 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Lovar Egylet állásfoglalása
"... Magyar Lovar Egylet elnöksége kinyilvánítja
igényét a két jogelőd egyesület 1950-ben államosított teljes
vagyonára.
A Magyar Lovar Egylet kötelezettséget vállal arra, hogy ezt a
vagyont kizárólag a magyar lóversenyzés és lótenyésztés
fejlesztésére használja fel."
SZER, Magyar híradó:
Romániai főispánok
"Az utóbbi hetekben sok izgalmat okozott a székelyföldi
lakosság számára, hogy a kormány által kinevezett megyevezetők,
prefektusok - magyarul főispánnak megfelelő funkciót jelentő állás -
kinevezése nem a lakosság kívánsága, nem a
lakosság etnikai összetételének megfelelően történt.
Kovászna megyében élesedett ki legjobban a helyzet, ahol egy
tüntetés is kilátásban volt. Végül többnapos huza-vona után - miután
az RMDSZ hivatalosan állást foglalt ebben a kérdésben és Iliescu
elnökhöz, valamint Roman miniszterelnökhöz fordult, feltüntetve az
erdélyi megyében az RMDSZ-tagok, illetve a magyar lakosság
százalékarányát, és egyértelműen megfogalmazta az igényt a különböző
kinevezett tisztségviselők etnikai elosztására, megoszlására -
sikerült Kovászna megyében is egy köztiszteletben álló személyt,
Fodor urat prefektusnak kineveztetni."
|
|
|
|
|
|
 |
Rehabilitáció 2. rész
|
Ennek a törekvésnek az eredményei számos igen komoly munkában
testesültek meg és végül 1976-ban a 10 kötetes Magyarország történet
8. kötetében összegeződtek.
A fentebbiekből következően szó sincs róla, hogy a két
világháború közti Magyarország valamiféle felülmúlhatatlan
történetét tarthatnánk kezünkben. A munka meg is kapta a megfelelő
kritikákat. A megjelenése óta eltelt másfél évtized pedig felszínre
hozta számos olyan gyöngeségét, amely a kiadás időpontjával és az
eddig el nem végzett kutatások hiányával magyarázható. Öszességében
mégis érvényes mű ez, leglényegesebb értékelései ma is elfogadhatóak.
Alcím: Visszalépés a liberalizmushoz képest
Szó sincs benne arról, hogy a Horthy-rendszer nyílt terrorista
fasizmus lett volna, amely önnön törvényeinél fogva logikusan
torkollott a Szálasi-féle nemzetpusztító diktatúrába. Arról azonban
igen, hogy egy olyan konzervatív rendszerrel van dolgunk, amely
mindenképpen visszalépést jelentett az első világháborút megelőző
liberalizmushoz képest, sőt annak kifejezetten ellenfelévé vált.
És itt most hagyjuk a történelemkönyveket, s beszéljünk a lényegről.
Annak a rendszernek, amely keresztény-nemzeti kurzusként
jellemezte magát, abban állott menthetetlenül retrográd volta, s
egyúttal az okozta a saját, s vele a nemzet tragédiáját is, hogy azt
a progressziót, amely az első világháború előtt igen tetemes erőt
képviselt Magyarországon, meg akarta semmisíteni - sajnos nem
eredménytelenül. A rendszer önjellemzését szolgáló két jelző a
keresztény és a nemzeti a szabad gondolkodás, a liberalizmus, a
szociális törekvések ellen szolgált védőpajzsul. A progresszió
elleni vád az volt, hogy az ország általános romlását, az ország 324
ezer négyzetkilométeres területének 93 ezer négyzetkilométerre való
csökkenését, az országvesztést a szabad gondokodás, a liberalizmus,
a liberalizmusból fakadó, illetve a vele járó nemzetietlenség
okozta. Ehhez a vádhoz azután teljes természetességgel csatlakozott
egy erőteljes nacionalizmus és antiszemitizmus.
A magától adódó kérdés ugyanis így hangzott: vajon kik a
vétkesek a szabad gondolkodásért, a liberalizmusért, a szociális
gondolat terjedéséért? A válasz pedig így: nyilvánvalóan nem a
magyarok, hanem az idegen elemek, a svábok, a tótok, a zsidók, stb.
(folyt.)
1990. augusztus 6., hétfő 14:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|