Rendszerváltás és az MTI

	Bukaresti sorok vízumért (1.rész)
Bukarest, 1990. augusztus 9. (MTI-Panoráma) - A bukaresti hétköznapok megszokott képéhez tartoznak az olykor száz métert is meghaladó sorok. A nagy kánikula ellenére a boltok előtt emberek sokasága vár türelmesen arra, hogy húst, kenyeret, tejet vehessen, már persze, ha éppen kapni, de sorok kígyóznak az itt olyan kivételes élvezeti cikkeknek számító termékekért is, mint a dezodor, a pipereszappan, a sampon. Ez edig nem is lenne szokatlan, mert hiszen hosszú évtizedek alatt hozzaedződtek a honpolgárok ahhoz, hogy a türelem ha nem is rózsát, de legalábbis valami szatyorba valót terem. Az idén azonban a sorbanállási szokások újabb elemekel gazdagodtak: mostanság a nagykövetségek, külképviseletek szívos ostromlása jött divatba, az áhított termék pedig nem más, mint a külföldi beutazási engedély, a vízum. A decemberi forradalom ugyan visszaadta a román állampolgároknak az egyik alapvető emberi jogot, az utazás jogát. A hatóságoktól bárki bárhová utazhat. Csakhogy a román világútlevél még nem minden, ahhoz valuta is kellene, meg vízum is, és ez utóbbit a nyugati demokráciákat képviselő követségek bizony igencsak ímmel-ámmal adják ki. De a román nép ha hosszú éveken át kibirta a szakadatlan sorbanállást, miért épp most adná meg magát, amikor meghívólevél birtokában lehetősége nyílik arra, hogy meglátogassa nyugaton élő rokonát, esetleg hosszabb-rövidebb időre munkát is vállaljon, aminek eredményeként aztán a hazájában hiánycikknek számító mindenféle földi jóval ,,feltankolva,, térhet vissza családjához. Ennek azonban a feltétele a vízum, és ezek közül is a legnagyobb keletje az amerikainak van. Aki Bukarestben permanensen embertömeget kíván látni, az látogasson el a főváros szívében levő Intercontinental melletti, még a múlt században - feltehetően egy gazdag bojár számára épített - palotához, amely fölött az Egyesült Államok csillagos-sávos lobogója lengedez. Itt lehet beszerezni az áhított amerikai vízumot. Ennek útja azonban igen rögös, és senki sem mehet biztosra. Állampolgári kezdeményezésre - és kifejezetten nem a hatóságok szervezésében - érkezési listát állítanak össze. Az érintettek éjjel-nappal, szabályos őrségváltásba úgy őrzik ezt a dokumentumot, mit a szemük fényét. (folyt.) 1990. augusztus 9., csütörtök 11:42
Vissza »

	Bukaresti sorok vízumért (2.rész)
Ez a lista jelzi, hogy ki hányadik helyen van a várakozók között. A legfrissebb adatok szerint mintegy hatszázan szerepelnek a névsorban, egy nap azonban az amerikai követség hivatalnokai jó ha negyven menedékkérőt fogadnak és az ügyintézési napok is csak hétfőn-kedden-szerdán vannak. Ráadásul aki a listán szerepel a jelzett napokon egy megadott időpontban köteles megjelenni a követségnél, mert - nem tudni miért - ekkor névsorolvasást tartanak. És aki nem jelentkezik neve hallatán, lekerül a várakozó listáról. Tehát aki tudja is, hogy csak a négyszázvalahányadik helyen, így bejutása a követségre legfeljebb csak egy-másfél hónap múlva esedékes pont úgy köteles a hét első három napján megjelenni a követségnél, mint aki szinte már az igéret földjén érezheti magát. Ez a bukaresti lakosok esetében még egyszerű, de képzeljük azokat az Amerikába vágyó román állampolgárokat, akik Temesváron, vagy Iasiban élnek. Nekik bizony ha utazni akarnak, szabadságot kell kivenniük a szokásos hét eleji bukaresti látogatáshoz, hiszen az utat egy nap alatt nem tudják megtenni. És ha nem akarnak lekerülni a listáról heti háromnapos kényszerlakhelyül el kell fogadniuk a fővárost. Ez még azok számára is elviselhető, akiknek rokonuk, ismerősük van Bukarestben, hiszen ha letudták a napi névsorolvasási kötelezettségüket van hol megpihenniük, álomra hajtani a fejüket. Akiknek ilyen lehetősége nincs, azok vagy pénzt áldoznak szállodára, vagy a követség előtti aszfalton éjszakáznak. A következő megpróbáltatás már bent a követségen vár a vízumkérőkre. Rendszerint tíz-tizenkétfős csoportok léphetik át a a külképviselet kapuját, és az amerikai diplomaták alaposan megrostállják az utazni vágyókat. Jó ha visz magával mindenki pontos kimutatást arról, hogy mekkora vagyonnal rendelkezik, kit, kiket hagy itthon, milyen gyökerei vannak Romániában. Az amerikaiak ugyanis attól tartanak, hogy a kélrelmezők nem is igen kívánkoznak majd vissza az üres polcok Romániájába. Így sokan lógó órral jönnek ki a követségről, mert mit számított a többhetes szabad ég alatti táborozás, ha egyszer az amerikai hivatalnokok ezt nem méltányolták, mitöbb a vízum helyett csak azt ütötték be az útlevélbe, hogy az utiokmány tulajadonosa egyszer már elutasításban részesült.+++ Hegedűs György (Bukarest), MTI-Panoráma 1990. augusztus 9., csütörtök 11:46
Vissza »