|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZMP tiltakozása
"A Munkáspárt felhábordását fejezi ki Kéri
Kálmán képviselő kijelentése miatt, amely meghamisítja a múltat,
rágalmazza a Szovjetuniót, semmibe veszi az antifasiszta harc
értékeit. A Munkáspárt elvárja, hogy az Országgyűlés és a kormány
hivatalosan foglaljon állást a kijeletéssel kapcsolatban
."
SZER, Forgószínpad:
Bűnözés Észak-Magyarországon
"Amíg két éve még azt jósolgatták bűnügyi szakemberek, hogy az
évi bűncselekmények száma egyhamar nem éri el a bűvösnek hitt és
mondott 200 ezres határt, addig a tények mást mutatnak: az alvilág
hamar kijózanította a túlzottan optimistákat, s már tavaly is több
mint 250 ezer bűntettet követtek el hazánkban.
A számok Nógrádban is meredeken húznak felfelé. Csak betöréses
lopás annyi történt például idén az első öt hónapban, mint tavaly
egész évben. Ezt már kezdik, ha nem is megszokni, de elviselni a
nógrádiak.
Sokkal felháborítobb viszont, hogy sorra ölnek meg, vernek
félholtra idős, olykor magatehetetlen embereket - szinte semmiért.
"
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal
|
SZER ------------------------------ München, 1989. május 6. (Kasza László) Gondolatforgató Meglepő, hogy a korábbinál ma már sokkal szabadabban dolgozó magyar hírközlő szervek annyira mostohán kezelik a hírt, amelyet a nyugati sajtó szerintem joggal világszenzációként kezel - mármint azt, hogy Tamás Gáspár Miklós filozófus az első ellenzéki a Varsói Szerződés tagállamaiban, aki országa hivatalos küldötteként vesz részt egy nemzetközi konferencián. Mint napi műsorainkban már többször jelentettük az Erdélyből származó filozófus, aki 1980 óta foglalkozási tilalom alatt áll és írásait is csak legutóbbi hónapokban publikálják hivatalos lapokban, a magyar küldöttség tagjaként vesz részt most a végéhez közeledő információs fórumon, amelyet Londonban tartanak. A Gondolatforgató mai műsorában őt köszöntöm a Londonnal összekötő rádiótelefon másik végén. Azt kérdem először Tamás Gáspár Miklós, hogy mondd is el, milyen konferencia ez az információs fórum? - Az információs fórum a helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet által megkezdett folyamat egyik része. Hasonló a hatásköre és a rangja az 1985 végén Budapesten megrendezett kulturális fóruméhoz, tehát valamivel mondjuk alacsonyabb rangú mint a bécsi vagy a madridi értekezlet volt. Elsősorban véleménycserére és konszenzus kialakitására törekszik, nem határozatok elfogadására. Ezért is van mód arra, hogy az egyes küldöttségekben független személyiségek is helyet foglaljanak. Már most az ilyen jellegű rendezvényeken a nyugati államok képesviselői természetesen független személyek is voltak, Kelet-Európából eddig erre még nem volt példa. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 1. folyt.
