 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Békés megyei nagycsaládosok közös közleménye
"- önálló jelöltek állításával részt kívánunk venni az
önkormányzati választásokon;
- a választási kampány idején az egész megyére kiterjedő
figyelemfölkeltő demonstrációkkal kívánunk megjelenni céljaink
elérése érdekében;
- olyan önkormányzati képviselőket akarunk, akik a
döntéshozásnál messzemenően a családok érdekeit veszik figyelembe.
"
SZER, Mérlegen:
Vezetőcserék a gazdaságban
"A parancsuralmi
gazdaság felszámolása és a piacgazdaság kialakulása megköveteli,
hogy az állami tulajdonban lévő erőforrások zöme magántulajdonba
kerüljön, új, szuverén tulajdonsok sokasága rendelkezzék vele.
Többek között rendelkezzék azzal is, hogy az erőforrásokkal való
tényleges gazdálkodást, a magántulajdonba kerülő vállalatok, bankok,
biztosítóintézetek vezetését kikre bízza. Kis- és középvállalatok
esetében többnyire maguk az új tulajdonosok töltik majd be ezt a
funkciót, de a nagyobb egységeknél - ahol maga a tulajdon is
megoszlik sok tulajdonos között - fizetetett vezetők, menedzserek
kiválasztására lesz szükség.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Vezetőcserék a gazdaságban
|
--------------------------
München, 1990. augusztus 2. (SZER, Mérlegen) - A parancsuralmi
gazdaság felszámolása és a piacgazdaság kialakulása megköveteli,
hogy az állami tulajdonban lévő erőforrások zöme magántulajdonba
kerüljön, új, szuverén tulajdonsok sokasága rendelkezzék vele.
Többek között rendelkezzék azzal is, hogy az erőforrásokkal való
tényleges gazdálkodást, a magántulajdonba kerülő vállalatok, bankok,
biztosítóintézetek vezetését kikre bízza. Kis- és középvállalatok
esetében többnyire maguk az új tulajdonosok töltik majd be ezt a
funkciót, de a nagyobb egységeknél - ahol maga a tulajdon is
megoszlik sok tulajdonos között - fizetetett vezetők, menedzserek
kiválasztására lesz szükség.
Ennek az átalakulásnak előfeltétele a jelenlegi gazdasági
vezetőgárda - legalábbis túlnyomó részének - leváltása.
Vadász János most arról fejti ki véleményét, hogy erre miért van
szükség:
- Az állami vállalatok, bankok és egyéb gazdasági intézmények
élén megmaradt vezetői gárda a diktatúra öröksége. Nem vitás, hogy a
diktatúra válogatta ki őket a maga sajátos szelekciós kritériumai
szerint, és ezek között feltétlenül döntő szempont volt a politikai
megbízhatóság, illetve annak feltételezése, hogy az illető
készséggel alkalmazkodni fog a diktatúra érdekeihez és saját egyéni
érdekeinek szolgálatát csak a hatalom érdekeivel, kívánságaival
összhangban fogja érvényesíteni.
Az ily módon kiválogatott vezetőgárda tehát - bármennyire is
különböztek egyes tagjai a szakmai képzettség és egyéni rátermettség
tekintetében - a diktatúrához igazodó gazdaság szolgálatára
rendezkedett be, és gyakorlati tapasztalatait is ilyen téren
sajátította el. A múltban felmutatott úgymond szakmai sikerük és
előmenetelük az esetek túlnyomó többségében a diktatúra érdekeivel
és kívánságaival összhangban következett be. (folyt.)
1990. augusztus 2., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Vezetőcserék a gazdaságban - 1. folyt.
|
Ma ezek az emberek előszeretettel hivatkoznak szakértelmükre és
tapasztalataikra, hogy megőrizzék pozícióikat - de meglobogtatott
vezetői bizonyítványuk kétes értékű, mert a piacgazdaság
követelmnéyrendszerében ezek a képességek és tapasztalatok nem
sikert, hanem inkább kudarcot prognosztizálnak.
Ugyanolyan elmarasztaló ez a bizonyítvány, ha a felmutatható
eredményt vesszük figyelembe. A magyar gazdaság jelenlegi helyzetét,
elavult, korszerűtlen termékszerkezetét, elképesztő mértékű
nyersanyag és energiafogyasztását, és 20 milliárd dolláros
adósságtömegét. Mert ne feledjük: nemcsak egyszerűen a kommunista
politikai vezetés kapta a beáramló dollármilliárd kölcsönöket, hanem
ezen a politikai vezetésen keresztül megkapta a vállalati,
minisztériumi, banki vezetőréteg is. Ezek a milliárdok az ő számukra
is lehetőséget kínáltak, hogy az ország felemelkedését megalapozzák,
és ezzel - legalább mint technokraták - igazolják életképességüket.
De ma már tudjuk, hogy az országos rohamos lessülyedése pontosan
arra az időszakra esik, amikor a rendelkezésre bocsátott
dollármilliárdokból a nemzetközi felzárkózást lehetett volna
megvalósítani.
Persze Nyugaton is megtörténik, hogy a boldog örökös rövid időn
belül már csak adósságokban tartja számon a millióit, de az a sorsa,
hogy a családja gondnoksága alá helyezi. Az is megesik, hogy egy
vállalkozó herdálja el a kölcsönkapott milliókat, de csődbe kell
mennie és megszűnik vállalkozó lenni.
A gazdasági vezetőrétegnek is viselnie kell a felelősséget a
Magyarországon elherdált milliárdokért, legalább olyan mértékben,
hogy megszűnik gazdasági vezetőréteg lenni. (folyt.)
