|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - ünnepi ülés (1. rész)
|
1990. augusztus 3., péntek - Ünnepélyes aktussal vette
kezdetét pénteken az Országgyűlés plenáris ülése, hiszen a
képviselők - e délelőttre megszakítva az immár többhetes rendkívüli
törvénykezési munkát - az államfői poszt betöltéséről döntöttek.
A történelmi lobogókkal feldíszített ülésteremben pontban 10
órakor csendült fel a Himnusz, majd Szabad György, a Ház megbízott
elnöke megnyitotta az ünnepi ülést. Köszöntötte Göncz Árpád
ideiglenes köztársasági elnököt, Antall József miniszterelnököt, a
kormány tagjait, a diplomáciai testületek tagjait, a parlamenti és a
parlamenten kívüli pártok vezetőit, az egyházak, valamint a
nemzetiségi szervezetek képviselőit.
Ezt követően bejelentette, hogy 143 képviselő köztársasági
elnöknek jelölte Göncz Árpádot, és miután más javaslat nem érkezett,
ő az egyedüli jelölt. Mivel az alkotmány rendelkezése szerint a
köztársasági elnököt titkos szavazással és kétharmados többséggel
választják, Szabad György szünetet rendelt el, hogy a képviselők
leadhassák voksukat.
A szavazás igazolta az előzetes várakozásokat, hiszen a leadott
310 voksból 295 szólt Göncz Árpád mellett, s mindössze tizenhárom
képviselő szavazott ellene. Ezzel tehát az Országgyűlés nagy
többséggel Göncz Árpádot megválasztotta a Magyar Köztársaság
elnökévé.
A hivatali eskütételt követően a miniszterek, a pártok
frakcióvezetői sorra gratuláltak a legmagasabb közjogi méltóságot
betöltő Göncz Árpádnak, majd Szabad György köszöntötte az
Országgyűlés nevében az újonnan megválasztott köztársasági elnököt.
A Házelnök a nagy történelmi elődök - Hunyadi János, Kossuth
Lajos, Tildy Zoltán - példáját idézve hangsúlyozta: az Országgyűlés
úgy ítélte, hogy Göncz Árpádot kiváló felkészültsége, tiszta múltja,
előítéletmentessége és igazságérzete alkalmassá teszi az államfői
tiszt betöltésére, s arra, hogy méltó utóda legyen a korábban ezt a
posztot betöltő államférfiaknak. Hozzátette: Göncz Árpád olyan
személyiség, aki nem ura lesz a nemzetnek, hanem első polgára, azaz
első az egyenlők között. (folyt. köv.)
1990. augusztus 3., péntek 11:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés (2. rész)
|
Szabad György köszöntő szavaira Göncz Árpád válaszolt.
- Engedjék meg - mondotta -, hogy első szavam a köszönet szava
legyen: jóleső érzés, hogy a Ház valamennyi pártja s a függetlenek
csoportja egyaránt egyetértett jelölésemmel, hiszen Ők - a szabad
választások egyértelmű tanusága szerint - a magyar nép túlnyomó
többségét képviselik, s így joggal tekinthetem magam nem csupán az
ország háza, hanem az ország közös választottjának. Meglehet, ennek
ékesebb kifejezése lett volna, ha magának a népnek a színe előtt
mérettem volna meg, mégis úgy érzem, hogy az elnöki hivatal aligha
bírt volna el, tekitélyének súlyos csorbulása nélkül, még több havi
ideiglenességet. Amit az ország politikai stabilitása sínylett volna
meg.