|
- A londoni információs fórumon a lengyel küldöttségben részt vesz egy katolikus közíró és egy nem hivatalos ám elismert lapnak a szerkesztője, egyik sem számít kifejezetten ellenzékinek. Kelet-európai ellenzéket ilyen jellegű nemzetközi találkozón először nekem volt szerencsém képviselnem. - Érdekelne, mert egyedülálló esetről van szó hiszen kelet-európai ország még nem határozta el magát, hogy az egyik legjelentősebb ellenzéki személyiséget külföldre küldje saját országa képviseletében. Tehát érdekelne, hogy miként is kerülték a hivatalos magyar delegációba? - Londoni fórumon résztvevő küldöttségek tagjai természetszerűen a nyilvánosság képviselői, hiszen itt a nyilvánosságról az információáramlásról van szó. Tehát az újságíró szövetségnek és a nyilvánosság más szakmai képviseleteinek módjában állt javaslatokat tenni személyekre, akik ezek a fórumon résztvehetnek. A Magyar Újságíró Szövetség elnöksége engem javasolt, hogy nem vagyok tagja a szövetségnek, mint aki a nem hivatalos sajtó, a nem hivatalos információ, a szamizdat ügyeiben ismerős. Ezt a javaslatot a Külügyminisztériumnak terjesztették be, hiszen a Külügyminisztérium kell, hogy akkreditálja a küldöttség tagjait. A Külügyminisztérium minden további nélkül belement ebbe a dologba. Az elutazásom előtt fogadott Bényi József külügyminiszter-helyettes, akivel rövid beszélgetést folytattam ezekről a dolgokról és örömének adott hangot afölött, hogy a magyar külpolitika tekintetében is nyitás történt, külpolitika alakításába is bevonhatók lettek olyan személyek, akik politikailag szemben állnak a kommunista kormánnyal. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 2. folyt.
|
- A Magyar Televízióban volt egy nyilvános beszélgetés erről a témáról, ahol részt vett a küldöttség vezetője Demus László hivatásos diplomata. Baló György az Újságíró Szövetség elnöke a küldöttség egy másik tagja meg én, mások is egyébként. És ott sikerült világossá tennem, hogy a küldöttségnek egy független tagja vagyok, a küldöttség részére kibocsátott mandátumot, ami írányelveket tartalmaz magamra nézve nem tartom kötelezőnek, és saját véleményemet fogom minden tekintetben képviselni. Esetenként kritikusan a magyar kormányzattal szemben is. Ezeket a feltételeket, amelyek hát természetesek voltak ha az én részvételemre gondolunk minden további nélkül elfogadták és meg kell mondanom, hogy a Külügyminisztérium munkatársai a küldöttség munkáját szervező magyar diplomaták kifogástalan udvariassággal és lojalitással bántak velem akkor is, hogy ha minderről nyilván később lesz szó okoztam nekik kínos pillanatokat. - Mondd, tehát nem is történt, jól értettem, nem is történt semmilyen próbálkozás arra vonatkozóan, hogy az általános irányelveket, ami egyébként természetes egy kormánydelegáció esetében rád is kötelezővé tegyék? - A legcsekélyebb kisérlet sem történt, sőt Bényi külügyminiszter-helyettes kifejezetten hangsúlyozta, hogy még a látszatát is szeretné kerülni annak, hogy engem instruál. - Hogy folyik az együttműködés a delegáció többi tagjaival, mondjuk azokkal akikre vonatkozik, például vonatkozonak ezek az irányelvek? (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 3. folyt.
|
- Na most én azt hiszem, hogy egyébként a delegáció többi tagjának is igen nagy mozgásszabadsága volt, és mindenki tulajdonképpen saját nézeteit fejtegette. Nyilvánvalóan a Külügyminisztérium munkatársai is, akik végül is kialakitották ezeket az irányvonalakat, amelyekkel nyilván egyetértenek. Jelen voltak olyan neves magyar újságírók és kommunikációs szakemberek itt mint Baló György, Aczél Endre, Köves Tibor az MTI londoni tudósítója, Kulcsár István az ismert rádiós, Szecskő Tamás a tömegkommunikációs, illetve ma már Közvéleménykutató Intézetnek az igazgatója és mások akiknek a neve hirtelen most nem jut eszembe, és cserélődnek is. Ők általában technikai kérdéseket fejtegettek kivéve Baló Györgyöt, akinek az információs szabadságot illető szakmai kérdésekről volt néhány érdekes véleménye és együttműködött a nyugatnémet és más küldöttségekkel az újságírók szabad mozgását, vízumokat, a privilégiumok kiépítését célzó intézkedéseket illetően. A küldöttség munkája nem volt különösebben koordinált, erre nincs is szükség. Különösen a munkacsoportokban folytak a viták, amelyek között a legfontosabb volt az "A" munkacsoport, amelynek a munkájában én is részt vettem, amely az irott sajtóval és amely az információáramlással foglalkozott, és hát tulajdonkképpen bármilyen munkacsoportról légyen is szó, tulajdonképpen az ismert politikai viták folytak csak változott partnerekkel és változott hangnemben. - Aprópó változott a hang és a hangnem. Nem szeretek személyeskedni, de szívesen megkérdezném itt Tamás Gáspár Miklóst, hogy milyen érzés volt Kulcsár Istvánnal az információ szabadságáról tárgyaló nemzetközi konferencián egy ugyanazon küldöttségben ülni? (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 10/4. folyt.
