|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, A munka világa:
Ne egymás ellen - mégegyszer a munkástanácsokról
"A többségi akarat önmagában kevés a törekvések, szándékok
végrehajtásához és a tovaszaladt egy esztendő tapasztalatai,
tanulságai azt bizonyítják, hogy az úgynevezett paternalista,
atyáskodó társadalom négy évtized alatt formálódott és megkövesedett
szokásait képtelenség sietve odébb lökni. Pedig a felszámolásra
ítélt vállalatok sokasodása, a pénzügyi csődök gyarapodása, a
létgondok szélesedése arra figyelmeztet, hogy ajánlatos lenne
kipróbálni az önigazgatás előnyeit, hátrányait.
Kétségtelen, akadnak zavaros ötletek, ostoba jelszavak szintjén
fogalmazott követelések, de ezek még mindig rokonszenvesebbek, mint
a kísérletet támadók érvelései, a piacgazdasági fejlődést féltők
magyarázkodásai. Hiszen ha alaposan viszgáljuk az elemzések
szövegeit, rögtön észrevehetjük, hogy kik és főleg miért védelmezik
a dolgozó részvételtől a jelenlegi vezetést a gyárak, üzemek,
vállalatok irányítását.
"
|
|
|
|
|
|
|
Trabant: egy tündöklő karrier szomorú vége (2.rész)
|
A megmaradó mintegy 9500 dolgozó mégsem érezheti biztonságban magát. Annál is kevésbé, mert a kormány elutasította figyelmeztető sztrájkjukkal nyomatékosított követelésüket: az állam engedje el a Sachsenring adósságait, s egyúttal engedélyezze 3500 kétütemű Trabant exportját Romániába és Bulgáriába. Az utóbbi tétel 46 millió márka bevételkieséstől mentené meg a gyárat. A kormány azonban hajthatatlan volt. Mint a pénzügyminisztérium rámutatott, a két balkáni ország kereskedelmi mérlege az NDK-val szemben máris hatalmas passzívumot mutat, s az év végéig várhatóan eléri, illetve meghaladja az 1-1 milliárd márkát. Piacképes ellentétel híján szóba sem jöhet a Trabant-export engedélyezése.
Zwickauban, a szász iparvidék legnagyobb üzemében többnyire borúlátóak a dolgozók. Tudják, hogy a négyütemű Trabant is csupán átmeneti mentőöv. Ma még vevőre találnak - többnyire közületek, vállalatok körében - a csaknem 20.000 márkába kerülő kocsik. Viszont július 1. után aligha lesz bárki is hajlandó nemhogy 20.000, de még 10.000 nyugatnémet márkát is fizetni értük. A reális, piacképes ár 6-7000 DEM lenne - ami azonban újabb ráfizetést jelent majd a gyárnak.
A kiutat a válságos helyzetből minden bizonnyal a wolfsburgi ,,sógorok,, segítsége jelenti. Május 21-én gördül ki a Zwickau melletti Moselban épített új szerelőcsarnokból az NDK-ban összeszerelt első Volkswagen Polo. A tervek szerint októbertől napi 50, 1992-ben pedig napi 400 Polo készül majd itt. 1994-től napi 1200-ra, azaz évi 250 ezerre - növekszik a termelés mennyisége. Az ár a hírek szerint megegyezik majd a Wolfsburgban készülő modellekével (13.000 DEM).
A Trabikból pedig lassanként emléktárgy lesz. Ma még mindenesetre körülbelül kétmillió gurul belőlük az NDK útjain. A tavaly őszi határnyitás nyomán mintegy nyolcezer kelt át az NSZK-ba, s talált lekes hívekre, elnyerve az év autója büszke címet az Elbától nyugatra élő németek körében. Sokan családi másodautónak használják, élve egy nyugatnémet cég ajánlatával, mely katalizátort fejlesztett ki és hozott forgalomba kifejezetten a Trabant-motorhoz. Ilyen példánnyal jár munkába például Svájc bonni nagykövete, aki - Spiegelben megjelent nyilatkozata szerint - lépést kíván tartani a korral... Lehet, hogy a Citroe:n gyár híres CV-2 modelljét utánozva a Trabi lesz a 90-es évek ,,rút kiskacsája,,? +++
Dorogman László (Berlin), MTI-Panoráma
1990. június 13., szerda 10:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|