 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, A munka világa:
Ne egymás ellen - mégegyszer a munkástanácsokról
"A többségi akarat önmagában kevés a törekvések, szándékok
végrehajtásához és a tovaszaladt egy esztendő tapasztalatai,
tanulságai azt bizonyítják, hogy az úgynevezett paternalista,
atyáskodó társadalom négy évtized alatt formálódott és megkövesedett
szokásait képtelenség sietve odébb lökni. Pedig a felszámolásra
ítélt vállalatok sokasodása, a pénzügyi csődök gyarapodása, a
létgondok szélesedése arra figyelmeztet, hogy ajánlatos lenne
kipróbálni az önigazgatás előnyeit, hátrányait.
Kétségtelen, akadnak zavaros ötletek, ostoba jelszavak szintjén
fogalmazott követelések, de ezek még mindig rokonszenvesebbek, mint
a kísérletet támadók érvelései, a piacgazdasági fejlődést féltők
magyarázkodásai. Hiszen ha alaposan viszgáljuk az elemzések
szövegeit, rögtön észrevehetjük, hogy kik és főleg miért védelmezik
a dolgozó részvételtől a jelenlegi vezetést a gyárak, üzemek,
vállalatok irányítását.
"
|
|
|
|
|
|
 |
- Magyar antiszemitizmus - 1. folyt.
|
Ezzel szemben a Hitel főszerkesztője, Bíró Zoltán
hisztériakeltést emleget, érzékenységet, cinizmust és magánügyet -
mindezt a nemsokára 70 éves Mészöly Miklósra, akinek egész
életpályáját az erkölcsi tisztaság jellemzi és ezt mindenki tudja
róla.
Bíró Zoltán jelzői ismerősen visszacsengenek. Ha egy
antiszemitára valaki azt mondja, hogy antiszemita, a válasz az lesz:
zsidó túlérzékenység.
A párbeszédnek alig mondható kísérlet a gondolatok cseréjére e
témában kisértetiesen ismétlődik. De egyvalamit soha nem szabad
elfelejteni. A vészkorszak csakugyan határ, de nem abban az
érthetetlen értelemben, ahogy az identitását veszélyeztetettnek érző
költő emlegeti. Hanem úgy, ahogy szállóigévé vált mondások tudatják:
a Holocaust után már nem lehet verset írni, Mária és fia Jézus, ha a
XX. században élne, gázkamrában végezte volna. Hogy közel egymillió
magyar zsidóból ma mintegy 60-80 ezer él Magyarországon, annak az
oka elfelejthető. Hogy a magyarság nem végzett kellő önvizsgálatot,
hogy tisztán lássa saját szerepét a zsidók elhurcolásában. Amiért
elítélendő elítéli magát, amiért felmenthető felmenti magát, de
nézzen szembe múltjának minden részletével
Ezt, tudjuk, a bolsevik
uralom nem engedte. De ma, amikor valóban eljött a szabadság, akkor
tisztánlátás helyett megint elkezdünk zsidózni. És most már -
félreértés ne essék - korántsem a Csoóri-cikkről van szó, hanem
mindarról a szennyáradatról, amit a sajtószabadság magával hozott.
Mentség sem lehet, talán csak pszichológiai hasonlat, hogy annyi
évtized elfojtás után minden a felszínre tört, válogatás nélkül.
Dehát ez azt jelenti, hogy ez volt a felszín alatt? Aminek az
előtérbe törését most a társadalmi feszültségek, a növekvő gazdasági
nehézségek és szorongások az ugyancsak klasszikus szabályok szerint
méginkább elősegítik. Ez mindig is így volt, erre a mintára ment.
(folyt.)
1990. október 2., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|