|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Magyarországon élő iraki demokratikus ellenzékiek nyilatkozata
" Az iraki rezsim lábbal tiporja az emberi jogokat, a népet
állandó elnyomás alatt tartja, a kurd nép ellen pedig vegyi
fegyverekkel is irtó háborút folytat. Ezek után Kuvait megszállása
csak újabb bizonyítékkal szolgál Szaddám Huszein, véres kezű
diktátor veszélyes politikájáról, amely szöges ellentétben áll
népünk és a szomszédos népek érdekeivel.
"
SZER, Magyar híradó:
Szállított-e fegyvert Iraknak Magyarország?
"A magyar hadiipari tevékenység keretén belül valóban folyik,
folyt - legalábbis az elmúlt időszakban - különböző fegyverek
előállítása. Gyalogsági fegyverekre, rádiótechnikai,
híradástechnikai berendezésekre, hadtápfelszerelési cikkekre
gondolok. Elképzelhető, hogy ezek exportja valamilyen irányban - ez
szinte minden országnak természetes törekvése - hogy exportra
kerülnek - hiszen ezek jelentős bevételt jelentenek minden ország
számára. Azonban ezek a tranzakciók Honvédelmi Minisztérium
közreműködése nélkül zajlódnak le. Erről semmiféle formában a
Honvédelmi Minisztériumot nem kötelesek az exportengedéllyel
rendelkező vállalatok tájékoztatni.
- Az állam kell, hogy vállalja a felelősséget Magyarországon a
fegyvereladásokért, mert szabályozás tiltja, hogy olyan országokba
történjen fegyverexport, ahol háborús feszültség van."
|
|
|
|
|
|
|
Búcsú a katonáktól és fegyverektől (1. rész)
|
Moszkva, 1990. március 10. (MTI-PRESS) - Az ideiglenesek
véglegesen távoznak. Március 12-én, hétfőn a hajmáskéri harckocsizó
alakulatok útnak indulásával megkezdődik az ideiglenesen hazánkban
állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonáinak, polgári
alkalmazottainak, fegyvereinek, harci technikai eszközeinek,
anyagainak kivonulása, amelynek 1991. június 30-ig be kell
fejeződnie. Erről szombaton írta alá a két évi kormányközi
tárgyalások eredményeként létrejött egyezményt Horn Gyula magyar és
Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter.
A magyar miniszter sajtóértekezletén a II. világháború maradványait felszámoló, s az igazi szuverenitást erősítő lépésnek nevezte a megállapodást, Sevardnadze magyar újságíróknak pedig olyan törvényszerű lépésről beszélt, amely a kétoldalú kapcsolatokat a múlt fölös terheitől szabadítja meg.
Látszólag síma hétvége várt tehát a pénteken még egy utolsó tárgyalásra leülő szakértőkre (magyar részről Somogyi Ferenc külügyi államtitkárra és Borsits László vezérkari főnökre), pedig, mint utóbb az államtitkár elmondta, csak pénteken sikerült elfogadtatni a magyar kormány álláspontját a végső határidő tekintetében.
Az utolsó alku tárgya két hónap volt, amelynek lefaragása a magyar fél készségétől függött. Magyarország késznek mutatkozott megvásárolni a szovjet hadsereg hatalmas üzem- és kenőanyagkészletét, de a tartályokra nemet mondott. Itt az áttörést annak engedélyezése hozta meg, hogy ha tudják, a szovjetek eladhatják a megürült tartályokat akár magánszemélyeknek is.
Ezáltal 260 szerelvénnyel kevesebbnek kell Magyarországról távoznia. Ennek jelentősége az összesen 2029 szerelvénnyel összevetve mérhető fel igazán. A végső dátum után magyar földön nem marad egyetlen szovjet katona, egyetlen szovjet katonai tárgy sem.
Nem lengte be semmiféle titokzatosság az aláírás előtti utolsó tárgyalásokat, majd a külügyminiszterek szombati eszmecseréjét, mind a diplomaták, mind a katonák készséggel válaszoltak az őket faggató újságíróknak.
Talán a legnehezebb a megfigyelőként a tárgyalásokon jelen lévő magyar ellenzéki személyiségeket volt szóra bírni. Nem annyira a közlendők hiánya, mint az a vállalás fogta vissza őket, hogy ők most nem saját pártjaik, hanem az országos listát állító, nézeteiben, politikájában ugyancsak eltérő 12 párt megbízásából voltak Moszkvában. (folyt.)
1990. március 11., vasárnap 12:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|