|
|
|
|
Magyarország esete a demokráciával
|
Budapest, 1990. december 27. csütörtök (Reuter) - Politikai
nézeteltéréseik ellenére a magyarok egy dologban bizonyosan
egyetértenek: a nyolc hónapja tartó demokrácia után az élet egyre
nehezebb és rosszabb lett.
Budapest belvárosában a csillogó kirakatok Párizs vagy Róma pompájára emlékeztetnek, a viszonylagos létbiztonsághoz szokott idősek és átlagemberek számára azonban a szabad piac következményei kiábrándítóak. Az idén az árak egyre magasabbra szöktek, s 1991 sem hoz mást, mint vágtató inflációt. A jövő évben a tejtermékek és a húsféleségek például 35 százalékkal lesznek drágábbak, áprilistól a gáz és a szén ára megduplázódik.
A fővárosban minden ötödik család képtelen kifizetni gáz- és villanyszámláját. A kormány legderűlátóbb becslése szerint is jövőre megháromszorozódik a munkanélküliség. A derűlátóak azt kérdezik, vajon mikor fordulnak jobbra a dolgok, a borúlátóak - Magyarországon hagyományosan ők alkotják a többséget - arra kíváncsiak, van-e még egyáltalán remény.
A gazdasági nehézségek elkerülhetetlenek és mindenki előtt ismertek. Kevésbé volt viszont előre látható a politikai válság, amelyet Antall József jobbközép konzervatív kormánya által elkövetett hibák okoztak. A kormány tehetetlensége, elszigetelődése és az események alakítására való képtelensége vákuumot teremtett, amelyet mind a hat parlamenti párt veszélyesnek tart a demokráciára nézve. Nemrég maga Antall is elismerte, hogy ha az ország tovább sodródik a gazdasági összeomlás felé, akkor a szociális feszültségek szétrombolhatják a többpártrendszert. Ez a veszély persze nem rövid távon fenyeget, de a miniszterelnök kijelentése letaglózhatta a magyarokat, akik támogatták a kommunista diktatúra fölszámolását és ódzkodnak a szélsőséges megoldásoktól.
Bíró Zoltán, aki azért hagyta el az MDF-et, mert a párt jobbra tolódott, csalódottnak nevezte Magyarországot, ahol a "lakosság minden rétege elszegényedett és tovább szegényedik". Bíró szerint azonban az emberek megbékélnének a gazdasági átmenet nehézségeivel, ha a kormány újjáélesztene valamifajta pénzügyi biztonságérzetet és reményt. "Ha látnák, hogy a nyugdíjak is emelkednek, miközben az árak nőnek, megváltozna a jelenlegi pesszimizmus" - mondta. (folyt.)
1990. december 27., csütörtök 12:18
|
Vissza »
|
|
Magyarország esete - 2.
|
Antall hat hétig várt a kormányátalakítással a taxisblokád után, s ezzel is a kabinet tunyaságát bizonyította. A gazdasági irányítás hiánya és a kormány belső megosztottsága nem túl bíztató, Kupa Mihály pénzügyminiszterré történő kinevezése azonban változtathat ezen.
Az MDF-nek mindeddig nem sikerült feloldania a párton belüli liberálisok és konzervatívok közötti megosztottságot, s ez egyszer talán bomláshoz vezethet. Ahogy sokasodnak a problémák, úgy kerül egyre inkább az elemzések középpontjába Antall tevékenysége és jövője. Mind többször kerül szóba a kormányfő egészsége, s sokan felteszik a kérdést: alkalmas-e hivatalának betöltésére?
Kéri László politológus szerint Antallnak inkább külügyminiszternek kellene lennie. "Kevés ideje van a hazai ügyekre ... és csak a külpolitika területén van igazán elemében" - vélte Kéri, és hozzátette: "A miniszterelnök olyan mint egy iskolaigazgató. Nem véletlen, hogy a köztársasági elnök sokkal népszerűbb."
Komoly kétségek merültek fel Antall kormányának kvalitásait illetően is. A kabinet hozzá nem értése miatt is egyre inkább a minisztertelnököt hibáztatják.
Jelenleg egyöntetű az a vélemény, miszerint az országnak már elege van a választásokból, és a kormány le fogja tölteni négy évre szóló hivatali idejét. Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ vezetőségének tagja szerint azonban az ellenzéknek a jövő év végén vagy 1992 elején kampányt kell indítania az új választások kiírására, ha a kormány nem szerzi vissza a lakosság bizalmát. +++
1990. december 27., csütörtök 12:19
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|