg, hogy az adócsökkentés, illetőleg az ezirányú lépések már egészen rövid időn belül pozitív következményekkel járnak. A bizottsági vélemény elhangzása után megkezdődött a személyi jövedelemadó feletti vita. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Budapest 71. számú ---------------- Jogtanácsosi Munkaközösség jogtanácsosa keményen bírálta az előterjesztett törvényjavaslatot, amely szerinte annak a modellje lehet, miként nem szabad törvényt alkotni. A javaslat a közönséges állampolgár számára valóságos dzsungel - mondta a képviselő - fogalmai tisztázatlanok, szerkezete a folytonos paragrafusokra való hivatkozás miatt még a szakemberek számára is áttekinthetetlen. Olyan esetben is adózási kötelezettséget ír elő, amikor az adóalanyoknál ténylegesen nem jelentkezik jövedelem. Deklarált elveivel szemben nem vállalkozásbarát, s nem felel meg azoknak a céloknak, amelyekért megalkották. Éppen ezért a képviselő nem fogadja el a jogszabályt, s mint elmondta, a jogi bizottság sem tartotta a tervezetet tárgyalásra és elfogadásra alkalmasnak. Elmondta azt is, hogy a hatályos adótörvény bár visszafogja a teljesítményt, sok a bürokratikus eleme, de az adózók már úgy ahogy megszokták, zavaros fogalmait egy keserves értelmezési folyamat során valamelyest tisztázták, ennélfogva működik is. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 14:53
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (23. rész)
|
Pál József (Győr-Sopron m., 1. vk.), a Rába Magyar Vagon- és ---------- Gépgyár Fémipari Alkatrész-gyáregységének lakatosa emlékeztetett arra, hogy két évvel ezelőtt az adótörvények elfogadásakor a pénzügyi kormányzat ezt az adórendszert tekintette a kibontakozás egyetlen járható útjának. Nézete szerint a pozitív hatások azonban elmaradtak, a gazdaság vergődik, a költségvetés-centrikus gondolkodás lehetetlenné teszi a kibontakozás feltételeinek megteremtését. Ami pedig a dolgozók helyzetét illeti, a képviselő szerint a most kilátásba helyezett jelentéktelen mértékű személyi jövedelemadó mérséklés többszörösét teszik ki a várható ár-, lakbér- és energiadíj-növelések. Ugyanakkor a bér növekedését még a jól gazdálkodó vállalatoknál is lehetetlenné teszik a büntető jellegű különadók. Ezután a Győri Keksz- és Ostyagyár, valamint a Tejipari Vállalat dolgozóinak petícióját ismertette a képviselő. A két kollektíva azt kéri, hogy ha a személyi jövedelemadó csökkentésére nincs reális lehetőség, akkor a műszakpótlékot és a túlóradíjakat mentesítsék az adózás alól. Végezetül a kisemberek terheinek csökkentésére pótlólagos bevételi forrásként a képviselő javasolta a pénzügyminiszternek, hogy próbálják láthatóvá tenni és megadóztatni a láthatatlan jövedelmek legalább néhány százalékát, és vizsgálják meg: minden esetben valós teljesítmények állnak-e a magas vezetői fizetések és prémiumok mögött. Balogh László (Békés m., 14. vk.), a békési Egyetértés ------------- Termelőszövetkezet elnöke úgy vélekedett, hogy a lakosság már megtanult együtt élni az adórendszerrel, de az életszínvonal újabb csökkentését már nem tudná elviselni. Nem a költségvetés bevétele kevés, hanem az állami kiadások túl magasak. Ezért a pénzügyi kormányzatnak nem az adóbevételek növelésére, hanem a kiadások további csökkentésére kellene törekednie. A képviselő nem értett egyet azzal, hogy a jogszabály-tervezet szerint megszűnjön a háztáji illetményföld megváltásának eddigi adómentessége. Tiltakozott az ellen is, hogy elveszítsék a tsz-dolgozók földjáradékuk mentességét. Javasolta, hogy az eddig fizetett mértékig a földjáradék adómentessége megmaradjon, s csak ezen felül kelljen adót fizetniük. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 15:22
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (24. rész)
|
Azzal sem értett egyet, hogy a törvénytervezet felhatalmazást kíván adni az adóellenőrzési hatóságoknak: adatszolgáltatási kötelezettséget írhassanak elő adómentes jövedelmekre. Ez valószínűleg irritálni fogja a mezőgazdasági kistermelőket, akik jelenleg 500 ezer forint árbevételig adómentességet élveznek. Javasolta: az adóhatóság továbbra is bízzon a kistermelőkben, s azok ezután is tisztességgel eleget fognak tenni kötelezettségeiknek. Varga Miklós (Veszprém m., 10. vk.), az ajkai Bródy Imre ------------ Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója szerint mérsékeltebb, közérthetőbb adórendszer kellene. Egy egykulcsos, lineáris adórendszer bevezetésével ugyanis nem lenne