|
|
 |
|
 |
Kommentár a népszavazásról
|
--------------------------
München, 1990. július 29. (SZER, Világhíradó) - A mai
napszavazásról hallgassák meg Kasza László kommentárját:
Nyolc órakor lezárták az utolsó urnát is. Még nincs jelentés
arról, hogy hány szavazókörzetben tartották fontosnak kihasználni a
törvényadta lehetőséget és hosszabbították meg a nyitvatartás
idejét, de feltételezem: kevés helyen. Két órával ezelőtt ugyanis -
hat órakor - világosan lehetett már látni: aki szavazni akart, az
már felkereste a szavazóhelyiséget, neki nem kellett hosszabbítás.
Aki pedig úgy döntött, hogy nem vesz részt - nos, annak hiába
lennének nyitva az urnák akár holnap reggelig is - akkor sem menne.
Véget ért tehát egy népszavazás, amely iránt a
véleménynyilvánításra jogosult állampolgárok - ahogy azt ebben a
pillanatban meg lehet ítélni - 12-13 százaléka mutatott érdeklődést.
Azt mondani, hogy ez volt a magyar parlamentarizmus történetének
legfeleslegesebb népszavazása: jogos ugyan, de nem sokat jelent -
lévén mindössze a második. De azt, hogy felesleges volt, azt
mondhatjuk - legalábbis ennek tartja a választópolgár, és az ő
véleménye megfellebbezhetetlen.
Lássuk most először a népszavazás kimenetelének következményeit.
Első számú következmény, hogy a köztársasági elnököt az Országgyűlés
választja - amennyiben a két legnagyobb párt: az MDF és az SZDSZ
idevonatkozó alkotmánymódosítási javaslatát, amelyet egyezményük is
tartalmaz, a képviselők kétharmada támogatja. Mert ehhez kevés
kétség fér: elfogadhatjuk kiindulási alapnak.
Így elméletileg akár már holnap az Országgyűlés elé kerülhet a
kérdés, és Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnököt
állandósíthatja hivatalában. Ebben az esetben megszűnne Szabad
György ideiglenes volta is az Országgyűlés elnöki székében. (folyt.)
1990. július 29., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kommentár a népszavazásról - 1. folyt.
|
De akár holnap, akár néhány nappal később kerül erre sor: a
rendszerváltás - az ország ezen két fontos közjogi méltóságának
személyét illetően - befejeződik.
A mai nap további politikai következményei nem ennyire
egyértelműek. Nem lehet ugyanis tudni, hogy a népszavazást
kezdeményező MSZP tekintélyére milyen hatással lesz a társadalom
döntő többségének érdektelensége. A választási részvétel megközelítő
pontossággal mutatja azt a rokonszenvet, amely megnyilvánul ma a
volt állampárt utódjával szemben: hozzávetőlegesen megfelel az MSZP
választásokon elért arányszámának.
Ma még nem lehet választ adni arra a kérdésre, hogy ez a mai
sikertelenség egyfajta szekértábor-hangulatot kelt és még jobban
összekovácsolja a társadalomnak ezt a különös tizenegynehány
százalékát - vagy meggyorsítja a szétmálás folyamatát.
A másik vesztese az MSZP-én kívül Király Zoltán képviselő a mai
népszavazással, aki személyes tekintélyét vetette latba a
népszavazás sikeres kimenetele érdekében. Ki tudja, hogy neki az
ártott-e többet, hogy felhívása ellenére is ilyen kevesen mentek el
szavazni - vagy az, hogy neve összekapcsolódott az MSZP-vel.
A vesztesek megnevezéséből arra lehetne következtetni, hogy
nyertes ugyanakkor a parlamentben képviselt többi párt. Ez csak sok
fenntartással igaz. Kétségtelen, hogy mindegyik remélte, hogy az 50
százalék alatti választási részvétel leveszi a kérdést a
napirendről. A kisgazdák meg is mondták ezt, és bojkottra
szólították fel választóikat.
De mégis; egy demokráciában nem lehet cél úgy eredményeket
elérni, hogy a választók nagy százaléka nem él szavazati jogával,
bojkottálja a választásokat. Persze ahhoz, hogy ezt kiküszöböljék,
az kell, hogy a döntésre váró kérdéseket jól megválogassák. Azoknak
fontosnak, közérdekűnek és igazán a népszuverén döntésére várónak
kell lenniük.
Ez a mostani kérdésfeltevés, lásd: részvétel - nem volt az. És
ezzel ismét visszajutottunk azok felelősségéhez, akik kierőszakolták
ezt a mostani népszavazást. +++
1990. július 29., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|