|
|
 |
|
 |
Évvége kétségek között Nagy-Britanniában (1.rész)
|
1990. december 27. csütörtök (MTI-Panoráma) - Borongós
évvége volt Nagy-Britanniában borongós év után. Bármilyen meglepő,
sok brit család hidegen, kenyér közt rágcsálta karácsony napján a
hagyományos ünnepi pulykát; a viharos szelek sokfelé letépték a
vezetéket, nem működtek a villanytűzhelyek, falvak, városrészek
borultak sötétségbe.
A ,,thatcherizmus,, tízéves forradalma 1990-ben kisiklott.
Margaret Thatcher szabadpiaci eszméi, a hatékonyság, a természetes
versenyszellem helyreállítására kieszelt módszerei győztek
Kelet-Európában, de erejüket vesztették Nagy-Britanniában.
Pedig Margaret Thatcher ugyanazt csinálta idén is, mint eddig.
Valaha fölesküdött az állami beavatkozás csökkentésére. Ennek
szellemében vezette be tavasszal a fejadót. Ezzel a
községfejlesztési adófajtával a központi költségvetést akarta
tehermentesíteni. Tavasszal romboló erejű tüntetések fogadták a
fejadót, szinte ostromállapot volt az országban. A fejadó ugyanis
egyforma összegű szegénynek-gazdagnak, következésképp a szegényeket
jobban, gyakran teherbíró képességükön felül sújtja. A szegények
sosem szerették különösebben Thatcher asszonyt, de most nimbusza
végleg odaveszett a lakosság széles rétegeiben.
Margaret Thatcher egykor megígérte, hogy lekűzdi az inflációt.
Sokáig sikerült is, ám az 1987 októberi világméretű tőzsdekrach után
elég volt egyetlen hibás döntés - a kamatlábak nagy csökkentése - és
a pénzromlás ismét meglódult. Idén az infláció rég nem látott
csúcsokat döntögetett 10 százalékon felüli mértékével, miközben a
lekűzdésére ismét fölemelt kamatlábak megbénították az ipart, a
szolgáltatásokat, megszokszorozták a csődöket. Thatcher asszony tíz
éven át a szakszervezetek hatalmának megtörésével, számos
reprivatizálással kedveskedett a tőkének, ám az idén tekintélye
odaveszett a vállalkozók szemében is.
Margaret Thatcher valaha megesküdött, hogy Nagy-Britannia nem
lesz a Közös Piac fejőstehene. Honfitársai ámulattal figyelték, mint
sikerült az évtized elején lefaragnia - visszatérítések formájában -
országa közös költségvetési hozzájárulását. Idén ugyanúgy
hajbakapott az EK-val: októberben nem járult hozza az 1994 utánra
tervezett közös központi bank és az egységes EK-valuta tervéhez,
mert hazája szuverenitását féltette. És lám, éppen ez volt az, ami
miatt pártja, a Konzervatív Párt vezetése is megelégelte uralmát.
Úgy vélték, Thatcher asszony makacssága immár nem segíti, hanem
elszigeteli Nagy-Britannia ügyét az európai színtéren. (folyt)
1990. december 27., csütörtök 12:46
|
Vissza »
|
|
Évvége kétségek között Nagy-Britanniában (2.rész)
|
Valaha Thatcher asszony az Argentína elleni falklandi háborúval
újabb választást nyert hazájában. Most az Irak elleni támadás heves
követelésével sem sikerült javítania népszerűségi mutatóin:
novemberben ő volt az ország legnépszerűtlenebb kormányfője
azóta, hogy feltalálták a közvéleménykutatást.
Nem Thatcher asszony ,,romlott,, el - az idők változtak meg.
A nyolcvanas évek a hidegháború döntő csatája volt, és Thatcher
asszony világszerte - s főképp Kelet-Európa szerte - segítette
megnyerni ezt a csatát a gazdasági és politikai szabadság erői
számára. Segített visszaadni a Nyugat önbecsülését. A kilencvenes
évek azonban másfélének ígérkeznek. Most bizonyítani kell a nyugati
eszmék hitelességét. Bizonyítani kell, hogy a ,,létező
szocializmus,, összeomlása nem azonos a társadalmi gondoskodás, az
egyenlőség, az emberi jóérzés ígéreteinek vereségével és a tőke
féktelen uralmával, hanem éppen fordítva áll a dolog.
Ez nem csak Kelet-Európában döntő kérdes, hanem a sikert ünneplő
Nyugaton is, kiváltképp Nagy-Britanniában, ahol az utóbbi tíz év a
szabadpiac újjáéledésének iskolapéldája volt.
John Major, az új és fiatal brit kormányfő szóval és tettel
éppen azt ígéri, hogy megmutatja a kapitalizmus gondoskodó arcát az
embereknek. Ígéri a fejadó felülvizsgálatát, az esélyegyenlőség
növelését az állami közoktatás és az egészségügy javításával.
Fontmilliókat utalt ki máris a hajléktalanoknak és az AIDS véletlen
áldozatainak, akik kórházi vérátömlesztés útján fertőződtek meg a
halálos vírussal. Békejobbot nyújtott a Közös Piacnak, burkoltan
értésre adta, hogy együtt akar haladni a közös célok felé, ha az
EK-nak lesz türelme kicsit várni, míg ő odahaza megküzd a túlzó
hazafias indulatokkal. Az Irak elleni fellépés Major szemében nem
annyira nemzeti ügy, inkább fontos nemzetközi kötelezettség. (folyt)
1990. december 27., csütörtök 12:47
|
Vissza »
|
|
Évvége kétségek között Nagy-Britanniában (3.rész)
|
A borongós 1990 után mit hoz 1991 Nagy-Britanniának? A gazdasági
mutatók még nem sok örömöt jósolnak, de az év második felétől már
látszik majd az alagút vége, ebben a kormány és a vállalkozók
egyetértenek. De mi lesz a ,,thatcherizmus,, nemzetközi
kisugárzásával, mely oly hasznosnak bizonyult az Európa felé törekvő
kelet-európai országok számára is? Tán nem is volt közös piaci
csatlakozásuknak lelkesebb támogatója Thatcher asszonynál. Igaz, ő
arra számított, hogy a kelet-európai új demokráciák csatlakozása
lefékezi az EK integrálódási folyamatát.
Brit kormánykörök már egy hónapja nyugtatgató választ adnak az
MTI tudósítójának: a kormányfőváltás cseppet sem csökkenti
Nagy-Britannia elkötelezettségét a kelet-európai országok támogatása
iránt. Sőt, a kelet-európai jelentkezőknek többet használ, ha
Nagy-Britannia ezentúl jobb viszonyban lesz az EK-val. A
nyilatkozatokból kiderül: a kelet-európai gazdasági helyreállítást -
beleértve az EK-hoz való közelítést is - a sikeres demokrácia
próbakövének tartják. A gondolat jól rímel John Major hazai
programjára: a nagyobb társadalmi gondoskodás, a jólét ,,szélesebb
terítése,, a Thatcher asszony nélküli thatcherizmus nagy-britanniai
folytatásának is feltétele. Ez az új brit kormány üzenete itteni
honpolgároknak és a kelet-európai demokráciáknak egyaránt. +++
Mészááros György (London) MTI-Panoráma
1990. december 27., csütörtök 12:48
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|