szükség a jövedelmek összevonására, bonyolult számításokra, csökkenteni lehetne az adóellenőrzést végzők több ezres létszámát. Kevesebb lenne az ezzel kapcsolatos kiadás, s egy ilyenfajta adózás várhatóan a teljesítményeket sem tartaná vissza. Kifejtette, hogy a jelenleg hatályos személyi jövedelemadó nem teremtette meg a jövedelmek megismerésének, nyilvántartásának, összevonásának feltételeit. Visszafogja a teljesítményeket, bonyolult, nehezen áttekinthető. Elsősorban azokat adóztatja, akiknek jól megfogható jövedelmük van, azaz a bérből és fizetésből élőket. Az igazán nagy jövedelmek még mindig nem adóznak megfelelően, azok ugyanis a képviselő szerint nem bérből és fizetésből származnak. A jelenlegi adórendszerben a jövedelmeknek csaknem fele kicsúszik az adóztatás alól. Mivel az előterjesztett törvénytervezet az adózás alapelveit nem változtatta meg, azt a képviselő nem fogadja el. Szabóné dr. Kakas Irén (Vas m., 8. vk.), a Bábolnai Mezőgazdasági ---------------------- Kombinát vasvári üzemének állatorvosa emlékeztetett arra, hogy az adórendszer bevezetésekor az arányos közteherviselés megvalósítása volt az egyik legfontosabb cél. Ennek ellentmond a mai gyakorlat szülte társadalmi igazságtalanság, hogy tudniillik megadóztatják a létminimum alatt élő embereket is. Utalt arra, hogy már több bizottsági ülésen felvetette ezt a súlyos társadalompolitikai kérdést, amely mellett nem mehet el szótlanul a kormány. Ám mindeddig nem kapott kérdéseire meggyőző választ. Éppen ezért kérte a pénzügyminisztert, hogy amennyiben az adótörvényen belül lehetőség nyílik ennek az igazságtalanságnak a megszüntetésére, úgy terjessze az Országgyűlés elé az ezzel kapcsolatos javasalatát. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 15:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (25. rész)
|
Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai --------------- Napközi Otthonos óvoda óvónője - akárcsak a korábban benyújtott módosító javaslatában - határozottan kérte: az adórendszerben vegyék figyelembe az eltartottak számát. Ez ugyanis elengedhetetlen feltétele az igazságos közteherviselésnek. A képviselőnő elmondta továbbá: a reformbizottság többségi szavazattal úgy döntött, hogy támogatja azt a módosító javaslatot, amely szerint azok a magánszemélyek, akik a gyeremekeiket saját háztartásukban nevelik, összjövedelmükből gyermekenként havonta levonhatnak ezer forintot. A továbbiakban hangsúlyozta: minden, a gyermeknevelés költségeit csökkentő intézkedésnek kedvező, még többlettermelésre is serkentő hatása van, illetve lehet. A vita közben Pesta László, az Országgyűlés jegyzője bejelentette, hogy megtörtént a szavazás és annak értékelése. Az alkotmánybíróság tagjává választották dr. Ádám Antalt, dr. Kilényi Gézát, dr. Solt Pált, dr. Sólyom Lászlót és dr. Zlinszky Jánost. Az Állami Számvevőszék elnökhelyettesévé pedig dr. Nyikos Lászlót választották meg. Az ünnepélyes eskütételre még csütörtökön sor kerül. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 15:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (26. rész)
|
Horváth Lajos az ülsszak soros elnöke köszöntötte a Parlament ülésére látogató Jaakov Cur izraeli egészségügyi minisztert, majd szót adott Balogh Károly (Győr-Sopron m., 11. vk.), Rábapordány körzeti orvosának, aki arról tájékoztatta a Parlamentet, hogy az Országgyűlés egészségügyi csoportjának kezdeményezésére 288 képviselő 152.500 forintot ajánlott fel tiszteletdíjából a mozgássérült gyermekek megsegítésére. Az összeget - a Szociális és Egészségügyi Minisztériummal történt konzultáció alapján - a beteg gyermekeket ápoló Mozgássérültek Állami Intézetének utalják át. Dr. Király Ferenc (Szolnok m., 5. vk.) tiszaföldvári körzeti ------------------ orvos nem csekély iróniával adta közre a Magyarországi adótörténetben végzett vizsgálódásainak eredményét: a XV. század végén, a nagy parasztlázadások korában alkalmazott számtalan adónem együttvéve sem érte el a mai 35 százalékos terhelést. A derüt keltő bevezető után kemény szavakkal szólt az egészségügy és az adórendszer viszonyáról. Ezt az ágazatot - mondta -, amelyet az elmúlt évtizedek szemellenzősen ostoba, erkölcstelen és cinikus bérpolitikája szétzilált, és már-már működésképtelenné tett, az adórendszer véglegesen ,,padlóra küldte,,. Az egészségügyben a feladatok megoldása kikényszeríti a mellék- és másodállásokat, éjszakai és készenléti szolgálatokat, helyettesítéseket. E többségükben kötelező, testileg-lelkileg megterhelő szolgálatokat az adórendszer azzal ,,honorálja,,, hogy a külön juttatásokat drasztikusan lefejezi, s több tízezer egészsügyi dolgozót arra kényszerít, hogy mintegy társadalmi munkában lássa el többletfeladatait. Felhívta a figyelmet, hogy a két éve elmulasztott tisztességes bruttósítást végre el kellene végezni. Félő, hogy ezt a január 1-jével esedékes béremelés terhére fogják végrehajtani, s minden marad a régiben. Ezt megelőzendő nyomatékosan kérte a pénzügyi és egészségügyi tárcát, hogy az általános béremelésen kívül különítsen el megfelelő összeget e tragikus probléma megoldására. