Rendszerváltás és az MTI

	Ne egymás ellen - mégegyszer a munkástanácsokról
------------------------------------------------- München, 1990. augusztus 4. (SZER, A munka világa) - Hajnal László Gábor jegyzete: - Múlt év augusztusában kezdődött, előbb Herenden, majd Péten munkástanácsok alakultak és tavaly ilyenkor sokakban felcsillant a remény: lesz igazi érdekvédelem. A gyanakvóbbak - másként fogalmazva: józanabbul gondolkodók - viszont nem voltak derülátóak, mert noha fontosnak vélték a valódi érdekképviseletek létrehozását, azt is látták, hogy a hatalmi csatározások eme területén képtelenség szavazással eldönteni a győzelmet. A többségi akarat önmagában kevés a törekvések, szándékok végrehajtásához és a tovaszaladt egy esztendő tapasztalatai, tanulságai azt bizonyítják, hogy az úgynevezett paternalista, atyáskodó társadalom négy évtized alatt formálódott és megkövesedett szokásait képtelenség sietve odébb lökni. Pedig a felszámolásra ítélt vállalatok sokasodása, a pénzügyi csődök gyarapodása, a létgondok szélesedése arra figyelmeztet, hogy ajánlatos lenne kipróbálni az önigazgatás előnyeit, hátrányait. Kétségtelen, akadnak zavaros ötletek, ostoba jelszavak szintjén fogalmazott követelések, de ezek még mindig rokonszenvesebbek, mint a kísérletet támadók érvelései, a piacgazdasági fejlődést féltők magyarázkodásai. Hiszen ha alaposan viszgáljuk az elemzések szövegeit, rögtön észrevehetjük, hogy kik és főleg miért védelmezik a dolgozó részvételtől a jelenlegi vezetést a gyárak, üzemek, vállalatok irányítását. Most ne merüljünk az okok és okozatok részletes fejtegetésébe, maradjunk annál az elgondolkodtató ténynél: vajon az idén július közepén tartott országos gyűlésükön miért nem sikerült közös nevezőre jutniuk a munkástanácsoknak, annak az 59-nek, melyeknek delegátusai azért találkoztak, hogy egységes, ütőképes szervezetet hozzanak össze. (folyt.) 1990. augusztus 4., szombat
Vissza »

	- Ne egymás ellen - 1. folyt.
A küldöttek vitája odáig fajult, hogy botránnyal végződött az összejövetel és persze nem szépíti az sem, hogy végül is csak sikerült vezetőket választani, sőt a megbékélés látszatát is hangsúlyozni. Sajnos halvány csillogású az efféle szövetség, mert kétséges az erkölcsi háttér ereje. Nem az a baj, hogy a MSZOSZ tisztikarához tartozók elkötelezték magukat valamelyik párt mellett - ezt tekinthetük magánügynek - ugyanakkor sietve megválaszolandó kérdés: miként őrizheti meg semlegességét, érdekegyeztetési feladatainak elfogulatlanságát egy olyan szövetség, melynek irányítása a kormányhoz közelállók kezében összpontosul. Félreértés ne esssék, az MDF munkásérdekvédelmi tancsának célkitűzései számos ponton azonosan a központi munkástanács elképzeléseivel és a munkások országos tanácsa is jogos követeléseket akar érvényesíteni. Következésképpen a létező problémák csökkentését karöltve kellene megkezdeniök úgy, miként azt programnyilatkozatukban tervezték. A mai napon elhatároztuk, hogy jogos önvédelmi harcunkat egységes szervezetben folytatjuk. Nincs szándékunkban a mérleg nyelvét billegtetni, még kevésbé a "kibicnek semmi sem drága" elvén igazságot osztogatni. Csupán azon töprengünk, hogy a múlt esztendő augusztusától mostanáig tartó hónapokban miféle utat követtek a munkástanácsok aktivistái? Továbbá megférhetett sok dudás egy csárdában, elviselik-e az alá-, illetve mellérendeltség szerepét? Lehet-e feladatuk a privatizációs folyamatok ellenőrzése, kérhetnek-e részt és mekkorát a közös vagyonból? Közreműködhetnek-e a munkanélküliség növekedésének fékezésében - és sorolhatnánk végtelenül a felet nélkül nem hagyható kérdéseket, melyek java része szóba sem került a július 14-iké tartott országos gyűlésen. (folyt.) 1990. augusztus 4., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Ne egymás ellen - 2. folyt.
Holtpontra, zsákutcába jutott volna a szépreményű vágyakozás? És a kenyér, a megélhetési nehézséggekkel küzdő milliók azért maradtak távol a bizalmat erősítő népszavazástól is, mert nem akarnak részt venni a pártok versengésében? Némelyek szerint a munkástanácsok tanácstalansága javarészt öncélú versengése miatt fajult majdnem halálos öleléssé, az egyesülési szándékkal összegyűltek találkozója. De ez a vélemény csak részben fedi a valóságot. Hazánkban egyelőre az értelmiségi túlsúly jellemzi a demokráciát és ennek következtében a fizikai dolgozók szembekerülnek a fehérgallérosokkal. Pedig a lényeget tekintve valamennyien munkavállalók, tehát érdekeik, céljaik többnyire egyformák. Akkor meg hol az ütközési pont? Tovább működik az oszd meg és uralkodj jól bevált gyakorlata? Valakik a kormány ellen akarják uszítani az elégedetlenkedők hatalmas táborát? Valahol itt kell keresni a szagosodó, elhantolt ebet, hiszen a megvalósuló demokráciában a döntéshez jutó munkástanácsok közreműködésével - ha azok egységesülnek majd - leválthatják a vezetésre alkalmatlanokat és a diploma csupán lehetősége, de nem kötelező érvényű joga lészen az értelmiségieknek, hogy különböző pozíciókat betölthessenek. Tudatosan nem említettünk neveket, hiszen a konkretizálások nélkül is bízunk a munkásság józan tárgyilagosságában, hogy mihamarébb ráunnak a ködösítésekre és azok mellé/mögé állnak, akik eddigi életükkel, gerinces magatartásukkal, köpönyegforgatások nélküli cselekedeteikkel ragaszkodtak a politikai foglyok iratlan törvényéhez: ne egymás ellen +++ 1990. augusztus 4., szombat
Vissza »