|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Karácsonyi hangulatkép
" A magyarok már nem azok, akik voltak, akik mindenre csak
legyintenek és azt mondják majd csak lesz valahogy. Nem, erre a
valahogyra fel kell készülni, amennyire csak lehet. Biztosítani a
jövőt, amely minden lesz, csak fényes nem. Nos az idei karácsony azt
bizonyítja, hogy a felhalmozás előrelátása még indokoltabb. Tréfás
árakat hallani. Hogy jövőre 30 forint lesz egy liter tej, 400 forint
egy kiló hús. Az emberek ezt mesélik egymásnak és már nem
sopánkodnak hanem nevetnek. Ez már szinte túl van a félelmen is. A
forint-megtakarítások csökkennek, a pénz amely nem vész el, valutává
változva kerül a betétszámlákra. Egymilliárd dollárnyi lakossági
pénz van a számlákon, ami az ország méreteit és elszegényedését
tekintve óriási összeg, de nem annyira óriási, hogy be lehessen
fektetni iparba vagy mezőgazdaságba. Különben is hogyan, ha egyszer
senki nem tudja előre kié a gyár és kié a föld?"
|
|
|
|
|
|
|
Ingyen konyha - 1. folyt.
|
Mert "a nem mind arany ami fénylik" helyzetet dokumentálták. Akkoriban nem készülhetett még riport Magyarországon sem a Dobozy utcai átmeneti szállásról, így nevezték szemérmesen a csövesek hajlékát. A közveszélyes munkakerülőknek, a "kmk-soknak" nyilvánítottakat tétovázás nélkül vitték legalább 30 napos ingyen robotra Baracskára, a kukákban a szegéynek guberáltak. Pedig ekkor kellett volna a szociológiai vizsgálatokban tiltások nélkül elemezni, hogy kik azok, az utcán téblábolók mire gondolnak a déli harangszó kondulásakor és a parkokban, tereken zacskókból falatozgatók, a napköziotthonos menzán kanalazgatók közül mennyien maradnak éhesek a reggeli, ebéd, vacsora után.
Mi mindig mindenről elkésünk panaszolta a költő, de a címzettek akkor sem vették komolyan a poétákat, most is hasonlatos a helyzet. A szaglós nyomor kell, meg a szégyent, hogy évtizedeken át gürcölő polgárok kényszerüljenek naponta a megalázott sorban toporgásra. Máris eljön az a pillanat, amikor szegénységi bizonyitványt osztogatnak és annak birtokában lehet koldulni, csövezni, ingyen ételhez jutni, de ez utóbbinak lehetősége kiváncsivá tesz. Bárki odaállhat majd a levesért, vagy nem az inség lesz a feltétel - kell valamiféle papír arról, hogy nincs, netán nagyon kevés a jövedelme.
Tehát érdem szerint osztogatják az elég meleg, elég sós, harapni, szürcsölni valót igazolványra? Csak hogy az ilyen támogatást nem lehet bér, nyugdij, segélypótlék. Különösen nem ha idősek és gyerekek akarnak, kérnek a kondérból. A sok egyéb tanulnivaló mellett az sem ártana, de most mindjárt, ha valaki példákat szolgaian másolgatva elsajátítaná, hogy az éhezésnél nincs demokratikusabb erő: színre, fajra, korra, vallásra, nemre való tekintet nélkül kopogtatja a szemet és akik ebből esetleg hasznot akarnak húzni maguknak - magyarán elsikkasztják az alapanyagok sűrűjét - ne menekülhessenek a felelősségre vonás elől. +++
1990. április 7., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|