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 17:18
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (27. rész)
|
Tollár József (Zala m., 6. vk.), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója ------------- elmondotta, hogy az előterjesztett adótörvény-javaslatokkal nem ért egyet. Azt javasolta, hogy azokat két olvasásban tárgyalja a Parlament, és elfogadásukra csak decemberben kerüljön sor. Véleménye szerint ugyanis meglehetősen nagy tartalékok vannak még a költségvetésben. Több mint 100 milliárd forintra becsülte ezeket a mozgósítható tartalékokat. Elmondotta, hogy az egész költségvetési rendszert továbbra is áthatja a fiskális szemlélet. Így az adórendszer továbbra sem ösztönző, a teljesítményekre hátrányosan hat. Javasolta, hogy a költségvetés igazgatás jellegű kiadásait a pénzügyi kormányzat drasztikusan csökkentse. Ennek érdekében jövőre az állami igazgatásban 60 százalékos létszámleépítést kellene végrehajtani. Felvetette azt is, hogy gyorsítani kellene a mesterségesen felduzzasztott megyei apparátusok létszámának csökkentését. Ugyancsak szükségesnek taartotta azt is, hogy a társadalmi szervezetek vagyonát teljes egészében államosítsák. Az ebből származó bevételt a költségvetési egyensúly javítására lehetne felhasználni. Szatmári Lajos (Veszprém m., 6. vk.), a Veszprémi Szénbányák -------------- várpalotai üzemének főaknásza szerint nyilvánvaló, hogy mindenki számára egyformán jó adórendszert nem lehet alkotni, de az is látszik: a bérből és fizetésből élők nem tudnak meggazdagodni, az ügyeskedők azonban igen. Tapasztalatai szerint az egyszerű emberek számára érthetetlen, bonyolult az adó kiszámításának menete. Ráadásul visszatartja a teljesítményeket, s költséges apparátust igényel - fölöslegesen. Véleménye szerint olyan adórendszert kell fenntartani, amely nem veszélyezteti az ország gazdasági és politikai stabilitását. Éppen ezért számára elképzelhetetlen, hogy az egy év alatt bevezetett adórendszert majd három évig, lépésenként fogják korszerűsíteni. Fontosnak tartotta, hogy a különböző észrevételekkel, módosítási javaslatokkal érdemben és azonnal foglalkozzon az Országgyűlés. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a különféle bérpótlékokat - beleértve a veszélyességi és földalatti pótlékokat, illetve a kohászatban ismert melegüzemi pótlékot is - nem szabad a többi jövedelemmel összevontan adóztatni. Ez ugyanis azt jelentené, hogy teljesen megszűnne a nehéz és veszélyes munkák anyagi, erkölcsi elismerése. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 17:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (28. rész)
|
Szabó Miklós (Békés m., 5. vk.) pártalkalmazott két kiegészítést ------------- tett a személyi jövedelemadóval kapcsolatos törvényjavaslathoz. Először azt indítványozta, hogy a felmondási időre fizetett bér - amennyiben a munkaviszonyt a munkáltató szünteti meg - legyen adómentes. Szerinte ugyanis etikátlan olyan embert adóztatni, aki önhibáján kívül kerül nehéz helyzetbe, és nem tudni, hogy mikor lesz ismét biztos megélhetése. Az adómentességi feltételek ilyetén bővítését azért tartja fontosnak, mert az elkövetkezendő években a gazdaság szerkezetének korszerűsítése miatt bizonyosan nő az időlegesen munka nélkül maradók száma. A képviselő másodjára az egészségügyi dolgozók készenléti idejére járó fizetség adómentességét kérte törvénybe foglalni, hozzátéve: messzemenően egyetért az egészségügyi dolgozók 1990-re tervezett béremelésével. Felemelte továbbá szavát a létminimum alatt élők, azok közül is a pályakezdők és a családalapítók megadóztatása ellen. Véleménye szerint az adómentes sávhatárok emelése nélkül csak óhaj lesz a szociális védőháló tervezett kiszélesítése. A képviselő végezetül egyéb témára térve kérte a Parlamenttől, illetve Németh Miklós miniszterelnöktől, az MSZP - a jogelőd MSZMP - elbocsátott volt apparátus tagjainak ,,újkori boszorkányüldözés,, elleni védelmét. Csongrádi Csaba (Heves m., 7. vk.), a Gagarin Hőerőmű Vállalat --------------- főszerelője jogosnak ítélte az adótörvénnyel kapcsolatos társadalmi ellenérzéseket, mert - mint kifejtette - a jelenlegi adórendszer, illetőleg a tervezett módosítások csupán a költségvetés céljait szolgálják, és az államháztartás bevételi oldalára koncentrálnak. Emlékeztetett arra, hogy az adótörvény elfogadásakor megígért bér- és szociálpolitikai reform továbbra is várat magára. Éppen ezért javasolta: az Országgyűlés haladéktalanul kezdeményezze egy bér- és szociálpolitikai reform koncepciójának kidolgozását. Az adórendszer negatívumaira rávilágítva igazságtalannak vélte, hogy a láthatatlan jövedelmek továbbra is feltáratlanok, s így megadóztathatatlanok, míg a bérből és fizetésből élőktől nagy összegeket vonnak el. Egy 1987-es felmérés adataira hivatkozva elmondta: a magyar családok 20 százalékának jövedelme nem éri el a társadalmi létminimumot. Márpedig - mint hangsúlyozta - a létminimum alatti jövedelem adóztatása nemcsak igazságtalan, de erkölcstelen is. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 17:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (29. rész)
|
A képviselő egy lineáris, egységesen 10 százalékos mértékű adózási szisztémát tartott célszerűnek és igazságosnak. A pénzügyi tárca által beterjesztett törvénymódosítási koncepciót éppen ezért nem tartotta elfogadhatónak. Buzás Józsefné (Szolnok m., 14. vk.), a Jászárokszállási -------------- Hímző és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet elnöke arra emlékeztetett, hogy 1987 szeptemberében egy lelkesítő kormányprogram előterjesztésének bizakodó hangulatában fogadta el a Parlament a személyi jövedelemadóról szóló törvényt, s ezzel a döntésével olyan mély sebet ejtett a lakosság életszínvonalán, amelyre most kell megtalálnia a gyógyírt. Az államháztartás működőképességének a fenntartása egyre több pénzt követel, s a terhek egy részét a pénzügyi tárca ismét a lakosságra kívánja áthárítani. Pedig a dolgozók 42 százalékának a keresete már így is alacsony. Tavaly 1 millió 51 ezer ember évi keresete volt 48 ezer forint alatt, 938 ezeré pedig 48-70 ezer forint között. Rájuk többszörös teher nehezedik, s a szociális védőháló sem óvja őket. Az alacsony keresetűek számára nagy terhet jelent a szinte második adónak számító társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék. Buzás Józsefné azt javasolta, hogy 7-8 ezer forint közötti keresetűeknél a 10 százalékos nyugdíjjárulékot mérsékeljék a felére. Kérte a képviselőket arra is, hogy az új adótörvény elfogadásával tegyék lehetővé, hogy az évi 12 ezer forintos adókedvezményt minden gyermekekre kapják meg a szülők. Arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak a pénzzel mérhető értékek, hanem a kormány ígéretei is inflálódtak, s az embereknek már elegük van a meg nem valósult ígéretekből. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 17:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (30. rész)
|
Biacs Péter (Budapest, 30. vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari ----------- Kutatóintézetének főigazgatója emlékeztetett arra, hogy eddigi felszólalásai alkalmával is mindig a családi típusú adózás mellett állt ki, mert meggyőződése szerint a társadalom alapegysége a család, s erre kell építeni. A személyi és a családi jövedelemadó szisztémáját lehetne egymáshoz közelíteni, s szavakban erre már történt is kísérlet, de a tettek továbbra is váratnak magukra - mondotta. Reményét fejezte ki, hogy lehetőség lesz a házastársak közötti korlátozott adóalap-megosztásra, amelyre több országban is van példa. Örömmel nyugtázta, hogy a Nagycsaládosok Egyesülete tiltakozásának hatására a Pénzügyminisztérium visszalépett eredeti elképzelésétől, s továbbra is fenntartja a három gyermekes, illetve az ennél nagyobb családok esetében a gyermekek után járó adókedvezményt. Ehhez a gondolathoz kapcsolódva javasolta, hogy ezt az adókedvezményt minden gyermekre terjesszék ki, ugyanis - vélekedett - minden előrenéző állam érdeke, hogy a gyermekek becsületes felnevelésére a családokban legyen mód. Filló Pál (Budapest, 18., vk.), az Athenaeum Nyomda korrektor- --------- főrevizora a láthatatlan jövedelmek ügyében, azok megadóztatása érdekében emelte fel szavát. Sajnos - e téren szinte semmi előrelépés nem történt az utóbbi években - mondotta. A képviselő ezért támogatta a Pénzügyminisztériumnak a bizonylati fegyelem szigorítását célzó javaslatait. Ezt azzal az indítvánnyal egészítette ki, hogy a kormány dolgozza ki - a láthatatlan jövedelmek bevallása érdekében - e jövedelmek társadalombiztosítási juttatásokba való beszámításának a szabályait. Lehetőleg olyan feltételeket kell megszabni - javasolta -, hogy a bevallás előnyei rövid távon is jelentkezzenek. A képviselő indítványozta továbbá az adóügyi hatóságok működési, ellenőrzési jogainak kiszélesítését, és felvetette a nyugdíj mellett szerzett adómentes jövedelem felső határának emelését. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 17:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (31. rész)
|
Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Merkur vezérigazgatója -------------- igyekezett elvenni képviselőtársai kedvét a családi jövedelemadó szorgalmazásától. Személyes tapasztalatai alapján a francia adórendszert ismertette, jobban mondva annak is csupán negatív oldalait. Mint mondotta, a francia adórendszer működése túl sokba kerül: évente körülbelül 21 millió adóbevallást nyújtanak be, ám mindössze 14 millióan fizetnek jövedelemadót. Nagy a progresszivítás mértéke, ezért sok bírálat éri az adórendszert. Sokan igazságtalannak érzik ezt a fajta közteherviselést, és véleményük szerint az lenne célszerű, ha az adóköteles jövedelmek kiterjedt kedvezménye helyett minden állampolgár minden jövedelme adózna, és a rászorultak részére visszatérítést nyújtanának. A láthatatlan jövedelmek adóztatására sem alkalmas a francia adórendszer. Bár évente 50 millió ellenőrzést végeznek, mindössze 25 százalékát képesek felderíteni a láthatatlan jövedelmeknek. A felderítésben az adóügyi hatóság anyagilag közvetlenül nem érdekelt. Valamelyest segít ezen a helyzeten, hogy Franciaországban nincs jeligés bankbetét, bankszámlanyitásról pedig a bank értesíti az adóhivatalt. Egyének nem nyithatnak külföldön bankszámlát, s 50 ezer franknál egyszerre nem vihetnek többet a határokon túlra. Mindezek felsorolása után Hellner Károly befejezte mondandóját, márcsak azért is, hogy ne adjon további ötleteket a pénzügyi kormányzatnak. Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.), a Magyar Államvasutak ------------ Rákosrendezői Körzeti Üzemfőnökség Hámán Kató vontatási üzemegységének mozdonyvezetője elmondotta, hogy egy saját személyi jövedelemadó-táblázatot készített el, mert túlzottnak találja a törvényjavaslatban kialakított adómértékeket. A kormányzat 1988-ban azt ígérte, hogy az adóterhelés az idén nem haladja meg a 12 százalékot. A tudomására jutott adatok szerint a személyi jövedelem-adószint mértéke az idén végül is 16 százalék körül alakul. Ráadásul ez az adóprés jobban szorongatja a bérből és fizetésből élőket, mint a vállalkozókat. Az APEH szakemberei, úgylehet kevésbé tudják behajtani az adót a vállalkozóktól, kisebb gondot fordítanak a láthatatlan jövedelmek megadóztatására. Ezen a helytelen gyakorlaton mindenképpen változtatni kell - hangoztatta. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 18:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (32. rész)
|
Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár m., 8. vk.), a Hazafias --------------------- Népfront Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának titkára indítványozta: a falusi turizmus számára biztosított adókedvezményben ne csak a lakott ingatlanok hasznosításából származó jövedelem részesüljön. Ugyanis ez megakadályozza azoknak a tanyáknak a hasznosítását, amelyek lakói korábban az erőszakos körzetesítés következtében elköltöztek. A falusi turizmusból a kezdeti időszakban valószínüleg csak minimális jövedelemre lehet számítani, hiszen ez az idegenforgalmi forma elsősorban a hazai lakosság érdeklődésére számíthat. Ennek megfelelően kell megszabni az adómértékeket. Dr. Velkey László (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 4. vk.), a Borsod ----------------- Megyei Kórház Gyermekegészségügyi Központjának igazgatója, megyei szakfőorvos azt hangoztatta, hogy csak a helyzet valós ismerete ad módot és jogot a felelős tervezéshez. Úgy vélte: a szakemberek dolga megoldani, hogy milyen módon és mértékben lehet - a lakossági terhek növelése nélkül - fokozni a bevételt és csökkenteni a kiadásokat. Hangsúlyozta: ne akarjuk évtizedek mulasztásait egy év alatt számon kérni a kormánytól vagy a pénzügyminisztertől, ne kényszerítsük