|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Karácsonyi hangulatkép
" A magyarok már nem azok, akik voltak, akik mindenre csak
legyintenek és azt mondják majd csak lesz valahogy. Nem, erre a
valahogyra fel kell készülni, amennyire csak lehet. Biztosítani a
jövőt, amely minden lesz, csak fényes nem. Nos az idei karácsony azt
bizonyítja, hogy a felhalmozás előrelátása még indokoltabb. Tréfás
árakat hallani. Hogy jövőre 30 forint lesz egy liter tej, 400 forint
egy kiló hús. Az emberek ezt mesélik egymásnak és már nem
sopánkodnak hanem nevetnek. Ez már szinte túl van a félelmen is. A
forint-megtakarítások csökkennek, a pénz amely nem vész el, valutává
változva kerül a betétszámlákra. Egymilliárd dollárnyi lakossági
pénz van a számlákon, ami az ország méreteit és elszegényedését
tekintve óriási összeg, de nem annyira óriási, hogy be lehessen
fektetni iparba vagy mezőgazdaságba. Különben is hogyan, ha egyszer
senki nem tudja előre kié a gyár és kié a föld?"
|
|
|
|
|
|
|
Karácsonyi hangulatkép
|
----------------------
München, 1990. december 23. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Szénási Sándor Budapestről:
Évek óta minden karácsonykor elmondja a sajtó, hogy a magyar lakosság utolsó erőtartalékait éli fel, utolsó forintjait veti be a vásárlási küzdelembe, mert nemhogy a jövőtől úgy általában, hanem a jövő évtől tart, amellyel kapcsolatban soha nem hallott inflációról és áremelésről beszélnek.
Tavaly már szörnyülködő aláírásokkal közöltek olyan fotókat, amelyeken napernyőket, nyári nyugágyakat cipeltek az emberek a hóban, hármasával vették a bundákat és mindent ami biztos befektetésnek számíthat. Tavaly már csillagászati magasságokba emelkedtek a telekárak. Tavaly már dühöngött az aranyláz, dollárt vett, aki tudott, most meg a dollártól igyekszik szabadulni mindenki, mert az Öböl-válság nyomán alig ér valamit. Tavaly autókaravánok indultak Bécsbe, hogy a tetőn hozzák be a jugoszláv gyártmányú Gorenje mélyhűtőt, amelybe egy évre való hústömeg is belezsúfolható. Tavaly a magyarok bespájzoltak a rendszerváltásra, a kapitalizmusra, amelyről tudnivaló volt, hogy munkanélküliséggel, áruhiánnyal és drágasággal jár.
A magyarok már nem azok, akik voltak, akik mindenre csak legyintenek és azt mondják majd csak lesz valahogy. Nem, erre a valahogyra fel kell készülni, amennyire csak lehet. Biztosítani a jövőt, amely minden lesz, csak fényes nem. Nos az idei karácsony azt bizonyítja, hogy a felhalmozás előrelátása még indokoltabb. Tréfás árakat hallani. Hogy jövőre 30 forint lesz egy liter tej, 400 forint egy kiló hús. Az emberek ezt mesélik egymásnak és már nem sopánkodnak hanem nevetnek. Ez már szinte túl van a félelmen is. A forint-megtakarítások csökkennek, a pénz amely nem vész el, valutává változva kerül a betétszámlákra. Egymilliárd dollárnyi lakossági pénz van a számlákon, ami az ország méreteit és elszegényedését tekintve óriási összeg, de nem annyira óriási, hogy be lehessen fektetni iparba vagy mezőgazdaságba. Különben is hogyan, ha egyszer senki nem tudja előre kié a gyár és kié a föld? (folyt.)
1990. december 23., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Karácsonyi hangulat - 1. folyt.
|
A hivatalos adatok szerint a magyarok a privatizálandó állami vagyonnak csupán 10 százalékát tudnák megvenni. Ha tehát nem jön a külföldi tőke, a tulajdon az állam nyakán marad és folytatódik az, ami eddig: egy korrupt, hatástalan, válságos, profitot nem hozó működés.
Ám ha jön a tőke, magyar lesz-e még Magyarország? Hiszen a nép-nemzeti gondolat hívei máris azzal vádolják saját kormányukat is, hogy kiárusítja az országot a kegyetlen, a nemzetietlen és vérszívó kapitalizmusnak. Még sehol sincs a kapitalizmus, de a küszöbön a nacionalizmus. A hétköznapi ember ezzel nem szokott törődni. Rohangál az üzletekbe, amelyekben soha nem látott mennyiségben van svájci aranyóra, százféle video, HIFI torony és TV. Úgy tünik valami titokzatos módon mégis csak van fizetőképes kereslet. Az igaz, hogy soha ennyi feketeüzlet.
Üzletelnek a határon átszivárgó oroszokkal, vietnamiakkal, akik egy százasért árulják a magas nikotintartalma miatt Nyugaton nem árusítható nyugati cigarettát. Üzletelnek a jugoszlávokkal, az osztrákokkal, forog a pénz, ott van a szerencsejáték minden aluljáróban. 1 millióért bérelhető fapavilonok épülnek a város minden pontján, amelyek bóvlival vannak tele és lakodalmas zenekazettákkal és svéd cseppekkel, ami most talán a legnagyobb üzlet, osztrák kiszerelésben közérzet-, és emésztőjavító itóka.
És nem lesz már fenyőüppen a Parlamentben, a vásárlási lázba belebódult emberek ezt is hallják, mert az, mint mondják, nem volt más, mint a pártállam által kisajátított ünnep. Ezért a sportcsarnokban lesz egy nagy karácsony misével, papsággal, ismét szentté téve Jézus születését.
Karácsony 1990. Nyolc hónappal azután, hogy megtartották az első szabad választásokat. Azután, hogy a taxis-blokád megingatta a kormány hitelét. Azután, hogy alig néhány hónapos miniszterek jönnek-mennek. Azután, hogy a gazdasági-politikai válság folytatódik, azután, hogy a külföldi sajtó mégis úgy véli e pillanatban még Magyarország a legalkalmasabb telep arra, hogy a tőke beruházzon, mert a többi kelet-európai ország sokkal nagyobb bajban van. Ez vígasztalhatja a magyarokat még egy darabig. Aztán jön az új év, amiről a kormány is csak annyit mond: valahogy túl kell élni. És tudjuk, a magyarok nagy túlélők. +++
1990. december 23., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|