|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Vállalkozók Pártja közleménye
"Széles nyilvánosság előtt
tisztázódjon: a Vállalkozók Pártja ugyan nem szerzett mandátumot az
országgyűlési választások során, ám e tény nem azonos azzal, hogy
belépett a Parlamenten Kívüli Pártok Konzultatív Tanácsának soraiba."
SZER, Magyar híradó:
SZETA-segítség a hajléktalanoknak
"...azt gondoljuk, hogy nagycsaládot, illetőleg bármilyen
egyedülállót sem lehet az utcára rakni a mai világban. A családok
szempontjából azért sokkalta fontosabb ez az egész, mert abban az
esetben, hogyha valakit az utcára raknak, akkor a gyereket állami
gondozásba veszik - ami úgy a családnak, mint a gyereknek nem
kifizetődő, egyáltalán nem jó.
"
|
|
|
|
|
|
|
Agrárkutatók az elmaradott térségek fejlesztéséről (1. rész)
|
1990. augusztus 10., péntek - Anyagilag független
tulajdonával az illető településhez kötődő vállalkozói réteg
kialakulása alapvető változásokat hozhat és kedvező folyamatokat
indíthat meg azokban a falusi térségekben is, amelyek az elmaradott
zónákhoz tartoznak - ezt állítja az Agrárgazdasági Kutatóintézet
egyik felmérése. Az is igaz viszont - állítják az agrárgazdasági
kutatók -, hogy ez a folyamat a kedvezőtlen adottságú elmaradott
területeken nehezebben indul meg, és számos késleltető tényező
hatására valószínűleg lassabban hat majd és kevéssé látványos
eredményeket produkál, mint másutt.
Az agrárkutatók Borsod-Abaúj-Zemplén megye elmaradott térségeinek helyzetét, az aprófalvas települések sorsát elemezték tanulmányukban. A szakemberek számára meglepő adatokat ez az összesítés nem hozott, ám állításai figyelemre méltóak, mivel sok tekintetben mintegy prognosztizálják a földprogram e térségben várható hatásait. A kutatók szerint a településnagyság szabja meg azt, hogy az ott élő családok mekkora hányadának van nyilvántartható méretű gazdasága. Minél kisebb településről van szó ugyanis, annál többen foglalkoznak mezőgazdasági kistermeléssel. Az egészen apró falvakban úgyszólván valamennyi család, a nagyobbakban egyre kevesebb, az 5 ezret meghaladó lélekszámúakban pedig már csak minden második. Hasonló összefüggés mutatkozik a település mérete és a szarvasmarhatartással foglalkozók aránya között. A 300-as lélekszámnál kisebb településeken csaknem minden második család tart szarvasmarhát, az 1000 főnél nagyobbakban pedig csak minden 10. vagy annál is kevesebb. Mindez kézenfekvő következtetés, hiszen a kistelepüléseken élőknek kevesebb lehetőségük van arra, hogy a gazdaság más ágazataiban vagy akár a szolgáltatásban találjanak megélhetést. (folyt. köv.)
1990. augusztus 9., csütörtök 21:43
|
Vissza »
|
|
Agrárkutatók az elmaradott térségek fejlesztéséről (2. rész)
|
Egy másik adatsor arról tájékoztat, hogy a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya és az infrastruktúrális ellátottság szoros összefüggésben van. Lényegesen nagyobb számban élnek például az agrárágazatból azokon a településeken, ahol csak minden tizedik lakásban van bevezetett ivóvíz, és a lakosság egyéb ellátása is alacsonyabb színvonalú, mint ahol kevesebb a gond az infrastruktúrával. Az adatok szerint kétségbevonhatatlan, hogy a téeszesítéskor végrehajtott tagosítások és a földelcsatolások után maradt pár hektáros átlagos gazdaságméret nem tesz lehetővé olyan méretű gazdálkodást és olyan szívonalú jövedelmet, amellyel a lakosság ellensúlyozni tudná a település egyéb tényezők miatti elmaradottságát; ezen a földreform segíthet.
A földtulajdonban bekövetkező változások eredményeképpen létrejövő különböző önállóságú és méretű családi gazdaságok számának szaporodása együtt járhat a földek intenzívebb hasznosításával - állítják a kutatók. Lényegét tekintve hasonló jellegű, de föltehetően magasabb színvonalon megvalósuló folyamatról lesz szó az elkövetkező időszakban, mint ami 1945-ben a földosztáskor megvalósult. Annak egyik keveset emlegetett eredménye a települések népességszámának stabilizálása volt, s föltehetően így lesz ez most is. (A zempléni területen például a falusi népesség abszolút aránya a 1960-as népszámlálásig még növekedett is.)
A szakértők szerint a magángazdálkodás térhódításával nem csökken a mezőgazdasági termelés hatékonysága, hanem éppen fordítva: növekszik. A magángazdálkodás sajátos érdekeltségi rendszerében, egy-egy település adott nagyságú határában, több embert tud eltartani azonos földterület. A föld kihasználtsága az intenzívebb gazdálkodás révén növekszik. Ez magyarázza azt, hogy amíg a KGST-országok átlagában egy állandó mezőgazdasági dolgozó 11 embernek termeli meg az élelmet, addig az EGK-országaiban 36-nak. Nem lenne baj, ha az elmaradott térségek elöregedő, csökkenő népességű, egyre inkább parlagon hagyott földekkel körülvett falvaikban településenként egyenlőre csak néhány család vállalkozna egyéni gazdálkodásra - állítják az agrárkutatók -, mert ezek is olyan folyamatot indíthatnának el, amely megfordítaná e területek gazdasági, társadalmi erózióját. A helybéli vállalkozók termékei javíthatnák a település élelmiszerellátását, a vállalkozó gazdák pedig példát mutatnának, jó értelemben vett ,,divatot,, indíthatnának tevékenységükkel. Megvalósíthatnák, pontosabban elkezdhetnék a helyi tőkefelhalmozást, amely további megújulási folyamatok elindítója lehet, különféle termelő vagy infrastruktúrális beruházások révén. (MTI)
1990. augusztus 9., csütörtök 21:44
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|