|
- Nos azzal a Kulcsár Istvánnal, aki hogy óvatosan fejezzem ki magamat az elmúlt korok képviselője ugye Magyarországon, esetleg úgy gondolom nem sok kifogása volt az ellen, hogy az információ továbbításának lehetőségét a te számodra is, hogy a hozzád hasonlók számára is biztosítják az elmúlt 15-20 esztendőben. - Ó hát az egész részvételem itt végtelenül mókás dolog. Nyilvánvaló, hogy néhány hónappal ezelőtt a hivatalos magyar médiákhoz való hozzáférésem enyhén szólva nem volt biztosított. Különben is hónapokkal ezelőtt minden magamfajta egy margóra szorított magányos ember volt. Na most a magyarországi változások következtében ez a helyzet teljesmértékben megszünt, és az ember némi kaján félmosollyal gondol vissza a közelmúltra és furcsa partnerekkel találja magát az ember egy asztalnál, dehát ez szükségszerű. Erre a fajta dialógusra és közös asztalnál ülésre rákényszerültek a hivatalosság képviselői, és hát mi természetesen üdvözöljük ezt a lehetőséget annak ellenére, hogy hát mint ez természetes az előző találkozásaink ha voltak egyáltalán ilyenek nem mondható különösebben kellemesnek. - Na most itt hát azért érdekelt volna Kulcsár István magatartása, aki ugye hirtelen átkerült a barikádnak arra az oldalára, mert éppen a hivatalos politika ezt most így kívánja, amelyen te mindig is voltál, na most itt szolgál. - Nem igen van olyan párt és kormánypolitika ma mit szolgálhatnak. Mindenki meglehetősen magára van hagyva és magának kell tájékozódnia. Azt kell mondanom egyébként, hogy azok a hivatalos személyek, akikkel volt utóbbi időben alkalmam találkozni és a számuk nem is olyan csekély ha visszagondolok. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 5. folyt.
|
- Természetes zavartól, feszengéstől és furcsálkodástól eltekintve tulajdonképpen elismeréssel vannak az új ellenzéki mozgalmak iránt. Különösen érdekes volt látnom azt az igen jelentős hatást, amelyet a Szabad Demokraták Szövetségének a programja kiváltott hivatalos körökben, legalábbis abban az értelemben, hogy roppantúl imponál, komoly vetélytársnak tetszik az az agytröszt, amely az SZDSZ, Fidesz tájékán összegyült és bizonyos tiszteletet lehet a politikai spectrum ezen oldala iránt észrevenni, és hát természetesen mindig kombinálódik a jövőtől érzett némi félelemmel, meg hát a bizonytalansággal, amelyet egyébként valamennyien érzünk Magyarországon. - És hogyan zajlott le gyakorlatilag vagy, hogyan bonyolódott szereplésed a hivatalos magyar küldöttségen belül ott Londonban. Értem ezen azt, hogy ha felakartál például szólalni, akkor a delegáció vezetője nem görbített ez elé nehézségeket? - Kéféleképpen történt, kétszer beszéltem a fórumon. Az első alkalommal egész egyszerűen sorra került a magyar küldöttség és a küldöttség titkárának indítványára én láttam el a szónoki tisztet első alkalommal. Második alkalommal pedig magam kértem felszólalási lehetőséget a konferencia titkáráságtól saját szakálamra, mind a kettő lehetséges. Úgy, hogy nem mondhatnám, hogy e téren bármiféle akadályba ütköztem volna. - Az előbb azt mondtad, hogy a küldöttség vezetőségét feltehetően kínos helyzetbe hoztad valamilyen megnyilvánulásoddal. Konkrétan mi volt ez? - Ó hát, minden másra feltehetőleg bizonyára nehéz helyzetbe hoztam a küldöttség vezetőjét, és hát hivatásos diplomata munkatársait. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 6. folyt.
