|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Karácsonyi hangulatkép
" A magyarok már nem azok, akik voltak, akik mindenre csak
legyintenek és azt mondják majd csak lesz valahogy. Nem, erre a
valahogyra fel kell készülni, amennyire csak lehet. Biztosítani a
jövőt, amely minden lesz, csak fényes nem. Nos az idei karácsony azt
bizonyítja, hogy a felhalmozás előrelátása még indokoltabb. Tréfás
árakat hallani. Hogy jövőre 30 forint lesz egy liter tej, 400 forint
egy kiló hús. Az emberek ezt mesélik egymásnak és már nem
sopánkodnak hanem nevetnek. Ez már szinte túl van a félelmen is. A
forint-megtakarítások csökkennek, a pénz amely nem vész el, valutává
változva kerül a betétszámlákra. Egymilliárd dollárnyi lakossági
pénz van a számlákon, ami az ország méreteit és elszegényedését
tekintve óriási összeg, de nem annyira óriási, hogy be lehessen
fektetni iparba vagy mezőgazdaságba. Különben is hogyan, ha egyszer
senki nem tudja előre kié a gyár és kié a föld?"
|
|
|
|
|
|
|
Az idegenfórgalom áronyoldalai
|
------------------------------
München, 1990. október 8. (SZER, Magyar híradó) - Jegyzet az idegenforgalomról, amelyhez bevezetésül csak annyit - sokan és sokszor hangsúlyozzák, hogy ez lenne a jó nyugati pénzt hozó sikerágazat. Székely Gábor:
- A borús, esős idő ellenére tart még az idegenforgalmi idény. Az országutakon és a fővárosban alig csökkent a német, osztrák és egyéb külföldi gépkocsik száma. Magyarországot az idén nyáron feltűnően sok olyan turista fedezte fel, aki keményvalutával fizet. A kibontakozó demokratikus államrend és az ország szépségei idevonzották azoknak a turistáknak a tekintélyes részét, akik megelégelték az udvariatlan spanyol hotelszemélyzetet, a méregdrága jugoszláviai vendéglőket, és a bizonytalan olaszországi közbiztonságot. Európa másutt csalódott turistái az idén Magyarországon próbáltak szerencsét.
Remélem, hogy többségük jó emlékekkel távozott. Remélem, hogy nem sokan találkoztak azzal a határmenti benzinkutassal, aki semmiféle külön szolgáltatást nem nyújtott, mégis elfelejtette visszaadni az aprópénzt 60 forintot. Vagy azzal a balatonfüredi ABC-pénztárossal, aki 50 forinttal többet számított az egyik külföldi vásárlónak, majd a reklamálás nyomán undorral a pultra csapta a vevőt illető pénzt. Remélem továbbá, hogy csak véletlen kisiklás volt, amikor az egyik patinás casinóban néhány alkalmazott, köztük a krupié, trágár jelzők kíséretében cserélt véleményt a szerencsét próbáló idegen vendégekről, nem sejtvén, hogy otromba szövegüket némely külföldre szakadt hazánkfia tökéletesen megértette és a jövőben biztosan máshová viszi majd elvesztésre szánt dollárjait és márkáit. (folyt.)
1990. október 8., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|