|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZMP tiltakozása
"A Munkáspárt felhábordását fejezi ki Kéri
Kálmán képviselő kijelentése miatt, amely meghamisítja a múltat,
rágalmazza a Szovjetuniót, semmibe veszi az antifasiszta harc
értékeit. A Munkáspárt elvárja, hogy az Országgyűlés és a kormány
hivatalosan foglaljon állást a kijeletéssel kapcsolatban
."
SZER, Forgószínpad:
Bűnözés Észak-Magyarországon
"Amíg két éve még azt jósolgatták bűnügyi szakemberek, hogy az
évi bűncselekmények száma egyhamar nem éri el a bűvösnek hitt és
mondott 200 ezres határt, addig a tények mást mutatnak: az alvilág
hamar kijózanította a túlzottan optimistákat, s már tavaly is több
mint 250 ezer bűntettet követtek el hazánkban.
A számok Nógrádban is meredeken húznak felfelé. Csak betöréses
lopás annyi történt például idén az első öt hónapban, mint tavaly
egész évben. Ezt már kezdik, ha nem is megszokni, de elviselni a
nógrádiak.
Sokkal felháborítobb viszont, hogy sorra ölnek meg, vernek
félholtra idős, olykor magatehetetlen embereket - szinte semmiért.
"
|
|
|
|
|
|
|
Gorbacsov új évi kilátásai
|
London, 1989. január 1.(BBC, Panoráma) A TASZSZ moszkvai tudósítója tollából Mihail Gorbacsov új évi kilátásait veszi szemügyre. Elemzését Békés Erzsébet ismerteti. - Nem kétséges, hogy 88-ban Mihail Gorbacsov személye uralta a világpolitika színpadát. De vajon merne-e bárki is arra vállalkozni, hogy a csillagjóslásnál tudományosabban előrevetítse, mit hoz majd az eljövendő 12 hónap a Szovjetunió számára. Senki sem sejtette például, hogy az idei évet a nemzetiségi zavargások és a példátlan részvételi aránnyal bonyolódó tömegdemonstrációk fogják fémjelezni. S feltehetően Gorbacsovot is váratlanul érte a nyíltságpolitikáját kísérő kellemetlen melléktünetek felszínre törése. Az sem vitás, hogy reformjai egyre inkább radikálissá váltak. Éppenséggel annak arányában, ahogy felmérte a helyzet súlyosságát. Ezért viszont nem grandiózus politikai koncepció átültetése folyik a gyakorlatba, hanem a megközelítés pragmatikus. Gorbacsov mindig arra a problémára igyekszik megoldást találni, mely a sorban a legsürgetőbb. A nyugati országok jó szemmel nézik a Szovjetunióban lejátszódó változásokat, és ez előnyös tárgyalási pozíciót biztosít Gorbacsov számára reformjai keményvonalas ellenzőivel szemben. Azzal érvelhet ugyanis, hogyha nem folytatódik, illetve kudarcot vall a peresztrojka, akkor oda a jó hírnév, mely a nyugati beruházások előfeltétele. Gorbacsov bukása pedig nem csupán újabb repressziót szülne a Szovjetunióban, de újból bizonytalanságot keltene éppen abban a régióban, ahol megcsillant egy tartós, békés korszak lehetősége. A cikk szerzője több példával is igazolja Gorbacsov kiváló diplomáciai érzékét. Szerinte a szovjet vezető igyekszik kiszakítani magát a kicsinyes viták légköréből, s olyan fontos kérdésekben is, mint Sztálin történelmi szerepe, mérsékelten tud nyilatkozni. A belpolitika egyes kérdéseiben azt az elvet követi, hogy valamely kulcsfontosságú beszédben felvázolja az átalakítás útját, majd vitára bocsátja téziseit. A széles körű nyilvános vita azután egyfajta konszenzust eredményez, mellyel a kemény vonal hívei már nem tudnak szembeszállni. S minden ilyen vitaforduló után sikerül messzebbre kerülni a sztálinizmustól. 1988 tavaszán Jegor Ligacsov bátorította az úgynevezett Nyina Andrejeva-féle levél közlését, mely a konzervatív erők álláspontját tükrözte. Gorbacsov támogatói utána válaszcikket közöltek a Pravdában. S a júniusi pártkonferenciát megelőzően olyan élénk vita bontakozott ki, melyre a 20-as évek óta nem volt példa. A pártértekezleten azután sikerült félreállítani a régi gárdát, és ősszel elfogadták az alkotmánymódosítás tervét is. Az új keletű nyíltság néha a Nyugatot is megszégyeníti. A szerző szerint elképzelhetetlen lenne például, hogy nyugati televízió vágás nélkül leadna egy 10 perces kirohanást a miniszterelnök szájából kormánya valamely tagja ellen. Nyikolaj Rizskov pontosan ezt tette, amikor éles szavakkal ítélte el a külügyminisztérium tehetetlenkedését az örmény földrengés mentési munkálataiban. A cikkiró utal az újfajta kétlépcsős parlamentáris rend bevezetésére is, és hozzá teszi: a legizgalmasabb kérdés az, hogy milyen hatalmi viszonyok alakulnak ki majd a párt titkolódzásra hajlamos felső szervei és a nyitottság elvei alapján működő új parlament között. A külpolitikában nagyobb biztonsággal jósolhatunk. Nyilván folytatódni fog a közeledés Kínával, az afganisztáni kivonulás, az angolai rendezés és a hagyományos fegyverzetcsökkentés. A belpolitikában Gorbacsov azt tervezi, hogy a hatalmat a megcsontosodott pártbürokrácia kezéből a tanácsok hatáskörébe utalja át. Bár ez sem egyszerű feladat, eltörpül a gazdasági reform a meglehetős zűrzavar közepette kibontakozó folyamat mellett. Január l-jével a gazdaság egészének önfinanszírozóvá kellene válnia. Ugyanakkor nem törölték el az állami támogatásokat, és az árakat továbbra is központilag határozzák meg. Az át nem váltható rubel korlátozza a kereskedelmet és a külföldi beruházásokat, miközben az üzletek konganak az ürességtől, és a szovjet műszaki színvonal csak halvány mása a nyugati technológiának. Az örmények és azerbajdzsánok ellentéte, csakúgy, mint a balti köztársaságok forrongása, megoldásra vár. Félő, hogy az új nemzetiségi törvény csak a repedések betapasztására lesz alkalmas, s ezzel csupán elfedi a birodalom strukturális gyengeségeit - fejeződik be a cikk. +++
1989. január 1., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|