|
- De hát ez persze olyasmi volt, amire számitaniuk kellett amikor beleegyeztek abba, hogy én résztvegyek ebben a küldöttségben. Mind két beszédbem után egy-egy Varsói Szerződés tagállam a leghatározottabban tiltakozott nyilvánosan és tudok róla, hogy a nyilvános ülésen kivül is komoly morgolódások hallattszottak a szovjet tömb különféle országai részéről, fellépésemmel kapcsolatban. - Mondd, a többi delegáció vezetőjének is volt gondja a független tagokkal, és egyáltalán hogy oszlott meg másutt az összetétel független és hivatalos küldöttek között. - Hát az amerikai küldöttségben tulajdonképpen csak független személyek vesznek részt. A külügyminisztériumból nem találkoztam senkivel, a kongresszusi irodának néhány képviselője és a kongresszus megbízásából itt lévő néhány személy volt jelen és volt szerencsém megismerkedni például a Szabad Európa Rádió elnökével, aki szintén az amerikai küldöttség tagja volt, ezenkivül újságírók vettek részt amerikai újságírók és emeberi jogi szervezeteknek a képviselői, megfigyelőként részt vett egyébként az értekezleten a New York-i Magyar Emberi Jogi Alapítványnak az egyik képviselője. A brit küldöttségben például már több volt a karrier-diplomata. De hát résztvettek olyan emberek például mint Neal Ashndsen úr, az Observernek baloldali belállítottságú munkatársa, aki igen kritikus volt saját kormányával szemben is, és mondjuk ez a megoszlás volt jellemző a többi küldöttségre is. A diplomaták inkább a háttérben működtek és az újságírók és független személyiségek vitték a prímet. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 7. folyt.
|
- Na most a kelet-európai küldöttségekben természeteseen nem ez volt a helyzet, a lengyel és magyar küldöttségek kivételével az összes többi kommunista állam küldöttségei kizárólag hivatalnokokból állt. A román küldöttség a megnyitó után egyenesen eltünt és a londoni román nagykövetség egyik munkatársa ülte végig az összes üléseket, tulajdonképpen megdöbbentő volt hallgatni például a keletnémet, csehszlovák, bolgár küldötteknek számunkra egy letünt, elmúlt világból felmorgó hangját. - Jól értem Tamás Gáspár Miklós, hogy ezen a londoni információs fórumon a választóvonal nem is annyira szigorúan a kelet és nyugati országok között húzódott meg, hanem legalábbis Magyarország és Lengyelország esetében kis kanyart tett? - Hát éppen ez az egyik legfeltünőbb eleme a dolognak. Ugyanis azzal kell szembenézniük a változatlanúl diktatórikus jellegű kommunista országoknak, hogy bírálatokat immár nem csak Nyugatról kapnak, hanem Kelet-Európából is. Nyilvánvaló volt ez olyan apróságokban is mint például, hogy az én sajtóértekezletemet nem a magyar, hanem az amerikai küldöttség rendezte meg. Tehát itt meggyőződések, nézetek alapján alakultak ki inkább frontok mint országok szerint. Bár nyilvánvaló, hogy ez mondjuk nem érvényes minden kommunista országra. Egyébként igen feltünőnek találtam a múlthoz képest és mai helyzet tükrében érhetőnek persze a jugoszláv küldöttség igen merev és közömbös magatartását. A jugoszláv küldöttség, amely ugye nem egy Varsói Szerződés tagállamból érkezett, ma sokkal inkább a szovjet vonalhoz áll közel, nem azért mintha utasításokat fogadna el Moszkvából, hanem azért, mert olyan szociális feszültségek vannak Jugoszláviában, ami a kormányzatot egy keményvonal vitelére kényszerítik. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 8. folyt.
