|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Magyarországon élő iraki demokratikus ellenzékiek nyilatkozata
" Az iraki rezsim lábbal tiporja az emberi jogokat, a népet
állandó elnyomás alatt tartja, a kurd nép ellen pedig vegyi
fegyverekkel is irtó háborút folytat. Ezek után Kuvait megszállása
csak újabb bizonyítékkal szolgál Szaddám Huszein, véres kezű
diktátor veszélyes politikájáról, amely szöges ellentétben áll
népünk és a szomszédos népek érdekeivel.
"
SZER, Magyar híradó:
Szállított-e fegyvert Iraknak Magyarország?
"A magyar hadiipari tevékenység keretén belül valóban folyik,
folyt - legalábbis az elmúlt időszakban - különböző fegyverek
előállítása. Gyalogsági fegyverekre, rádiótechnikai,
híradástechnikai berendezésekre, hadtápfelszerelési cikkekre
gondolok. Elképzelhető, hogy ezek exportja valamilyen irányban - ez
szinte minden országnak természetes törekvése - hogy exportra
kerülnek - hiszen ezek jelentős bevételt jelentenek minden ország
számára. Azonban ezek a tranzakciók Honvédelmi Minisztérium
közreműködése nélkül zajlódnak le. Erről semmiféle formában a
Honvédelmi Minisztériumot nem kötelesek az exportengedéllyel
rendelkező vállalatok tájékoztatni.
- Az állam kell, hogy vállalja a felelősséget Magyarországon a
fegyvereladásokért, mert szabályozás tiltja, hogy olyan országokba
történjen fegyverexport, ahol háborús feszültség van."
|
|
|
|
|
|
|
Búcsú Bruno Kreiskytől (1.rész)
|
Bécs, 1990. augusztus 7. kedd (MTI-Panoráma) - Századunk
kiemelkedő, de ellentmondásos politikus-egyéniségét zárta magába
kedden a sír:
Nagy pompával eltemették Bruno Kreiskyt, Ausztria egykori kancellárját, az Osztrák Szocialista Párt volt elnökét. Ausztriában még politikai ellenfelei is úgy tartják számon őt, mint az ország ,,nagy modernizálóját,, , aki felzárkóztatta hazáját Európához. Kancellársága idején (1970-1983) lett Bécs számos nemzetközi intézmény és fórum központja. Nemzetközi közvetítő tevékenységével, egyéni vonalvezetésű, aktív külpolitikájával Kreisky jelentős világpolitikai szerephez segítette hozzá az alpesi köztársaságot. Kormányzása alatt Ausztria jóléti mintaországgá vált, ám jórészt a következő nemzedék kontójára.
Kreisky kedvenc politikai terepe a külpolitika, azon belül is a közel-keleti kérdés volt. 1959 és 1966 között külügyminiszterként szolgált, s kancellárként is mindvégig kezében tartotta a külügyek irányítását. (A külügyi tárcát ezért sohasem politikusnak, hanem mindig karrierdiplomatának juttatta.) Nem csinált titkot belőle, hogy önmagát tartja a nyugati világ legjobb közel-keleti szakértőjének, és hízelgett neki, ha ezt más is elismerte. Lélektani rejtély, hogy a zsidó származású Bruno Kreisky miért fordult oly élesen szembe Izraellel, és foglalt állást egyértelműen az arab fél mellett.
Szoros kapcsolatot tartott az arab világ vezetőivel, kitüntetően szívélyes volt Moamer el-Kadhafi líbiai vezetővel, és már-már bensőséges volt a viszonya Jasszer Arafattal, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetőjével. Egyoldalúan arabpárti beállítottsága ellenére józan javaslatokkal próbálta előmozdítani a közel-keleti béke ügyét. Utólag számos izraeli munkapárti politikus elismerte, hogy kár volt minden megfontolás nélkül dacból visszautasítaniuk Kreisky összes javaslatát, kiváltképpen az izraeli-palesztin föderációra vonatkozó indítványát. Arab elkötelezettsége gyanússá tette őt az Egyesült Államok vezetői szemében, viszont megnyerte rokonszenvüket azzal, hogy az európai szocialista párti vezetők közül egyedül ő nem ítélte el az amerikaiak vietnami háborúját.
Kreisky nem vetette el nyíltan az osztrák néppárt által már akkor is szorgalmazott közeledést a nyugat-európai integráció szervezeteihez, az Európai Közösségekhez, de nem is tett érte semmit, ,,agyonhallgatta,, ezt a témát. (folyt.)
1990. augusztus 7., kedd 12:31
|
Vissza »
|
|
Búcsú Bruno Kreiskytől (2.rész)
|
Az osztrák keleti politika atyjának tekintette magát - joggal. Keleti irányú nyitását döntően gazdasági szempontok vezérelték, a Közép-Kelet-Európában uralkodó kommunista pártokhoz nem fűzte semmiféle ,,ideológiai vonzalom,, , ilyesmivel ellenfelei sem gyanúsították meg.
Gazdaság- és társadalompolitikájának fő célja a teljes foglalkoztatottság volt. A hetvenes években közel is jutott ehhez: Az osztrák munkanélküliség volt a legkisebb a nyugati világban. Két eszközzel tudta ezt elérni: egyrészt azzal, hogy az állami hitelpolitika révén befolyásolta a magáncégek munkaerőgazdálkodását, másrészt azzal, hogy minden áron életben tartotta az állami szektort. A magánvállalatokhoz ömlöttek a hitelek az állami ,,bőségszaruból,, , ha új munkahelyek létesítésére, vagy legalább a meglévő alkalmazotti létszám fenntartására kötelezték magukat. Az állami vállalatok már a hetvenes években is alapos szerkezeti átalakításra szorultak, ám az dolgozók elbocsátásával járt volna együtt, ezért Kreisky a végtelenségig halogatta a dolgot, s inkább fedezte az állami vállalatok veszteségeit a költségvetési forrásokból. Az állami iparvállalatok Nyugaton versenyképtelen termékeinek Kelet-Európában keresett piacot. (Ez volt keleti politikájának egyik fő mozgató rugója.)
Társadalompoltikájának másik központi eleme a ,,szociális kiegyenlítés,, volt. Kancellársága alatt az állam gavalléros szociális ellátásban részesítette rászoruló polgárait, ami az élet számos területén, például az oktatásügyben káprázatos minőségi fejlődést eredményezett. E politika szükségszerű velejárójaként viszont tornyosuló gondokat örökített utódaira: tetemes államadósságot és ,,költségvetési infúzióval,, életben tartott állami szektort. Kancellársága idején, a gazdasági világválság közepette a boldogok irigyelt szigetévé varázsolta Ausztriát, de ennek árát a következő nemzedéknek kell megfizetnie.+++
Bartha György (Bécs), MTI-Panoráma
1990. augusztus 7., kedd 12:34
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|