Rendszerváltás és az MTI

	Abortusz és politika (1.rész)
Barabás T. János, az MTI tudósítója jelenti: Varsó, 1990. augusztus 4. szombat (MTI-tud) - A világ valamennyi országában tömegeket érintő kérdés, hogyan szabályozza az állam a nem kívánt terhesség megszakításának lehetőségét. Lengyelországban e probléma most a legjobb úton van afelé, hogy politikai problémává, a választási harc eszközévé váljon. A parlament alsóházában megkerülték e problémát, amikor képviselők egy csoportja olyan javaslatot nyújtott be, amely szigorúan büntetné a magzatelhajtó orvost, az anyát és mindenkit, aki rávette e tettre, de most, a nyári szabadság előtti utolsó ülésen a szenátus megvitatta saját tagjai egy részének erről szóló törvényjavaslatát. A szenátorokra óriási nyomás nehezedik. Így például több száz aláírással levelet kapott a felsőház elnöksége. Az aláírók élén négy püspök úgy vélte, a fogantatás pillanatától kezdődő védelme az emberi életnek egyet jelent a demokrácia és a köztársaság jövőjének védelmével. Egy másik levél, amelyet a lengyel nők csaknem minden világi szervezete aláírt, ezzel szemben tiltakozik a nők jogainak csorbítását jelentő tilalom ellen. A szenátusi vitában túlerőben voltak az abortusz-tilalom hívei, akik egyenesen a nemzet jövője és az emberi jogok védelme kulcskérdésének minősítették e problémát. Az eddigi gyakorlatot a kommunisták amoralitásával magyarázták, arra azonban nem adtak választ, ha ez valóban így van, miért hasonlóan engedékeny a demokratikus Nyugat-Európa ez ügyben. Elismerték, hogy a lengyelek egy része nem ért egyet velük, ezzel szemben az egyház tekintélyére és az orvoskamara véleményére hivatkoztak. (folyt.) 1990. augusztus 4., szombat 10:14
Vissza »

	Abortusz és politika (2.rész)
Az alapkérdésen túl vitára adott okot a jogi szempontból gyengén elkészített javaslat homályossága is. E javaslat értelmében büntetőjogilag felelősségre kell vonni az abortuszt végző orvost és azokat a személyeket, akik az anyát rávették terhessége megszakítására, de az anyát nem. Sokan vélték úgy, hogy az anyát is büntetni kell. Mások kifejtették, hogy nem szerencsés börtönbüntetéssel nevelni demokráciára egy társdadalmat. Másrészt mivel formailag nem abortusz-tilalomról szól a törvény, hanem a magzati élet jogvédelméről, számos értelmezése lehetséges. Így például ennek alapján, mint azt egyesek követelték is, a magzatelhajtóhoz hasonló büntetés járna a fogamzásgátló tablettát felíró orvosnak is. A realistább irányt képviselők rámutattak, az ilyen tilalom-rendszerrel csak azt érik el, hogy illegalitásba kényszerítik a terhességmegszakítást és a fogamzásgátlók kereskedelmét, hatalmas szívességet téve az alvilágnak. Arról kevés szó esett, hogy a korlátlan utazási szabadság bárkinek módot ad arra, hogy máshol szabaduljon meg a nem kívánt terhességétől, hacsak az egykori román módszerhez hasonlóan nem kívánják rendőri módszerekkel ellenőrizni a terhes nőket. Végül kompromisszum született, amelynek értelmében bizottságok dolgoznak tovább a törvénytervezeten, és a plenáris vitát szeptember 20-án folytatják. A lengyel katolikus egyház harcosan kiáll az abortusz betiltásáért, úgy tűnik, még a vallásoktatás kérdésénél is fontosabbnak tartja. Ennek oka az lehet, hogy a hittanórákat kitűnően megszervezett rendszerben eddig is megtartották az egyház épületeiben, inkább elvi kérdés volt a visszatérés az állami iskolák falai közé. Az egyház pedig meghatározó politikai erő Lengyelországban. Az abortusz ügye, félő, hogy egyre inkább politikai kérdéssé fog válni, különös tekintettel a közelgő választásokra, és újabb törésvonal mentén osztja meg a lengyel társadalmat. +++ 1990. augusztus 4., szombat 10:18
Vissza »