|
- Tehát az egész dolog roppantúl cseppfolyós és mozgó jellegű. - Mondd, hogy ha megpróbánád most ezt a bizonyos vonalat, amiről az imént elkezdtünk beszélni, megvonni a Varsói Szerződés tagállamai között, hol húzódik meg ez a határ? - Igen. Hát nyilvánvaló, hogy a magyar küldöttség bármennyire is sokféleképpen nyilvánult is meg. Mondjuk egészében talán engem a semleges el nem kötelezett országok hangvételéhez látszott közelállónak. A lengyel küldöttség tartózkodott általános politikai megnyilvánulásoktól. De hangja szintén ilyesféle volt, ha visszafogottabb is mint a miénk. Tehát ez világosan látszik. A másik oldalon elsősorban a keletnémet, csehszlovák, román és bolgár küldöttség világosan még a brezsnyevi, sőt talán a sztálini érában tartozik és igen keményen szemben áll mindenféle liberalizálással. Keményen szemben áll a szabadságnak minden megnyilvánulásával az unos untalan emlegetett régi nevetséges érveket sulykolta szüntelenül. Ami a szovjet küldöttséget illeti, a szovjet küldöttség azonkivül, hogy szép elvi nyilatkozatokat tett a nyitottságról és hát valóban beszámolhatnak eredményekről, azért a régi reflexeknek megfelelően utasított vissza minden bírálatot és mondjuk egy átmenetet képezett a szovjet küldöttség álláspontja a kemény keletnémet, csehszlovák stb. vonalvezetés és mondjuk a lengyel vonalvezetés között. Tehát lehetett látni nagyon világosan, hogy a szovjet politikai astablesmant mélyen megosztott és voltaképpen a saját új helyzetével nem nagyon tud még mit kezdeni. Amit még azt hiszem meg kell említeni: - Marad a román küldöttség. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 9. folyt.
|
- Na most a román küldöttség, az egyetlen egy szál diplomata, aki ott ült, akivel szemben bizonyos részvétet éreztem, mert nem telt el olyan óra, olyan értekezleten, amikor valaki igen keményen sőt néha agresszívan ne támadta volna a jelenlegi romániai kormányzatot, amire neki időnként az ismert közhelyeivel válaszolnia kellett általában a belügyekbe való be nem avatkozás elveit emlegetve. A román küldöttség teljesen passzív, deffenzív álláspontot foglalt és foglalhatott is csak el, de időnként mondjuk az ellentámadásainak durva hangjával tünt ki, de egyébként semmi mással. Tehát a sarokba szorítottsága és a magánya Romániának hihetetlenül látványos volt. - Na most ehhez a sarokba szorításhoz hozzájárultál te is, de a nyugati küldöttségek is. - Na most Romániáról nyíltan csak nyugati küldöttségek beszéltek és szerénységem. Mind a brit, mind az amerikai, mind a kanadai, mind a francia, mind a nyugatnémet küldöttség felhozott mind konkrét eseteket Romániában a sajtószabadság, szólásszabadság, lelkiismereti szabadság elnyomásáról. Felhozták természetesen Doina Cornea esetét, felhozták a nyugati diplomaták mozgásszabadságának korlátozását, felhozták a sajtó tudósítóinak és munkatársainak lehetetlen munkakörülményeit, felhozták a romániai kormányellenes hangok elnyomásának brutális formáját, sőt a magyar küldöttség, hogy mondjam hivatalos része is tiltakozott a Magyar Televízió egyik forgatócsoportjának Romániából való kiutasítása miatt. Úgy, hogy egy állandó sortűz irányult a Ceausescu kormányzatra és nagy örömmel kell mondanom, hogy amikor én első beszédemben bár csak futólag utaltam a romániai állapotokra, kiemelve különösen az erdélyi magyarság, sajtó és tömegkommunikációs lehetőségeinek teljes beszűkülését, magyar lapok kitiltását stb. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 10. folyt.