- Engedjék meg, hogy azt is kijelentsem: tudom, hogy ez a
jelölés - bármily egyhangú volt is - nem annyira nekem, mint a
legújabbkori történelmünk azon személyeinek szól, akiknek életem
során munkatársa, némelyiküknek rabtársa voltam, akiknek a neve
politikus létem állomásait jelzi, s akiket - ha élnének -, mint
magamnál méltóbbakat szívesen látnék az új Magyar Köztársaság elnöki
székében. A magyar nemzet függetlenségének olyan védelmezőit, mint a
vértanúhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endrét; a Magyar Diákok
Szabadságfrontjának vezetőjét, a Parasztszöveség igazgatóját, a
Margit kőrúton megkínzott Kiss Sándort, vagy a Független
Kisgazdapárt egykori főtitkárát, az elhurcolt, s Vorkutában hosszú
éveket raboskodó Kovács Bélát, mint Nagy Imrét, ötvenhat mártír
miniszterelnökét, mint Bibó Istvánt, akiben a legnemesebb
demokratikus eszmék, a keresztényi türelem és hazaszeretet, a
citoyen függetlenség öltött testet. Mint Donáth Ferencet, a haláláig
fáradhatatlan hídverőt, a Márciusi Front legjobb hagyományainak
örökösét. Vagy mint az ellenállás nemzeti függetlenségünkért
életüket áldozó kommunista és nem kommunista résztvevőit, ötvenhat
utcai harcokban vérüket ontó, életüket bitófán végző Angyal
Istvánjait, Bárány Jánosait.
- Talán ez a névsor, egykori tanítómestereim, bajtársaim és
barátaim névsora bizonyítja, hogy nem vagyok, nem lehetek pártok,
pártérdekek szolgája. Világéletemben, pártban és párton kívül, a
nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, a szabad szót, a szabad
hazában, a szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi
jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem
ismerő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni. A pártvitákban is
érlelődő magyar demokráciát. (folyt.köv.)
1990. augusztus 3., péntek 11:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés (3. rész)
|
A jövőt. Azt a jövőt, amit a két győztes és győzelme teljében
eltaposott magyar forradalom, 1848 jobbágyfelszabadító és 1956
munkásfelszabadító szabadságharca jelöl, azt a demokráciát, aminek
teljes megvalósításával még mindig adósok vagyunk.
- Életem ugyancsak kacskaringós pályáján az a szerencse jutott
osztályrészemül, hogy megélhettem a munkássorsot, a paraszti sorsot,
a szabad értelmiségi sorsot. Nem vagyok hát alkalmas rá, hogy szűk
osztályérdekek kovácsa legyek. Ha szolgálni kívánok valakit, azokat
szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem
a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek
világában nem jutott szó, akik a versenytársadalom
versenyképtelenjei. Akiknek nincs eszközük megvédeni önmagukat. S
akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre.
- Végezetül hadd mondjam meg Önöknek, hogy nem félek a vitáktól,
nem rejtettem eddig sem és nem rejtem ezután sem soha véka alá a
véleményem: mert vitában érik az igazság. Mindig is bíztam és bízom
az igazság erejében. Mint ahogy bízom abban is, hogy a magyar nép
tökéletesen érett a demokráciára: felismeri és képes megvédeni az
érdekét, igazát, s mint ahogy a közelmúltban többször is
bebizonyosodott, ítélete biztos, és azt szóval-tettel ki is
nyilvánítja. Joggal hiszem hát, hogy fényes jövő vár rá. Ebben a
hitben merem vállalni megtisztelő megbizatásukat, hogy Önökkel
együtt e jövő szolgálója legyek - mondotta Göncz Árpád. (folyt.köv.)
1990. augusztus 3., péntek 11:40
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés (4. rész)
|
Göncz Árpádot elnökké választása alkalmából - ez a megbízatása
négy évre szól - katonai tiszteletadással köszöntötték az Országház
előtt, a Kossuth téren. Az épület főbejáratán kilépő államfőt
többezres, főként szabad demokrata zászlót lengető tömeg ovációja
fogadta.
A díszszemle után Göncz Árpádnak az állampolgárok is
gratulálhattak, elsőként a Szabad Demokraták Szövetségének
csoportja. Erről a Kossuth téri ceremóniát követő sajtótájékoztatón
úgy nyilatkozott: ez a gesztus nem egyenlő a pártsemlegesség
megsértésével. Nem köteles ugyanis letagadni azt a gondolati
azonosságot, amely őt az elnöki székbe juttatta - hangoztatta. A
pártsemlegesség nem azt jelenti, hogy holnaptól egyet kell értenie a
Fidesszel is, a Független Kisgazdapárttal is, a Magyar Szocialista
Párttal is, de nem kizárt, hogy ez is előfordulhat - tette hozzá.
