 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Karácsonyi hangulatkép
" A magyarok már nem azok, akik voltak, akik mindenre csak
legyintenek és azt mondják majd csak lesz valahogy. Nem, erre a
valahogyra fel kell készülni, amennyire csak lehet. Biztosítani a
jövőt, amely minden lesz, csak fényes nem. Nos az idei karácsony azt
bizonyítja, hogy a felhalmozás előrelátása még indokoltabb. Tréfás
árakat hallani. Hogy jövőre 30 forint lesz egy liter tej, 400 forint
egy kiló hús. Az emberek ezt mesélik egymásnak és már nem
sopánkodnak hanem nevetnek. Ez már szinte túl van a félelmen is. A
forint-megtakarítások csökkennek, a pénz amely nem vész el, valutává
változva kerül a betétszámlákra. Egymilliárd dollárnyi lakossági
pénz van a számlákon, ami az ország méreteit és elszegényedését
tekintve óriási összeg, de nem annyira óriási, hogy be lehessen
fektetni iparba vagy mezőgazdaságba. Különben is hogyan, ha egyszer
senki nem tudja előre kié a gyár és kié a föld?"
|
|
|
|
|
|
 |
Üdvözlő távirat - határzárral
|
-----------------------------
München, 1989. október 7. (SZER, Világhíradó) - Az MSZMP
kongresszusra üdvözlő távíratot küldött a Román Kommunista Párt
vezetősége is. Szó szerint idézek belőle:
- Kívánjuk a kongresszus résztvevőinek - mondja a bukaresti
üzenet - hogy határozataikkal mozdítsák elő a párt egységét, a
tudományos szocializmus elvei alapján, segítsék elő a párt vezető
szerepét országuk további építésében a szocializmus útján, népük
anyagi és szellemi jólétének állandó javítása jegyében - eddig az
idézet.
Ez az üzenet meglepő humorérzékről tanúskodik, ha figyelembe
vesszük, hogy honnan érkezett. De egyáltalán nem humoros, és a
Ceausescuék részéről érkezett jókívánságokkal sem egyeztető össze a
román hatóságok magatartása a két ország határán. Ugyanis még
magánszemélyeknek sem engedték meg, hogy pénteken, október 6-ikán
Aradra utazzanak és a helyszínen róják le kegyeletüket az aradi
tizenhármak hősi emléke előtt. - Erről küldött beszámolót szegedi
levelezőnk Várkonyi Balázs:
- A román határőrség átalakult kegyelet-elhárító szervezetté.
Szabad György sommázta így egy napi reménytelen küzdelmét a nagylaki
határátkelőhelyen. Csengey Dénes hozzátette: immáron nem az a
kérdés, hogy miért nem juthat el a Magyar Demokrata Fórum koszorúja
az aradi tizenhárom emlékművéhez, hanem, hogy miként alakul két és
félmillió magyar sorsa annak a hatalomnak az árnyékában, amely az
emlékezés jogát sem adja meg.
Százak és ezrek hiába várakoztak tegnap a határállomásokon
bebocsáttatást remélve. Kit indokkal, kit anélkül, de egy-két
kivétellel mindannyiunkat visszafordítottak a lélektelen parancsot
buzgalommal teljesítő egyenruhások. Utazás, vetkőztetés, faggatózás,
azután fölényes mosoly. Igen, cinikus mosollyal vezényeltek
hátraarcot a határ fegyveres román szolgái, és - ez volt tán a
legfájdalmasabb -, többnyire magyarul szólt a megfellebbezhetetlen
parancs. (folyt.)
1989. október 7., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|