|
|
 |
|
 |
Göncz Árpád nyilatkozata
|
------------------------
Köln, 1990. július 25. (Deutschlandfunk, Esti krónika) - Hogyan
vélekedik Magyarország és a többi európai ország viszonyáról, a két
Németország egyesüléséről, az emigrációról és az írónak a
társadalmon belüli feladatairól Göncz Árpád, a Magyar KÖztársaság
ideiglenes államfője? Munkatársunk, Kiszely Gábor budapesti
otthonában beszélgetett Göncz Árpáddal:
- Elnök Úr
Ön az ötvenhatos forradalom után, amelyből kivette a
részét, nem ment el az országból, holott tudta: letartóztatják. Az
ekkor kapott életfogytiglani börtönből ugyancsak 6 évet töltött le.
De ezek után diszkrimináció várta: látnia kellett a társadalom
szolidaritásának széthullását, az általános demoralizációt. Nem
bánta meg soha, hogy itthon maradt?
- Én 1944-ben tettem egy fogadalmat, hogy ezt az országot sem
jobbra, sem balra nem hagyom el. Ez az ország van annyi, mint bárki
másé. 1956 után monduk azt, hogy "nem illett" kimenni - úgy éreztem:
az ember akkor menjen ki, amikor nem a kényszer szorítja. Akkor
kimehet -, de egy országot bajban otthagyni megint csak nem illett -
ez volt a véleményem.
Azóta elég sokat jártam külföldön, és ma már minden további
nélkül elfogadom, hogy mindenkinek egyéni élete van, tehát
erkölcsileg ne méricskéljük, hogy miért ment ki valaki, és miért
nem. De ez nem változtat azon, hogy magamra nézve azt a normát, amit
akkor vallottam - azt ma is kötelezőnek ismerem. Az öreg fát
nehezebb átültetni, mint a csemetét.
- Melyek azok a traumák, amelyek elsősorban gyógyítandók a
magyar társadalomban? (folyt.)
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Göncz Árpád nyilatkozata - 1. folyt.
|
- Nehezen tudnám felsorolni ezeket a traumákat. Én arra
számítok, hogy - ha megteremtjük a keretet hozzá, akkor egy olyan
keretben, amiben el tud helyezkedni és otthon érzi magát -, a
társadalom öntisztító és öngyógyító képessége erősebb lesz, mint a
betegsége, és a tapasztalat az, hogy a gyógyulás folyamata óriási
energiákat szabadít fel.
Ebben a pillanatban feltehetőleg a holtponton vagyunk, ahol
valaminek át kell billennie. Azt hiszem, hogy abban a pillantban,
amikor az első jeleit fogják a felemelkedésnek észlelni és
tapasztalni - akkor megjön az a lelkesedés.
Én azt hiszem, hogy tanúja leszek egy újabb magyar csodának. Nem
az elsőnek - vagy kettőt már átéltem. De én megint optimista vagyok
- és voltam is, és remélhetőleg leszek is. Eddig még az optimizmusom
általában mindig bevált - legalább 50 százalékban.
- Kinek a feladata lenne segédkezni az országnak, az embereknek
ebben a morális talpraállásban -, jut-e ebben valami szerep az
íróknak, az irodalomnak?
- Az író is része a társadalomnak, tehát nagyon nagyképű állítás
lenne, hogy az író feladata gyógyítani a társadalmat. Lehet, hogy
érzékenyebb az író mint a társadalomnak a többi tagja -, de én
nagyon remélem, hogy író - és vele együtt az irodalom gyógyulása -
ugyanazokat a jeleket fogja mutatni, mint a piaci kofák és az
utcaseprők társadalmi csoportjának gyógyulása.
- Hogyan ítéli meg Németország újraegyesítését, illetőleg mit
vár az eljövendő egységes Németországtól? (folyt.)
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Göncz Árpád nyilatkozata - 2. folyt.
|
- A két német állam egyesülése teljesen természetes folyamat
volt. Aki csak egy kicsit is történelmi folyamatokban gondolkodik,
annak látnia kellett, hogy ez belátható időn belül bekövetkezik. A
meglepetés inkább az, hogy milyen hihetetlen erővel, és milyen hamar
következett be. Erre azt hiszem, hogy kevesen számítottak. Éppen
mert természetes, ezért magyar emberként semmiféle rossz érzésem
ezzel kapcsolatban nincsen. Nagyon szeretném Németországot továbbra
is az egyesült Európa részének látni, amely - azt hiszem -
biztosítékot jelent a mi számunkra is.
Benyomásom az, hogy ebben az egyesülésben mindkét fél nyertes
lesz. Szent meggyőződésem, hogy az egységes Németország keleti fele
olyan értékeket visz az egyesült Németországba, aminek hasznát
veszik. Még akkor is, ha a technikai szintje alapcsonyabb - de
gondolom: a hagyományos német-értékű dolgával olyasmit visz be, ami
Nyugat-Németországban valószínűleg vagy feledésbe meült, vagy
feloldódott.
- A demokratizálódás kezdete óta folyvást hallani külföldön a
kifejezést: Magyarország visszatérése Európába. Nos, ez számtalan
magyar számára kissé lebecsülően cseng. Önnek mi a véleménye erről?
- Nézzen körül, nézze meg valamelyik valamelyik magyar vidéki
kisvárost. Ha az nem Európa, akkor nem tudom, mi az? Ebben az
értelemben korszerűsítendőről beszélni nem lehet. Ha azt mondom,
hogy Magyarország technikai szintje, gazdasági élete - nem a saját
hibájából
- a mai európai színvonaltól elmarad -, akkor inkább azt
mondanám, hogy a modern európai szintet kell bizonyos meghatározott
helyeken elérni. De nem Európába kell visszatérni. (folyt.)