A sajtótájékoztatón a kérdésekre elhangzott válaszaiból
egyébként - fáradtsága ellenére is - sugárzott a Göncz Árpád
egyéniségéből fakadó derű, optimizmus és közvetlenség. ,,Ne
kérdezzék, hogy érzem magam, mert nem tudom - mondta, amikor
megérkezett a sajtótájékoztató színhelyére -, meg vagyok hatva, tele
vagyok szorongással, büszke vagyok...,,. Két alkalommal is kitért
arra: túlságosan sokat emlegetik - a sajtó is -, hogy ő egy erős
parlament mellett gyenge köztársasági elnök. Hite, meggyőződése
szerint pontosan annyi hatalma lesz, amennyit a társadalomtól kap. A
Kossuth téri fogadtatáson érezte, hogy van hatalma, amely az emberek
szeretetéből fakad. E hatalom révén pedig elérheti mindazt, amire e
társadalom nyomása készteti. Nem az a feladata - de nem is képes rá
-, hogy céljai érdekében felhasználja az egyes pártokat, hanem az,
hogy megpróbálja befolyásolni a politikai folyamat stílusát. Az,
hogy rajta keresztül azok is hallathassák hangjukat, akiknek erre
másként nincs módjuk.
Utalva a beszédében kifejtettekre, hangsúlyozta: véleménye
szerint a társadalomnak akkor lesz ,,holnapképe,,, ha megindul a
felemelkedés folyamata, ha felszabadul a felszín alatt feszülő
energiák egy része. Tapasztalatai szerint az emberek tudják: mit, s
hogyan akarnak tenni. Ez a nép felnőtt, külön külön is tisztában van
mindenki a saját érdekével, és ez kiderül minden kollektív politikai
megnyilvánulástól. Mindezek alapján a várva várt jövő akkor érhető
el, ha az emberek maguk veszik kezükbe sorsuk irányítását - ebből a
szempontból sokat vár a helyhatósági választásoktól -, és ha a
gazdaság szerkezete a helyi kezdeményezéseknek is lehetőséget adva,
azokat támogatva alakul át. (folyt. köv.)
1990. augusztus 3., péntek 13:37
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés (5. rész)
|
Ezzel összefüggésben mondta el: két csodát már látott
Magyarországon, az elsőt 1944-ben, a nemzeti bizottságok, a
másodikat 1956-ban, a munkástanácsok működése révén. A harmadik
csoda - véleménye szerint - az őszi helyhatósági választások után
következhet be. (folyt. köv.)
1990. augusztus 3., péntek 13:41
|
Vissza »
|
|
Az Országgyűlés - pénteki ülés (7. rész)
|
Az Országgyűlés pénteken nem sokkal este 11 óra előtt elfogadta
a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról
szóló törvényjavaslatot is. A képviselők ezúttal nem egészen egy óra
alatt határoztak: a javaslatot 292 igen szavazattal, egy tartózkodás
mellett iktatták törvénybe. Döntésükkel a szeptember 30-diki
választások után a tanácsrendszer megszűnik. A választási törvény
intézményei és részletszabályozásai kivétel nélkül az önkormányzatok
kibontakozását és megvalósítását szolgálják. Megszűnnek a közös
tanácsok, minden település alkotmányos jog alapján választhat
képviselő-testületet. Az új törvény a jelölés rendszerét a korábbi
szabályoktól eltérően gyökeresen átalakította, megszüntetve egyes
politikai szervek kiváltságos jogait és minden választópolgár
számára azonos módon lehetővé téve a választásokon való részvételt.
A 10 ezer lakosnál kisebb településen úgynevezett kislistán, a
nagyobb lélekszámú településeken, illetve a fővárosi kerületekben
két szavazatos választási rendszerben a képviselők felét egyéni
választókerületekben, másik felét listákon választják. A budapesti
kerületekben polgármestert, a főváros élére főpolgármestert
választanak. (folyt.köv.)
1990. augusztus 3., péntek 23:49
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|