|
|
|
|
A mezőgazdaság a gabonatermesztés csapdájában
|
----------------------------------------------
München, 1990. augusztus 3. (SZER, Magyar híradó) - Rajki László:
Idén az eddigieknél is erősebben kísért a gabonababona, a magyar mezőgazdaság rákfenéje, a kommunista agrárpolitika csődje. Pedig néhány éve még ezt kiáltották ki a nagyüzemek sikerágazatának, parádés lovának, tartóoszlopának. Hát ilyen tartóoszlopokat alkotott a diktatúra, ennyire egyoldalúan kiszolgáltatta az országot, a parasztságot a KGST-nek, az időjárásnak, a környezetrombolásnak, a teljes bizonytalanságnak.
Amíg aránylag jól fizetett a gabona, addig a külkereskedelmi állammonopólium az exportnyereséget alaposan lefölözte, átcsoportosította az iparba, illetve a fogyasztói árak támogatására. Az agrárszektorban alig hagyott többet az egyszerű újratermeléshez szükségesnél, úgyhogy fejlesztése például az öntözés bővítésére alig maradt, ennek kárát a gyakori aszályos években - mint a mostani nagy szárazságnál - viselik a termelők.
Másrészt az olcsó szovjet olaj árát is a mezőgazdasággal fizettették meg, bagóért vesztegették el Moszkvának a búzát. Igaz, a tűzhöz közel állók kaptak valamelyest exportszubvenciót, de ezt a jelenlegi árviszonyok mellett csak egy nagyon gazdag ország engedheti meg magának. Úgyhogy hiába indokolt a termelők követelése a búza felvásárlási árának emelésére, érthető az Antall-kormány döntése, hogy a nincsből nem fordíthat újabb milliárdokat az eleve veszteséges kiviteli cikk finanszírozására. Csak sokkal világosabban kellett volna bejelenteni, indokolni elhatározását, nem fokozni a bizonytalanságot, kiskaput hagyni egy esetleges későbbi emelésre, ezzel elősegíteni a készletvisszatartást, a spekulációt. (folyt.)
1990. augusztus 3., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A mezőgazdaság a gabonatermesztés csapdájában - 1. folyt.
|
Ideje lenne már tiszta vizet önteni a pohárba, pontosan megfogalmazni, hogy miért jutott csődbe a nagyüzemi gazdálkodás magyar formája, miért nincs szükség a jövőben az ilyen típusú termelőszövetkezetekre, állami gazdaságokra, illetve az ipari rendszerűnek mondott minden szempontból túlméretezett gabonatermesztésre.
Szintén adós a kabinet agrárpolitikai elképzeléseinek, mezőgazdasági programjának kidolgozásával, nyilvánosságra hozatalával, ezek nélkül pedig a paraszti jelen és jövő elképzelhetetlen. Mert ez legalább annyira fontos, mint a föld tulajdonviszonyok rendezésének ésszerű, igazságos, koalíciós tervezete.
Rövidesen országszerte befejeződik a kalászosok aratása, kezdődik a következő év alapozása. A bizonytalanság, a bizalmatlanság rossz tanácsadó, különösen, ha ez egyre romló pénzügyi lehetőségekkel párosul. A termelők a nemesített gabonavetőmag tavalyi mennyiségének csak a felét-harmadát rendelik, a többit sokfelé saját előállítású - tehát rosszabb minőségű - szaporítóanyaggal pótolják, vagy nem is tudják, mit vessenek a búza helyett.
A mezőgazdaság mind mélyebbre zuhan a bukott rezsim állította gabonacsapdába, amelyből viszont a szabad választások nyomán létrejött kormány eddig nem mutatott kiutat. +++
1990. augusztus 3., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|