|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Lovar Egylet állásfoglalása
"... Magyar Lovar Egylet elnöksége kinyilvánítja
igényét a két jogelőd egyesület 1950-ben államosított teljes
vagyonára.
A Magyar Lovar Egylet kötelezettséget vállal arra, hogy ezt a
vagyont kizárólag a magyar lóversenyzés és lótenyésztés
fejlesztésére használja fel."
SZER, Magyar híradó:
Romániai főispánok
"Az utóbbi hetekben sok izgalmat okozott a székelyföldi
lakosság számára, hogy a kormány által kinevezett megyevezetők,
prefektusok - magyarul főispánnak megfelelő funkciót jelentő állás -
kinevezése nem a lakosság kívánsága, nem a
lakosság etnikai összetételének megfelelően történt.
Kovászna megyében élesedett ki legjobban a helyzet, ahol egy
tüntetés is kilátásban volt. Végül többnapos huza-vona után - miután
az RMDSZ hivatalosan állást foglalt ebben a kérdésben és Iliescu
elnökhöz, valamint Roman miniszterelnökhöz fordult, feltüntetve az
erdélyi megyében az RMDSZ-tagok, illetve a magyar lakosság
százalékarányát, és egyértelműen megfogalmazta az igényt a különböző
kinevezett tisztségviselők etnikai elosztására, megoszlására -
sikerült Kovászna megyében is egy köztiszteletben álló személyt,
Fodor urat prefektusnak kineveztetni."
|
|
|
|
|
|
|
Rehabilitáció 3. rész
|
A dolog lényege tehát ez. Az 1867-es kiegyezéssel megindult Magyarországon egy nagyszabású gazdasági, politikai, kulturális, szellemi fejlődés, amely szellemi szempontból az első világháborút megelőző, úgynevezett második reformkorszakban csúcsosodott ki. A második reformkorszaknak olyan hatalmas eredményei vannak, mint Bartókék világraszólóan modern zenéjének, a szintén világ-, illetve Európa-szintű modern magyar társadalomtudományoknak, a modern magyar képzőművészetnek, s persze nagyon is nem utolsó sorban a modern magyar irodalomnak a megszületése. Az ellenforradalommal hatalomra jutó keresztény-nemzeti kurzus mindezt nem csupán negligálja, de kárhoztatja, s a magyarság hanyatlásáért bünbakká kiáltja ki. Nem véletlen, hogy a magyar szellemi élet kiválóságainak tömege emigrál.
Alcím: Trianon sokkhatása
Magyarán: a Horthy-korszak olyan konvzervatív fordulata és olyan retrográd periódusa a magyar történelemnek, amely szándékoltan, vagy szándéktalanul is a modernizációs folyamattal való szembefordulást testesíti meg. Igazságtalanok lennénk, ha e konzervatív fordulat kibontakozásánál, a liberalizmusellenesség kialakulásánál nem vennénk figyelembe olyan tényezőket, amilyen például Trianon kiheverhetetlen sokkja volt. Egyúttal azonban azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a történelmi folyamatok mindig alternatív jellegűek. Ugyanazon problémákra különféle reagálások lehetségesek. A kurzus politikájára igen különböző karakterű figurák nyomták rá a bélyegüket. Voltak köztük formátumos, sok progresszív törekvést megtestesítő politikusok is. Gondoljunk Bethlen Istvánra, Klebelsberg Kunóra, Teleki Pálra. A Horthy-rendszer számos pozítív poltikai megnyilvánulása fűződik nevükhöz. Csakhogy a sorsdöntő fordulatoknál soha nem az ő törekvéseik érvényesültek, hanem azokéi, akik náluk jóval kisszerűbbek, koncepciótlanabbak, nagyon egyszerűen kifejezve: konzervatívabbak voltak. S hogy e sorsdöntő fordulóban ez utóbbiak kerekedtek felül az már a keresztény-nemzeti kurzus logikájából következett. Abból a liberalizmusellenes, progesszióellenes logikából, ami a kurzus lényege volt, s amelynek hegemóniája miatt aligha lesz valaha is rehabilitálható a Horthy-rendszer.
1990. augusztus 6., hétfő 14:07
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|