|
|
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés (1. rész)
|
1990. augusztus 3., péntek - Ünnepélyes aktussal vette
kezdetét pénteken az Országgyűlés plenáris ülése, hiszen a
képviselők - e délelőttre megszakítva az immár többhetes rendkívüli
törvénykezési munkát - az államfői poszt betöltéséről döntöttek.
A történelmi lobogókkal feldíszített ülésteremben pontban 10 órakor csendült fel a Himnusz, majd Szabad György, a Ház megbízott elnöke megnyitotta az ünnepi ülést. Köszöntötte Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnököt, Antall József miniszterelnököt, a kormány tagjait, a diplomáciai testületek tagjait, a parlamenti és a parlamenten kívüli pártok vezetőit, az egyházak, valamint a nemzetiségi szervezetek képviselőit.
Ezt követően bejelentette, hogy 143 képviselő köztársasági elnöknek jelölte Göncz Árpádot, és miután más javaslat nem érkezett, ő az egyedüli jelölt. Mivel az alkotmány rendelkezése szerint a köztársasági elnököt titkos szavazással és kétharmados többséggel választják, Szabad György szünetet rendelt el, hogy a képviselők leadhassák voksukat.
A szavazás igazolta az előzetes várakozásokat, hiszen a leadott 310 voksból 295 szólt Göncz Árpád mellett, s mindössze tizenhárom képviselő szavazott ellene. Ezzel tehát az Országgyűlés nagy többséggel Göncz Árpádot megválasztotta a Magyar Köztársaság elnökévé.
A hivatali eskütételt követően a miniszterek, a pártok frakcióvezetői sorra gratuláltak a legmagasabb közjogi méltóságot betöltő Göncz Árpádnak, majd Szabad György köszöntötte az Országgyűlés nevében az újonnan megválasztott köztársasági elnököt.
A Házelnök a nagy történelmi elődök - Hunyadi János, Kossuth Lajos, Tildy Zoltán - példáját idézve hangsúlyozta: az Országgyűlés úgy ítélte, hogy Göncz Árpádot kiváló felkészültsége, tiszta múltja, előítéletmentessége és igazságérzete alkalmassá teszi az államfői tiszt betöltésére, s arra, hogy méltó utóda legyen a korábban ezt a posztot betöltő államférfiaknak. Hozzátette: Göncz Árpád olyan személyiség, aki nem ura lesz a nemzetnek, hanem első polgára, azaz első az egyenlők között. (folyt. köv.)
1990. augusztus 3., péntek 11:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés (2. rész)
|
Szabad György köszöntő szavaira Göncz Árpád válaszolt.
- Engedjék meg - mondotta -, hogy első szavam a köszönet szava legyen: jóleső érzés, hogy a Ház valamennyi pártja s a függetlenek csoportja egyaránt egyetértett jelölésemmel, hiszen Ők - a szabad választások egyértelmű tanusága szerint - a magyar nép túlnyomó többségét képviselik, s így joggal tekinthetem magam nem csupán az ország háza, hanem az ország közös választottjának. Meglehet, ennek ékesebb kifejezése lett volna, ha magának a népnek a színe előtt mérettem volna meg, mégis úgy érzem, hogy az elnöki hivatal aligha bírt volna el, tekitélyének súlyos csorbulása nélkül, még több havi ideiglenességet. Amit az ország politikai stabilitása sínylett volna meg.
- Engedjék meg, hogy azt is kijelentsem: tudom, hogy ez a jelölés - bármily egyhangú volt is - nem annyira nekem, mint a legújabbkori történelmünk azon személyeinek szól, akiknek életem során munkatársa, némelyiküknek rabtársa voltam, akiknek a neve politikus létem állomásait jelzi, s akiket - ha élnének -, mint magamnál méltóbbakat szívesen látnék az új Magyar Köztársaság elnöki székében. A magyar nemzet függetlenségének olyan védelmezőit, mint a vértanúhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endrét; a Magyar Diákok Szabadságfrontjának vezetőjét, a Parasztszöveség igazgatóját, a Margit kőrúton megkínzott Kiss Sándort, vagy a Független Kisgazdapárt egykori főtitkárát, az elhurcolt, s Vorkutában hosszú éveket raboskodó Kovács Bélát, mint Nagy Imrét, ötvenhat mártír miniszterelnökét, mint Bibó Istvánt, akiben a legnemesebb demokratikus eszmék, a keresztényi türelem és hazaszeretet, a citoyen függetlenség öltött testet. Mint Donáth Ferencet, a haláláig fáradhatatlan hídverőt, a Márciusi Front legjobb hagyományainak örökösét. Vagy mint az ellenállás nemzeti függetlenségünkért életüket áldozó kommunista és nem kommunista résztvevőit, ötvenhat utcai harcokban vérüket ontó, életüket bitófán végző Angyal Istvánjait, Bárány Jánosait.
- Talán ez a névsor, egykori tanítómestereim, bajtársaim és barátaim névsora bizonyítja, hogy nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája. Világéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, a szabad szót, a szabad hazában, a szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni. A pártvitákban is érlelődő magyar demokráciát. (folyt.köv.)
1990. augusztus 3., péntek 11:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés (3. rész)
|
A jövőt. Azt a jövőt, amit a két győztes és győzelme teljében eltaposott magyar forradalom, 1848 jobbágyfelszabadító és 1956 munkásfelszabadító szabadságharca jelöl, azt a demokráciát, aminek teljes megvalósításával még mindig adósok vagyunk.
- Életem ugyancsak kacskaringós pályáján az a szerencse jutott osztályrészemül, hogy megélhettem a munkássorsot, a paraszti sorsot, a szabad értelmiségi sorsot. Nem vagyok hát alkalmas rá, hogy szűk osztályérdekek kovácsa legyek. Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei. Akiknek nincs eszközük megvédeni önmagukat. S akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.