a kormányt újabb hazugságba. A képviselőknek nem a gondok felsorolása, a követelések benyújtása feladatuk, hanem a tisztességes realizmus talaján állva kell képviselniük az állampolgárok és a nemzet egészének érdekeit. Kállai Ferenc (országos lista), színművész egy aggodalmát ------------- osztotta meg a Tisztelt Házzal, nevezetesen azt, hogy nem szeretné - Maróthy László két nappal ezelőtti lemondásához hasonlóan - most Békesi László távozását a pénzügyi tárca éléről. Arra kérte viszont a pénzügyminisztert, hogy a felszólalásokban hallott kéréseket úgymond fordítsa le politikára, s bizonyos kedvezményekkel enyhítsen az adózás teljesítményvisszatartó hatásán. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 18:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (33. rész)
|
Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.), a sarkadi Lenin MGTSZ ------------- főkönyvelőhelyettese több észrevételt tett az adótörvényekhez. Nem értett egyet azzal a vitában elhangzott javaslattal, hogy a nyugdíjasok által adómentesen megkereshető jövedelem határát felemeljék. Úgy vélte továbbá: a gyermeknevelés költségeit valamilyen formában mindenképpen be kell építeni az adózási szisztémába. Ezzel egyidejűleg felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy nem lenne helyes, ha az adótörvényeket elfogadnák a kormányzat gazdaságpolitikai programjának jóváhagyása előtt, mivel így az adótörvény egyfajta kényszerpályára állítaná a gazdaságpolitikai koncepcióban foglaltakat. Filló Pál (Budapest, 18. vk.), az Athenaeum Nyomda --------- korrektor-főrevizora újabb, kétperces hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a családi pótlék összegének 300 forintos növelése csak az áremelések ellentételezésére szolgál. A családi költségvetésre jutó terhelés azonban nem kompenzálható kizárólag szociálpolitikai juttatással. Indokoltnak ítélte az eltartotti kedvezmény bővítését, ami adókiesést jelent ugyan, ezt azonban pótolni lehet a láthatatlan jövedelmek adóztatásával. Több hozzászóló nem lévén, az elnöklő Horváth Lajos lezárta az általános vitát. Az Országgyűlés a személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslatot - 218 egyetértő, 30 ellenző szavazattal és 13 tartózkodással - részletes vitára bocsátotta. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 18:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (34. rész)
|
Majd a korábbi bejelentésnek megfelelően a képviselők előtt az ülésteremben az Alkotmánybíróság megválasztott tagjai és az Állami Számvevőszék elnökhelyettese letették a hivatali esküt. Az Országgyűlés ezután a személyi jövedelemadó törvény tervezetének részletes vitájával folytatta munkáját. Elsőként Győrffy László (Vas m., 7. vk.), az ostffyasszonyfai Petőfi -------------- Termelőszövetkezet elnöke tett a törvényjavaslatra vonatkozó módosító indítványt. Kifejtette: a szövetkezeti törvény július 1-jétől érvényben lévő szabálya szerint a meglévő nettó mezőgazdasági szövetkezeti vagyon a tagok részére felosztható vagyonjegyként. Javaslatának lényege, hogy ennek a vagyonjegynek az értékét vonják le az adóalapból. A pénzügyi kormányzat a vagyonjegynek ezt a formáját az ingyenes vagyonjegy kategóriájába sorolta - mondotta. Ez azonban nem helyes - vélekedett -, mert az 1960 óta 1988. december 31-ig felhalmozódott tagi tulajdonról van szó. Hozzátette, hogy a társadalomnak ez a része igen jelentős erőfeszítéseket tett, megküzdött ezért a felhalmozott vagyonért. A képviselő utalt arra, hogy a reformügyi bizottság elfogadta módosító javaslatát, azzal a kiegészítéssel, hogy ez a vagyoni érték nem minősül bevételnek, kivéve akkor, ha magánszemély ezt elidegeníti. Győrffy László rámutatott: a termelőszövetkezeti törvény szerint ezt a vagyont a tag csak a szövetkezetnek ajánlhatja fel, illetve csak a szövetkezet másik tagja veheti meg. Javasolta: ezt a vagyonrészt vegyék ki az adóalapból, mert ellenkező esetben csak fokozódik a termelőszövetkezeti tagokkal szemben fennálló társadalmi igazságtalanság. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 18:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (35. rész)
|
Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.), a Taurus Gumigyár ----------------- energetikusa kifejtette: egyetért az adókedvezmény minden gyermekre történő kiterjesztésével. Ugyanakkor a különböző parlamenti bizottságok ülésein elhangzott vád - mely szerint ez az intézkedés jobbára a magas jövedelmű családokat támogatja - kételyeket ébreszt benne. Meggondolandó, hogy az e célra rendelkezésre álló hatmilliárd forintot nem inkább a családi pótlékok emelésére kellene-e fordítani. Ezért kérte képviselőtársait, hogy olyan döntést hozzanak e témában, amely garantáltan a gyermekek érdekét szolgálja. Márton János (országos lista), a Magyar Néppárt ügyvezető elnöke ------------ elsősorban a magánkereskedőket sújtó adminisztratív megkülönböztetésre hívta fel a figyelmet. Ennek a rétegnek a fejlődése, erősödése szorosan kötődik a valódi piacgazdaság létéhez. Mindnyájunk érdeke - mondotta -, hogy ne legyenek olyan intézkedések, amelyek nem járnak együtt komoly adóbevételekkel, ugyanakkor kifejezetten hátrányosan érintik a magánkereskedőket. A képviselő úgy vélte: jogos igény, hogy napvilágra kerüljenek a láthatatlan jövedelmek, ám szerinte ezt nem segíti elő a magánkereskedők ÁFA-átalányának tervezett megszüntetése, illetve a nyugtaadási kötelezettség bevezetése. Javasolta: maradjon meg a jelenlegi forgalmiadó-átalány, a nyugtaadási kötelezettség bevezetését pedig halasszák el arra az időszakra, ,,amikor általánosan kiterjesztik ezt a kötelezettséget a hálapénzt, a borravalót és a csúszópénzt elfogadó adóalanyokra is,,. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 18:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (36. rész)
|
Dr. Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár m. 18. vk.), a Kisvárdai ---------------- Városi Tanács Kórházának osztályvezető sebész-főorvosa emlékeztetett arra, hogy a nyíregyházi egészségügyi dolgozók öt nappal ezelőtt tüntettek a kötelező túlmunka progresszív adóztatása ellen. A nyíregyháziakhoz az ország számos részének egészségügyi intézeteiből érkeztek támogató levelek és táviratok. A képviselő ezekre hivatkozva tolmácsolta az egészségügyi dolgozók kérését, miszerint igazságtalannak tartják a kötelező túlmunkáért járó összeg progresszív adóztatását, s kérik, hogy az új személyi jövedelemadóról szóló törvényben ezt módosítsák. Ennek megfelelően dr. Mezey Károly módosító indítványként terjesztette elő, hogy a kötelező túlmunka bérét az adóalaptól elkülönítve kezeljék, s ez az összeg lineáris, 20 százalékos kulccsal adózzon. Szintén javasolta, hogy külön jogszabályban határozzák meg azoknak a munkaterületeknek a körét, ahol a dolgozókat rendszeres túlmunkára kötelezik. A képviselő hangsúlyozta: az ilyen túlmunka adóztatása azért igazságtalan és erkölcstelen, mert ennek elvégzésére a dolgozókat kötelezik. Kérte a képviselőket, hogy a kötelező és az önként vállalt túlmunka közötti erkölcsi különbséget figyelembe véve támogassák módosító indítványát. Sasvári József (Komárom m., 8. vk.), a Dorogi Szénbányák Vállalat -------------- gépészeti szakosztályvezetője a kisvállalkozók adómentes tartalékolásának újbóli bevezetését javasolta. Kezdeményezését azzal indokolta, hogy a vállalkozások élénkítésének, a fejlesztések előmozdításának ez egyik eszköze lehet. Az állami támogatásban nem nagyon részesülő kisvállalkozói rétegnek ugyanis a fejlesztésekhez, az állóeszközök beszerzéséhez nincs elég tőkéje, ahhoz előtakarékosságra van szüksége. Ha pedig adózott pénzből kénytelen fejleszteni, a vállalkozások bővítése, korszerűsítése lényegesen nehézkesebb, lassúbb. A vállalkozói rétegnek - hangsúlyozta a képviselő - egyik legfőbb gondja az, hogy beruházásait nem tudja a kifizetés évében elszámolni. Így az adómentes tartalékolás bevezetése sokat segítene a vállalkozásbarát gazdaságpolitika megvalósításában is. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 19:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (37. rész)
|
Több hozzászóló nem volt, ezért az elnöklő Fodor István lezárta a személyi jövedelemadótörvény-javaslat feletti részletes vitát. Mivel a részletes vitában olyan javaslatok is elhangzottak, amelyekről az Országgyűlés reformbizottságának állást kell foglalnia, így e testület a parlament pénteki munkanapjának megkezdése előtt ülést tart. Fodor István bejelentette, hogy pénteken az általános forgalmiadótörvény-javaslat feletti általános vitával folytatják a munkát. Ám valószínűleg a nap folyamán nem tudnak végezni mindazzal, amit előzetesen tervbe vettek. Ezért pénteken döntenek arról, hogy mely napirendek tárgyalását halasszák a decemberi ülésszakra. Ezzel az Országgyűlés novemberi ülésszakának harmadik munkanapja végetért. x x x (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 19:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (38. rész)