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Göncz Árpád nyilatkozata - 3. folyt.
|
Megítélésem szerint még egy évvel ezelőtt talán az volt a
kérdés, hogy melyik úton kell átkelnünk a folyó túlsó oldalára,
mielőtt ez az oldala ránk szakad. A csehszlovákiai forradalommal, a
romániai forradalommal, a két Németország egyesülésével, a
Németországban lejátszódó forradalmi jelenségekkel a kép alapjában
változott meg.
Teljesen világossá vált, hogy egy egységes folyamat zajlik le.
És immár Kelet-Európa és Nyugat-Európa egyesülését nem lehet annak
tekinteni, hogy "megérkezett a szegény rokonság az egész
pereputtyával, nagymamával, unokával - és ez a rongyos csőcselék
most az előszobában várakozik".
Ha nagyon megnézzük: ebben a pillanatban Európa keleti és
nyugati fele egy cipőben jár. Valahol ott kezdődik újra Európa, ahol
megítélésem szerint a XIX. század elején volt, ahol a kelet-európai
államok akkori időszámítás szerint, időfogalmak szerint pillanatok
alatt illeszkedtek be, integrálódtak ebbe az egységbe.
Az új Európa átrendeződése vagy újrakezdése ugyanazokat a
kötésvonalakat követi - pontosan ugyanazoknak a törésvonalaknak a
mentén történik -, mint ami akkor volt. A katolikus, protestáns, az
ortodox, muzulmán vonalat szinte az ujjammal végig tudom a térképen
követni.
Nem mint hogyha ennek a vonalnak a másik oldalán az országok nem
lennének európaiak. De talán Kelet-Európa és Nyugat-Európa
határvonala húzódik itt. Mindenesetre ennek az Európának
kulturálisan Magyarország tagja volt és tagja lesz.
Ennek az új Európának nem kell olyan szívtelennek lennie, hogy
ne nyújtson kezet Keletnek is. Mert Kelet is nagyon sokat tud az
egységes Európához hozzáadni. Ha ma a két Európa felismeri
sorsközösségét, akkor - valahol az egyenrangúság alapján - kell
hozzákezdeni az értékek cseréjéhez, és egymás kölcsönös
integrálásához. (folyt.)
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Göncz Árpád nyilatkozata - 4. folyt.
|
- Ezek szerint hol lenne Magyarország helye az egyesült
Európában? - kvázi egyfajta híd-szerep is jutna neki ebben az
értelmezésben?
- Nyilvánvalóan földrajzilag Magyarország helye Közép-Európában
- és Németország határvidékén terül el. A modern Európa gazdasági
szervezettsége nemigen ismer határokat. Kelet-Európa ma olyan
problémákat vet fel, amelyeket szintén meg kell oldani. És ez olyan
követelmény, ami nélkül nem lehet Európába integrálódni - és Európa
sem tudja ezt a területet önmagába integrálni - ha ezekre a helyekre
nem figyel oda.
Tehát új történelemfilozófiára, új történelmi tudatra van
szükségünk. De ez európai tudat lesz - és lehet, hogy itt bizonyos
mértékig előnyben vagyunk, mert Európának ezen a táján,
Közép-Európában többnyire meg kellett küzdeni azért, hogy valami
európai legyen. Tehát az európai szó értéket jelöl, nem pedig egy
elhelyezkedést. A lengyelek, csehek számára ugyanúgy, mint a mi
számunkra. Lehet, hogy egy új európai öntudatot viszünk, és lehet
hogy régi európai értéket viszünk vissza Európába.
- Ön szerint áll ez konkrétan vajon Romániára is?
- A romániai forradalom kezdetén vagyunk. Meggyőződésem, hogy
ugyanaz a folyamat indult el Romániában, mint az összes többi
országban. Történelmi hagyomány ez az ország, a nemzetiségi színek
bonyolultsága teszi, hogy nehezebben találja meg az útját. A helye
Európában van.
- Ön tehát a romániai fejlődést illetően optimista?
- Történelmi távlatban feltétlenül.
- A történelmi távlat azonban abban a pillanatban megszűnik,
amikor szemügyre vesszük azokat a nemzetiségi ellentéteket - fentről
szított nemzetiségi ellentéteket - azt a diszkriminációt, amelynek
tanúi lehetünk a mai Romániában. (folyt.)
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Göncz Árpád nyilatkozata - 5. folyt.
|
- Az új Európa rendező elve feltétlenül az emberi jogok kérdése.
Az emberi jogok teljessége az, amelyik - hadd mondjam úgy, hogy
Európába a belépőjegyet jelenti. Ha a román államban, vagy
Romániában az emberi jogok teljességének fontosságát felismerik,
akkor fel fogják ismerni azt is, hogy ezeken keresztül vezet az út
Európába.
Ebben a pillanatban Romániában a legnagyobb nemzetiség a magyar
nemzetiség. Szinte azt mondanám, hogy a világ szemében is - de
mindenekelőtt maguk a románok szemében - demokratikus gondolkodásuk
és európaiságuk próbája: a kisebbségnek nyújtott kollektív
individuális jogok teljessége kell hogy legyen.
- Ha most az írót kérdem, hogyan foglalja össze ars poeticáját?
- Mondjon igazat. +++
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|