- Végezetül hadd mondjam meg Önöknek, hogy nem félek a vitáktól, nem rejtettem eddig sem és nem rejtem ezután sem soha véka alá a véleményem: mert vitában érik az igazság. Mindig is bíztam és bízom az igazság erejében. Mint ahogy bízom abban is, hogy a magyar nép tökéletesen érett a demokráciára: felismeri és képes megvédeni az érdekét, igazát, s mint ahogy a közelmúltban többször is bebizonyosodott, ítélete biztos, és azt szóval-tettel ki is nyilvánítja. Joggal hiszem hát, hogy fényes jövő vár rá. Ebben a hitben merem vállalni megtisztelő megbizatásukat, hogy Önökkel együtt e jövő szolgálója legyek - mondotta Göncz Árpád. (folyt.köv.)
1990. augusztus 3., péntek 11:40
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés (4. rész)
|
Göncz Árpádot elnökké választása alkalmából - ez a megbízatása négy évre szól - katonai tiszteletadással köszöntötték az Országház előtt, a Kossuth téren. Az épület főbejáratán kilépő államfőt többezres, főként szabad demokrata zászlót lengető tömeg ovációja fogadta.
A díszszemle után Göncz Árpádnak az állampolgárok is gratulálhattak, elsőként a Szabad Demokraták Szövetségének csoportja. Erről a Kossuth téri ceremóniát követő sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott: ez a gesztus nem egyenlő a pártsemlegesség megsértésével. Nem köteles ugyanis letagadni azt a gondolati azonosságot, amely őt az elnöki székbe juttatta - hangoztatta. A pártsemlegesség nem azt jelenti, hogy holnaptól egyet kell értenie a Fidesszel is, a Független Kisgazdapárttal is, a Magyar Szocialista Párttal is, de nem kizárt, hogy ez is előfordulhat - tette hozzá.
A sajtótájékoztatón a kérdésekre elhangzott válaszaiból egyébként - fáradtsága ellenére is - sugárzott a Göncz Árpád egyéniségéből fakadó derű, optimizmus és közvetlenség. ,,Ne kérdezzék, hogy érzem magam, mert nem tudom - mondta, amikor megérkezett a sajtótájékoztató színhelyére -, meg vagyok hatva, tele vagyok szorongással, büszke vagyok...,,. Két alkalommal is kitért arra: túlságosan sokat emlegetik - a sajtó is -, hogy ő egy erős parlament mellett gyenge köztársasági elnök. Hite, meggyőződése szerint pontosan annyi hatalma lesz, amennyit a társadalomtól kap. A Kossuth téri fogadtatáson érezte, hogy van hatalma, amely az emberek szeretetéből fakad. E hatalom révén pedig elérheti mindazt, amire e társadalom nyomása készteti. Nem az a feladata - de nem is képes rá -, hogy céljai érdekében felhasználja az egyes pártokat, hanem az, hogy megpróbálja befolyásolni a politikai folyamat stílusát. Az, hogy rajta keresztül azok is hallathassák hangjukat, akiknek erre másként nincs módjuk.
Utalva a beszédében kifejtettekre, hangsúlyozta: véleménye szerint a társadalomnak akkor lesz ,,holnapképe,,, ha megindul a felemelkedés folyamata, ha felszabadul a felszín alatt feszülő energiák egy része. Tapasztalatai szerint az emberek tudják: mit, s hogyan akarnak tenni. Ez a nép felnőtt, külön külön is tisztában van mindenki a saját érdekével, és ez kiderül minden kollektív politikai megnyilvánulástól. Mindezek alapján a várva várt jövő akkor érhető el, ha az emberek maguk veszik kezükbe sorsuk irányítását - ebből a szempontból sokat vár a helyhatósági választásoktól -, és ha a gazdaság szerkezete a helyi kezdeményezéseknek is lehetőséget adva, azokat támogatva alakul át. (folyt. köv.)
1990. augusztus 3., péntek 13:37
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés (5. rész)
|
Ezzel összefüggésben mondta el: két csodát már látott Magyarországon, az elsőt 1944-ben, a nemzeti bizottságok, a másodikat 1956-ban, a munkástanácsok működése révén. A harmadik csoda - véleménye szerint - az őszi helyhatósági választások után következhet be. (folyt. köv.)
1990. augusztus 3., péntek 13:41
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés - pénteki ülés (7. rész)
|
Az Országgyűlés pénteken nem sokkal este 11 óra előtt elfogadta a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslatot is. A képviselők ezúttal nem egészen egy óra alatt határoztak: a javaslatot 292 igen szavazattal, egy tartózkodás mellett iktatták törvénybe. Döntésükkel a szeptember 30-diki választások után a tanácsrendszer megszűnik. A választási törvény intézményei és részletszabályozásai kivétel nélkül az önkormányzatok kibontakozását és megvalósítását szolgálják. Megszűnnek a közös tanácsok, minden település alkotmányos jog alapján választhat képviselő-testületet. Az új törvény a jelölés rendszerét a korábbi szabályoktól eltérően gyökeresen átalakította, megszüntetve egyes politikai szervek kiváltságos jogait és minden választópolgár számára azonos módon lehetővé téve a választásokon való részvételt. A 10 ezer lakosnál kisebb településen úgynevezett kislistán, a nagyobb lélekszámú településeken, illetve a fővárosi kerületekben két szavazatos választási rendszerben a képviselők felét egyéni választókerületekben, másik felét listákon választják. A budapesti kerületekben polgármestert, a főváros élére főpolgármestert választanak. (folyt.köv.)
1990. augusztus 3., péntek 23:49
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|