|
|
|
|
A hét kérdése: mi történt Irkutszkban?
|
1990. augusztus 3. péntek (MTI-Panoráma) - A világpolitika
nem adott időt és lehetőséget Eduard Sevardnadrze és James Baker
irrkutszki találkozójának alapos kiértékelésére. Irak lerohanta
Kuvaitot, s most ez az első számú kérdés Moszkvában és
Washingtonban.
Pedig megért volna egy komoly elemzést, hoggy Irkutszk tényleges eredményei miért maradtak el annyira az előzetes várakozásoktól. A világsajtó a külügyminiszteri találkozó előtt leginkább azt kereste, hogy vajon miben nem tudnak majd megegyezni Szibériában. Afganisztán kérdése teljesen lefutottnak látszott, Kambodzsa ügyében a szövetségesek miatti együttérzés volt megjósolható, Kubát pedig tapintatosan nem tűzték napirendre. Az sem okozott szenzációt, hogy szóba került a jövőre esedékes csúcs időpontjának előrehozása.
Aztán a tárgyalások után tartott közös sajtóértekezleten kiderült, hogy nem köszöntött még be a tökéletes egyetértés kora a szovjet-amerikai kapcsolatokban. Nem született érdemi megállapodás a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentésének még nyitott kérdéseiben, pedig enélkül nem lesz Gorbacsov-Bush találkozó az idén. Afganisztán kérdésében is még a szakértőknek kell további egyeztetéseket végezniük. Kambodzsát illetően csak annyit állapított meg Sevardnadze, hogy pozitív változások tapasztalhatók az Egyesült Államok eddigi álláspontjában.
Moszkvában az irkutszki tárgyalások legfontosabb eredménynek azt tartják hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok nem tekinti többé a másikat ellenségnek sem Ázsiában, sem a világ más térségeiben. (Önmagában ez sem szenzáció, hiszen a NATO emlékezetes londoni csúcstalálkozóján az észak-atlanti szövetség és a Varsói Szerződés közti ellenséges viszony megszüntetését javasolták, igy a két nagyhatalom kézfogása a világ más térségeiben logikusan adódik ebből a kezdeményezésből.) A szovjet értékelések szerint eddig éppen a regionális konfliktusok jelentették a két ország közötti feszültségek fő forrását, a Kelet és Nyugat közötti szembenállás kiéleződését.
Az elemzések elvégzését megzavaró kuvaiti támadás azonban arra nagyon jó alkalmat adott, hogy Moszkva és Washington a gyakorlatban bizonyítsa az új viszony létezését: James Baker az invázió miatt megszakította mongóliai látogatását, de - ma még rendkívül meglepő módon - nem egyenesen hazarepült, hanem előbb Moszkvába ment, hogy Eduard Sevardnadzével együtt közös nyilatkozatban ítéljék el az agressziót.+++
Gózon István, MTI-Panoráma
1990. augusztus 3., péntek 13:59
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)
Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
|
|
|
|
|