|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Vállalkozók Pártja közleménye
"Széles nyilvánosság előtt
tisztázódjon: a Vállalkozók Pártja ugyan nem szerzett mandátumot az
országgyűlési választások során, ám e tény nem azonos azzal, hogy
belépett a Parlamenten Kívüli Pártok Konzultatív Tanácsának soraiba."
SZER, Magyar híradó:
SZETA-segítség a hajléktalanoknak
"...azt gondoljuk, hogy nagycsaládot, illetőleg bármilyen
egyedülállót sem lehet az utcára rakni a mai világban. A családok
szempontjából azért sokkalta fontosabb ez az egész, mert abban az
esetben, hogyha valakit az utcára raknak, akkor a gyereket állami
gondozásba veszik - ami úgy a családnak, mint a gyereknek nem
kifizetődő, egyáltalán nem jó.
"
|
|
|
|
|
|
|
Tartósítja-e önmagát a konzervipar? Budapest, 1990.
augusztus 9. csütörtök (MTI-Press)
|
Az idei szezont nem fogják a konzervipar jó évei között jegyezni. Bár a feldolgozási idény jelentős része még hátra van, az már jól látható, hogy az utóbbi hetek tartós aszálya "betett" a tartósítóknak. Az ipar feladatait meghatározó növényekből jóval kevesebb termett a vártnál, s a szerződő partnerek egy része még a kevésből is más értékesítési csatornákat választott.
- A már lefutott zöldborsószezonról annyit mondhatok, hogy a konzervipar gyáraiban a leszerződött mennyiségnek csupán 64 százaléka érkezett be. Még kevesebb lett a meggy, mindössze 53 százalék a várthoz képest, pedig a korszerűen feldolgozott meggybefőtt iránt most nagy a kereslet - tájékoztat Dávid István, a Konzervipari Közös Vállalat mezőgazdasági kapcsolatok osztályán. - A konzervipar persze ebben az évben is a szokásának megfelelően megkísérelte idejekorán szerződésekkel biztosítani a feldolgozandó nyersanyag megtermelését és átvételét. Csakhogy míg a 940 ezer tonnára becsült zöldségszükségletet a szerződéskötések idején sikerült a szokásos mértékben túlbiztosítani, a gyyümölcsök esetében már a 370 ezer tonnás igényünkkel szemben is csak 310 ezer tonna nyersanyag-szerződésünk állt. És jött az idei száraz, forró nyár.
alc.: Sürgető kérdések
Ám szó sincs arról, hogy a konzervipar idén mindenképpen számottevő termeléscsökkenése csupán egyetlen esztendő gondja lenne
A jövőt nem az időjárás teszi bizonytalanná. Az egyik legsúlyosabb gond a magyar-szovjet árukereskedelem alapvető változása, a rubelexportról a dollárért folyó kereskedelemre való átállás. Ez az idén még csak kérdéseket vet fel, mert az államközi megállapodások 1990-ben még érvényesek, ám arról mit sem tudni, hogy a jövő évtől kezdve a szovjet partnerek igénylik-e a korábbi évek mértékében a magyar konzervek szállítását. Márpedig az egész iparág egyik pillére éppen a szovjet export, s most nemcsak a mennyiség oldaláról, hanem az elszámolás mikéntjéről sincs előremutató információjuk a gyártóknak. Miben sikerül majd megállapodniuk - közvetlen dolláros, vagy kliringes elszámolásban? Nincs válasz, pedig a kérdés sürgető feladatokat előz meg: hetek múlva meg kell állapodni a jövő évi vetőmag-szükséglet megtermeltetésében, tárgyalni kell a partnerekkel a jövő évi nyersanyag-igényről, s gondoskodni kell üvegekről, göngyölegekről, segédanyagokról. (folyt.)