1990. augusztus 2., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Vezetőcserék a gazdaságban - 2. folyt.
|
Természetesen halljuk az olcsó kifogást, és persze azok
részéről, akik ragaszkodnak a régi rezsimben megszerzett
pozícióikhoz. Nem az ő rátermettségükben vagy jószándékukban volt a
hiba, hanem kizárólag az életképtelen, gonosz rendszerben, amelynek
ők maguk is áldozatai lettek. "Mi mást tehettem volna?" - csapja
szét a karjait a volt és jelenlegi vezető. "Alkalmazkodnom kellett
egy adott függőségi viszonyhoz, az állampárt akaratához, illetve
elvárásaihoz. A termelési profilt a hatalom kényszerítette rám,
ezért nem terhelhet felelősség. Sőt, én jártam ki a minisztériumban,
hogy megkapjuk a szubvenciót és nyereségrészesedést is tudjunk
fizetni".
Az ilyen érvelés megtévesztő, főleg azért megtévesztő, mert van
benne némi igazság. Valóban igaz, hogy a vállalati vezetés módszere,
taktikája, stratégiája, minősége függvénye volt a gazdálkodási
rendszernek, igaz, hogy egy torz követelményrendszer ennek megfelelő
alkalmazkodást igényelt, és ennek alapján nem lehetett megítélni a
rátermettséget, vagy éppen az illetőben esetleg szunnyadó
vállalkozói tehetséget.
De mégis hamis ez a kifogás. Hamis, mert a parancsuralmi
gazdálkodás renszere - akár közvetlen utasítások, akár közvetett
szabályozók révén érvényesítette a központi akaratot -
kontraszelekció útján válogatta ki a gazdasági vezetőket is - a
politikai megbízhatóság, az engedelmesség, az aparatcsik-szemlélet
követelményei szerint.
Persze kivételek mindig belecsúsztak ebbe a kontraszelekcióba,
de csak a szabályt erősítették. És a szabályt véglegesen
megerősítette a gyakorlat. Mert azért is hamis ez a kifogás, mert a
torz követelmények az évek során kialakították a gazdasági
vezetőréteg sajátos érdekeit és ezek érvényesítésének sajátos
eszközeit. Így a gazdasági vezetőréteg nemcsak egyszerűen a
politikai apparátus kiszolgálója, végrehajtója, áldozata lett, hanem
ezzel együtt olyan erő is, amelytől a politikai vezetés sem tudta
függetleníteni magát. (folyt.)
1990. augusztus 2., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Vezetőcserék a gazdaságban - 3. folyt.
|
Miután a pártállam érvényesíteni kívánta hatalmát a gazdaságban,
rá kellett jönnie, hogy ez csak a gazdasági apparátuson keresztül
teheti meg, éppen ezért alkalmazkodnia kellett a gazdasági apparátus
érdekeihez. És ezek az érdekek - amelyek a parancsuralmi
gazdálkodási rendszer szolgálatából származtak - már e rendszer
fenntartásához fűződtek.
Az alávetett szolga gazdája fölé kezdett kerekedni - ilyen
alapon a régi politikai vezetés is arra hivatkozhatott, hogy az
általa kreált gazdasági vezetőréteg áldozata. Emlékezzünk az ipari
lobby panaszos emlegetésére párt- és kormánykörök részéről a
nyolcvanas években.
Lényegében olyan gazdasági vezetőréteg jött létre, amely -
menedzseli technokrata jelmezt viselve - a parancsuralmi gazdálkodás
rendszerével azonosult, mert ez az iskolát járta ki, ebben szerzett
gyakorlatot, mert ez alakította ki érdekeit.
Éppen ezért elengedhetetlen, hogy ez a réteg - nem indokolt
kivételek nélkül, de mint réteg feltétlenül - a lecserélés sorsára
kerüljön. Ennek semmi köze valamiféle bosszúhoz, vagy
számonkéréshez, egyszerűen arról van szó, ez a réteg alkalmatlan a
piacgazdaság viszonyai között a vállalatok vezetésére, hogy reflexei
és érdekei akadályozzák a piacgazdaság életrehívását, ez indokolja a
réteg mielőbbi lecserélését.
Ennek a rétegnek a reflexei nagyon jellegzetesen megnyilvánultak
tavaly ősszel, az úgynevezett spontán privatizáció időszakában. Mert
az történt, hogy ez a réteg a tulajdonreform körüli zűrzavart, a
jogi szabályozás két- és többértelműségeit kiaknázva tulajdonosi
jogokra próbált szert tenni, jogtalanul próbált hozzájutni
valamihez, ami sohasem volt az ővé, de aminek a tönkretételéhez
aktívan hozzájárult. Nem piaci jogosítványokkal, hanem a
halottaságyra került állampárt hagyatékát igényelve kísérelt meg
tulajdonosi jogokat szerezni. (folyt.)
1990. augusztus 2., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Vezetőcserék a gazdaságban - 4. folyt.
|
Vagyis: ez a réteg így próbálta jó előre megerősíteni pozícióit
arra az időre, amikor az állampárt - amely ezt a réteget életre
hívta - már nem létezik.
És ma már valóban nem létezik, viszont az általa kreált
gazdasági vezetőréteg nagyon is létezik. Amíg létezik - hírdeti a
maga nélkülözhetetlenségét, és mindent elkövet, hogy ne jöjjenek
olyan piaci követelmények, amelyek feltárják ennek az állításnak a
hamis voltát - elengedhetetlen a lecserélésük. +++
1990. augusztus 2., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|