|
- Erre a román küldöttség tagja igen durva hangon, személyeskedően válaszolt. És aminek - mondom - örülök, hogy erre nem én válaszoltam, hanem a kanadai küldöttség vezetője, aki kitanította a román küldöttet arról, hogy mi is tulajdonképpen a helsinki folyamat, ez éppen kritika elfogadásában és az eszmecserében rejlik, nem ebben a visszautasításban és hát feltette azt kérdést, hogy ilyen körülmények között mit is keres a román küldöttség egy ilyen fórumon. - Sokat olvastunk arról az elmúlt napokban, hogy felszólalásaid Tamás Gáspár Miklós milyen éles támadásokat váltottak ki egyes kelet-európai delegációk részéről. Szívesen hallhatnánk erről valamit tőled elsőkézből. - Hát meg kell mondanom természetesen, hogy mind a részvételem, mind a felszólalásom meglepte a fórum résztvevőit. Amikor először beszéltem, és ezt nem annyira személyes sikeremnek tekintem mint egy jelnek az idők jelének, hogy a kelet-európai ellenzék rákerült a politikai térképre. Hát miután először beszéltem a terem felbolydult, küldöttségek tagjai, nyugati küldöttségek tagjai nagyszámban felálltak és odajöttek hozzám, megfogták a kezemet és ez nagyon megható pillanat volt, hát ez volt egy olyan pillanat voltaképpen a helsinki folyamat elindítói igazából gondoltak. Na most idéztem egy angol újságírót, és mindenki nagyon örült, hogy ezen a határozott hangon mer valaki beszélni azért kelet-európai ország útlevelével a zsebében utazik, és valamilyen értelemben ez meg is változtatta az egész ülésnek a hangulatát. Tehát nem a tömbök közötti konfrontáció hangja, hanem az elvi vita került előtérbe. Az első hozzászólásomnak a visszhangja az tulajdonképpen egészébenvéve pozitív volt, mert főleg Magyarországra és általános kérdésekben elvi kijelentésekre szorítkoztam. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 11. folyt.
|
- Tehát ez nem volt annyira kényelmetlen másoknak. Úgy, hogy még az nap többé-kevésbé barátságos beszélgetéseim voltak még a keletnémet és csehszlovák küldöttség tagjaival. Ez megváltozott, amikor ugye hát a dokumentumokat és konkrét jogsértéseket soroltam fel Csehszlovákiából, a Szovjetunióból és Romániából. Hát ez volt az a pillanat, amikor ugye szintén érezhettem a nyugati országok képviselőinek és a sajtó képviselőinek a rokonszenvét. Sokan nevezték ezt is fontos tényezőnek. De itt már éreznem kellett, hogy megfagy a levegő a keleti színtéren, és tudom a magyar küldöttség rendelkezésére álló forrásokból, hogy a kelet-európai államok képviselői megütközésüknek adtak hangot, felmerült az a kérdés valahol mint hallom, hogy hát aki megkérdezte, hogy voltaképpen, hogy hova is tartozik Magyarország. Hát olyan hangon beszél itt valaki, - azaz én - minthogy ha a NATO-ból érkezett volna ide, kifejezett hidegháborús hangon. A cseh küldöttség képviselője szélsőjobboldalinak, uszítónak nevezett a beszédében és így tovább. Tehát nyilvánvaló, hogy itt a tolerancia határát áttörtem és ez rendjén is való. Én nem öncélú botránykavarás kedvéért vettem részt ezen a konferencián, de világossá kell tenni a dolgokat és azt kell, hogy mondjam, hogy mi ma a magyar ellenzéki csoportokban, mozgalmakban valódi politikában kezdünk résztvenni. De semmiesetre sem szabad megfeledkeznünk azokról az elvbarátainkról, harcostársainkról, Oroszországban, Csehországban, Romániában, Jugoszláviában, akik olyan problémákkal küszködnek, amelyekkel mi küszködtünk tavaly őszig, hát vagy idén tavaszig. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 12. folyt.