1990. augusztus 9., csütörtök 14:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Konzervipar 2.
|
A mezőgazdaság egészében érzékelhető bizonytalanság a konzervipar létét is veszélyezteti. Súlyos pénzügyi gondokkal kell számolni mind a termelőknél, mind pedig a feldolgozóknál. A gazdaságok visszasírják a valamikori "zöld hitelt", s teljes joggal, hiszen a majdani árbevételt megelőző kiadások 34-35 százalékos kamatterhei a növénytermesztőket irreálisan sújtják és bénítják. Az ipar pedig hasonló mértékű kamattal kap hitelt készletei finanszirozásához, amely - ha nem folyamatos a készáru kiszállítása, legtöbbször nem a gyártó hibájából - elkerülhetetlenül és ésszerütlenül növeli a gazdálkodási kiadásokat.
alc.: A farmergazdaságok és az ipar
A pénzügyi gondokat csak tetézi a mezőgazdaság átalakulását kisérő határozatlanság. A konzerviparnak továbbra is elengedhetetlenül szüksége van a csak nagyüzemi módon termeszthető nyersanyagfélékre, mint például a zöldborsóra, a zöldbabra és a csemegekukoricára. Más - az ipar szempontjából ugyancsak alapvető zöldségfajták viszont kisüzemi módon termelhetők a legcélszerűbben, mint például az uborka, amelyet a háztáji és kisegítő gazdaságokból vásárolnak fel az ÁFÉSZ-ek közvetítésével a feldolgozók. Hogyan tudnak majd a farmergazdaságok részt venni a konzervipari nyersanyag előállításában? Ez a jövő egyik nagy kérdése, hiszen nem működhetnek jól ezek az újtípusú mezőgazdasági szervezetek, ha gépekkel, berendezésekkel való ellátottságukat, több és minőségi termelésre ösztönző adózási rendszerüket nem biztosítják már az első évtől kezdve. És mi lesz a gyümölcstelepítésekkel, ha az állam támogatás-leépítési stratégiáját e téren is következetesen végigviszik?
A szerződéses termeltetési kapcsolatokon is bőven van javítanivaló a privatizálás terjedésének most folyó korszakában. Lépten-nyomon felbukkannak külföldi, vagy hazánkból egykor elszármazott kereskedők, akik a konzervipari partnerek kurrens termékei esetében néhány százalékot ráigérnek a gazdáknál a gyárakkal már év elején lekötött felvásárlási árra, s viszik az eredetileg ipari célra megtermelt árut. Sem a termelő, sem pedig a feldolgozóipar nem jár jól az ilyen "vigéc" - kereskedőkkel Mindkét félnek hosszú távon biztonságot jelentő kereskedelmi partnerekre van szüksége, olyanra, akinél kifizetődik az igényeknek megfelelő termény előállításához kellő befektetés, mert minőséget követel, de megbizhatóan szállít és fizet - nem pedig mások erőfeszítésének gyümölcsét akarja lefölözni. (folyt.)
1990. augusztus 9., csütörtök 14:46
|
Vissza »
|
|
Konzervipar 3.
|
Vizválasztónak igérkezik 1991 a konzervipar tekintetében. A termékeinek 40 százalékát eddig a szovjet piacon értékesítő iparágnak fel kell készülnie arra, hogy - ha meg is tudja őrizni legnagyobb vásárlóját - alaposan megemelt minőségi követelményeket kell majd teljesíteni. Mivel a belföldi értékesítés - az árak miatt - inkább csökkeni, mint növekedni fog, az ipar léte az exportteljestménytől függ. Tizenhárom állami nagyvállalat és több mint 200 egyéb tartósító, feldolgozó üzem sorsát kell - sok más mellett - számításba venni, amikor a magyar mezőgazdaság végleges kormányprogramját kidolgozzák. A mezőgazdaságban gazdálkodók pénzügyi- és termelési eszközrendszerének minden feltételét, a vetőmag- és szaporítóanyag kellő mennyiségben, minőségben és időben történő előállítását, a feldolgozóipar nyersanyagbeszerzési és értékesítési lehetőségeit úgy biztosítva, hogy a konzervipar eredményességét ne külső körülmények, hanem a vállalatoknál, üzemeknél végzett munka színvonala határozza meg. (MTI-Press)
kl
1990. augusztus 9., csütörtök 14:51
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|