|
|
|
|
Helyszíni közvetítés az öbölháborúból (1.rész)
|
1990. december 27. csütörtök (MTI-Panoráma) - Az amerikai
tv-néző reggelijéhez, vagy vacsorájához kapja ,,tálalva,, az
Öböl-válság legújabb fejleményeit, hozzá a sivatagban porzó
pancélosokkal, gyakorlatozó repülőgépekkel, hadihajókkal. Mindez a
helyszínről, a világnak nem különösen fejlett tájairól. A
következmény: a négy nagy tv-társaság egyenként havonta
dollármilliókat költ az Öbölből továbbított tudósításokra. S ezek a
tekintélyes összegek is eltörpülnek a költségek mellett, amelyek
fenyegetnek, ha - amint egyre valószínűbb - végülis kitör a háború s
az örök vetélytársak abban versengenek majd: ki küld gyorsabb és
érdekesebb képanyagot. Hiszen az ország most azután igazán a
képernyők előtt ül majd, mert amerikai katonák ezreinek, talán
tízezreinek élete forog kockán. S aki a sivatagi drámáról frisebben,
hatásosabban számol be, az nagyobb hirdetési bevételre számíthat...
A pénzre a cégeknek annál is inkább nagyobb szükségük van, mert a nagy, hagyományos tv-hálózatok nézőinek tábora évről-évre jelentősen csökken. S ezzel természetesen a bevételek is, hiszen a hirdetési tarifát a nézők gondosan figyelt száma határozza meg. Míg 1985-ben az ABC, a CBS és az NBC műsorait az amerikaiak jó háromnegyede nézte, napjainkra ez 60 százalékra csökkent és a szakértők szerint további 5 év után csak minden második néző kapcsolja majd be a ,,nagyokat,,.
A hagyomanyos tv-műsorok helyébe fokozottan a kábel-csatornak lépnek: a nagyobb városok lakói 60-100 csatorna között válogathatnak, s ugyanezt a választékot élvezheti bárki, aki valahol az isten háta mögött felállít egy parabola-antennát. A következmény: mind többen pusztán filmekre, vagy sporteseményekre kapcsolják be a készüléket, az aktuális politikai eseményekre nem kíváncsiak. A piacgazdaság gyorsan reagál: a tv-társaságok az elmúlt években fokozatosan leépítették hír- és híradószerkesztőségeiket, sorra zárták be bel- és külföldi tudósítói irodáikat. (folyt.)
1990. december 27., csütörtök 14:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Helyszíni közvetítés az Öböl-háborúból (2.rész)
|
Az Öböl-háború viszont olyan kivételes helyzet, amelyben egyetlen nagy cég sem engedheti meg magának, már csak presztízse miatt sem, hogy ne legyen a helyszínen. Így a három nagy, mellettük a negyedik, a nap 24 órájában híreket sugárzó CNN, már régen a helyén van.
A főkönyvelők rémületére: egyetlen társaság havi 2-4 millió dollárt költ a helyszínen nagy apparátusára, s arra, hogy tudósításait műhold révén eljuttathassa az Egyesült Államokba. A továbbítás költségei egyébként kétszer akkorák, mint amennyi szükséges volna: a 4 cég ugyan közösen üzemeltet egy földi adó-vevő állomást, de párhuzamosan mindegyikük fenntart egy második, saját állomást is: azokra az esetekre ha olyan saját, exkluzív anyaghoz jutnak, amelyet a vetélytársakat lepipálva kell továbbítani...
A vietnami háború volt az első, ahonnan az amerikai televízió a helyszínről tudósított, ám e vállalkozás - az akkori technikával - roppant olcsó volt: a filmanyagot légifuvarral adták fel, a riportok azután 1-2 napos eltolódással kerültek képernyőre. Az Öbölben - ha odáig jutnak a dolgok - alkalmasint helyszíni közvetítést láthatunk majd az iraki támaszpontok elleni bombázásról, vagy a Kuvaitban partraszálló tengerészgyalogosokról. A gépeken, az első támadó hullámokban ott lesznek az operatőrok, a hangtechnikusok, a riporterek és a rendezők is. Félő, hogy közülük is lesznek áldozatai a háborúnak, amelyet Amerika nagy tv-társaságai egymás között is vívnak majd: a nézőért, a hirdetési bevételekért. +++
Heltai András (Washington), MTI-Panoráma
1990. december 27., csütörtök 14:18
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|