|
Az Országgyűlés novemberi ülésszaka harmadik napjának eseményei dióhéjban: Csütörtökön az eredeti napirendtől eltérően személyi kérdések megvitatásával folytatta munkáját az Országgyűlés. A képviselők szavaztak az Alkotmánybíróság tagjainak ajánlott jelöltekről, illetve az Állami Számvevőszék elnökhelyettesi jelöltjéről; (A listára került jelölteket az ülésszak későbbi periódusában titkos szavazással választották meg.) Ezt követően az elnöklő Jakab Róbertné bejelentette, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság állásfoglalása szerint az adótörvények közül három nem alkalmas tárgyalásra. Ezért a testület azt javasolta a kormánynak: vonja vissza e törvényjavaslatokat. Az Országgyűlés reform-, valamint terv- és költségvetési bizottsága együttes ülésén viszont az a javaslat született, hogy a törvénytervezeteket tárgyalják meg. Mivel a kormány a törvényjavaslatokat nem vonta vissza, a képviselők megkezdték azok tárgyalását. Békesi László pénzügyminiszter expozéja következett az adótörvények módosításáról. A törvénytervezetekkel kapcsolatos bizottsági állásfoglalásról Fekete János, a reformügyi ad hoc bizottság elnöke adott tájékoztatást. Az elnöklő Jakab Róbertné - elnézést kérve a bizottsági előadótól - félbeszakította az előterjesztést, s bejelentette: az ülésszakra megérkezett Ro Te Vu, a Koreai Köztársaság elnöke. Az országgyűlés köszöntötte az államfőt, aki ezt követően beszédet mondott a törvényhozó testület előtt. Ezt követően Fekete János félbemaradt felszólalásával folytatták a napirendet. A bizottsági vélemény elhangzását követően megkezdődött a személyi jövedelemadó feletti általános vita. Felszólalt: Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.); Elek József (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 13. vk.); Polgárdi József (Pest m., 17. vk.); Pál József (Győr-Sopron m., 1. vk.); Balogh László (Békés m., 14. vk.); Varga Miklós (Veszprém m., 10. vk.); Szabóné dr. Kakas Irén (Vas m., 8. vk.); Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.). A vita közben Pesta László, az Országgyűlés jegyzője bejelentette, hogy megtörtént a szavazás és annak értékelése. Az Alkotmánybíróság tagjává választották dr. Ádám Antalt, dr. Kilényi Gézát, dr. Solt Pált, dr. Sólyom Lászlót és dr. Zlinszky Jánost. Az Állami Számvevőszék elnökhelyettesévé dr. Nyikos Lászlót választották meg. (folyt.köv.)
1989. november 23., csütörtök 19:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (39. rész)
|
Ezt követően az elnöklő Horváth Lajos köszöntötte az ülésre látogató Jaakov Cur izraeli egészségügyi minisztert, majd szót adott Balogh Károly képviselőnek (Győr-Sopron m., 11. vk.), aki arról tájékoztatta a Parlamentet, hogy az Országgyűlés egészségügyi csoportjának kezdeményezésére 288 képviselő 152.500 forintot ajánlott fel a mozgássérült gyermekek megsegítésére. Újabb képviselői hozzászólásokkal folytatódott az adótörvények feletti vita; felszólalt: dr. Király Ferenc (Szolnok m., 5. vk.); Tollár József (Zala m., 6. vk.); Szatmári Lajos (Veszprém m., 6. vk.); Szabó Miklós (Békés m., 5. vk.); Csongrádi Csaba (Heves m., 7. vk.); Buzás Józsefné (Szolnok m., 14. vk.); Biacs Péter (Budapest, 30. vk.); Filló Pál (Budapest, 18. vk.); Hellner Károly (Budapest, 32. vk.); Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.); Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár m., 8. vk.); Dr. Velkey László (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 4. vk.); Kállai Ferenc (országos lista); Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.); Filló Pál (Budapest, 18. vk.). Ezzel zárult a személyi jövedelemadó törvénytervezetének általános vitája, s következett a részletes vita. Ebben felszólalt: Győrffy László (Vas m., 7. vk.); Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.); Márton János (országos lista); dr. Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár m., 18. vk.); Sasvári József (Komárom m., 8. vk.). Több hozzászóló nem lévén az elnöklő Fodor István lezárta a személyi jövedelemadó törvénytervezete feletti részletes vitát. Az Országgyűlés novemberi ülésszakának harmadik munkanapja - amelyen Fodor István, Jakab Róbertné és Horváth István felváltva elnökölt - ezzel véget ért. A képviselők pénteken az általános forgalmi adó törvényjavaslata feletti vitával folytatják a munkát. (MTI)
1989. november 23., csütörtök 19:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|