|
- Világossá kell tenni attól, hogy nekünk vannak bizonyos napi politikai érdekeink a magyar politikában azt a kelet-európai szolidaritást, amelyet nehéz körülmények között is képviseltünk a múltban, továbbra sem adjuk föl. Én ma is az orosz, cseh, román, romániai magyar, szlovén másként gondolkodóknak, ellenzékieknek a szövetségese vagyok és ez számomra egy nagyon fontos lelkiismereti, erkölcsi és politikai kérdés. Úgy gondolom, hogy ezeké az erőké a jövő ezekben a kelet-európai országokban is, és nagyon fontos, hogy ezek az emberek, akik erkölcsi és politikai helytállásukkal kivívták a világ csodálatát jó kondicióban éljék meg a változásokat és nyilvánvaló, hogy itt az elnyomó intézkedésekkel szemben szüntelenül, makacsul, következetesen tiltakozni kell és örülök, hogy ezt mint a magyar küldöttség tagja megtehetem nemzetközi fórumon, és ezzel megmutathattam, hogy hol húzódnak a valódi frontok, ez nem földrajzi, hanem világnézeti kérdés. Ez nem katonapolitikai, nem geostratégiai hanem erkölcsi kérdés. - Ez már majdnem végszó is lehetett volna, de még gyorsan megkérdezem, szóba került Magyaroroszág is ezen a londoni információs fórumon? - Csak annyiban, elégedettséggel mondhatom, hogy nekem kellett felvetnem azt az esetet, hogy három orosz emigránst, Bukovszkijt, Maximovot és Ginszburgot nem engedték be Budapestre a Radikális Párt kongresszusára, arra való tarthatatlan hivatkozással, hogy menekült útlevelük van. Mint tudom, köztudomásúan a menekült útlevél csak az illetők származási országából tiltja ki az illetőket. De hát mondjuk a többi kelet-európai országgal összehasonlítva ez egy viszonylag enyhe kihágásnak tünik és mondjuk nem álmodoztunk arról, ezelőtt egy pár hónappal sem, hogy Bukovszkij és Maximov egyáltalán megpróbál Magyarországra beutazni. (folyt.)
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal - 13. folyt.
|
- Hát meg kell mondanom, hogy Pljusnak (?) sikerült Budapestre érkeznie, francia útlevele van. De ezenkivül Magyarország jogsértései nem kerültek szóba, ilyenek mostanában valóban nem nagyon vannak, különösen nem a külföldi sajtóban és külföldiekkel kapcsolatban, ami az elsőszámú témája volt ennek a fórumnak nyilvánvaló, hogy a magyar sajtópolitika és médiapolitika bírálata szóba került a fórumon, nem is csak az én megnyilvánulásaimban hanem a fórum újságíró résztvevőinek felszólalásaiban is. Így például: Baló György erősen hangsúlyozta a pártállam financiális monopóliumát, a leghatásosabb tömegkommunikációs eszközök tekintetében, amelynek a meghaladására és pluralizálására az újságíró szövetség ismeretes a Nyilvánosság Klubjaival egyébként egybeeső állásfoglalását ismertette. - Azzal köszönöm meg a beszélgetést Tamás Gáspár Miklósnak, aki hivatalos magyar küldöttség tagjaként vett részt a londoni információs fórum tanácskozásain, hogy egyben elismerésünket fejezzük ki a magyar diplomáciának, amely a Varsói Szerződés első tagállamként szánta el magát a lépésre, és nemzetközi konferencián képviseltette magát egy olyan markáns ellenzéki egyéniséggel mint Tamás Gáspár Miklós. +++
1989. május 6., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|