 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Karácsonyi hangulatkép
" A magyarok már nem azok, akik voltak, akik mindenre csak
legyintenek és azt mondják majd csak lesz valahogy. Nem, erre a
valahogyra fel kell készülni, amennyire csak lehet. Biztosítani a
jövőt, amely minden lesz, csak fényes nem. Nos az idei karácsony azt
bizonyítja, hogy a felhalmozás előrelátása még indokoltabb. Tréfás
árakat hallani. Hogy jövőre 30 forint lesz egy liter tej, 400 forint
egy kiló hús. Az emberek ezt mesélik egymásnak és már nem
sopánkodnak hanem nevetnek. Ez már szinte túl van a félelmen is. A
forint-megtakarítások csökkennek, a pénz amely nem vész el, valutává
változva kerül a betétszámlákra. Egymilliárd dollárnyi lakossági
pénz van a számlákon, ami az ország méreteit és elszegényedését
tekintve óriási összeg, de nem annyira óriási, hogy be lehessen
fektetni iparba vagy mezőgazdaságba. Különben is hogyan, ha egyszer
senki nem tudja előre kié a gyár és kié a föld?"
|
|
|
|
|
|
 |
Átképző tanfolyamok a munkanélküliség megelőzésére - csekély érdeklődéssel (1. rész)
|
1989. julius 5., szerda - Miközben az ország egyes térségeiben a foglalkoztatási gondok egyre élesebben jelentkeznek, a munkanélküliség veszélye egyelőre még távolinak tűnik az emberek többsége számára, a vállalatok kevés felelősséget éreznek a megelőzéséért - igy összegezhetők a Szakmai Továbbképző és Átképző Vállalat munkatársainak tapasztalatai. A vállalat kezdeményezései, hogy a jelentősebb létszámcsökkentésre készülő vállalatok még dolgozóik munkaviszonyának megszűntetése előtt adjanak lehetőséget az érintettek átképzésére, sorra-rendre maradnak válasz nélkül, vagy találnak elutasításra. Pedig ez, sem a vállalatoknak, sem dolgozóiknak nem kerülne pénzébe, mert a tanfolyamok költségeit a munkaügyi kormányzat fedezné a foglalkoztatási alapból. Az új szakma oktatására pedig a napi munkaidő után, vagy igen csekély munkaidő kieséssel kerülhetne sor. Ugyanakkor az így felkészített dolgozóknak jóval nagyobb lenne az esélyük az újraelhelyezkedésre.
A munkáltatóknak ez a passzív magatartása annál is inkább
elfogadhatatlan, mert közöttük olyan problematikus nagyvállalatok
nem igényelték dolgozóik számára ezt a segítséget, mint a Tatabányai
Szénbányák, a Videoton vagy a Diósgyőri Gépggyár. Általános
tapasztalat, hogy a felszámolás, a szanálás, az átszervezés előtt
álló vállalatok ameddig csak lehet halogatják annak közlését, hogy
milyen munkaköröket kívánnak megszüntetni, kire vár elbocsátás.
Hagyják, hogy az emberek egyenként szivárogjanak el ha mégis
kitudódik, hogy mire készül munkáltatójuk, s aki marad, végül csak a
munkaközvetítők segítségére számíthat. Úgy tűnik: a szakszervezetek
erélyes fellépésére lenne szükség ahhoz, hogy a vállalatok még a
felmondások előtt, szervezett keretek között biztosítsák dolgozóik
átképzését.
Ugyancsak csekély érdeklődés kíséri azokat a tanfolyamokat,
amelyeket az átképző vállalat egyéni részvétellel szervez. Olyan
keresett szakmákban, munkakörökben hirdettek átképző tanfolyamokat,
mint például a hegesztő vagy a társadalombiztosítási ügyintéző, de
ezekre mindössze 6-8 jelentkező akadt. Így azután ezeket a
tanfolyamokat nem is indították el. Azt a néhány jelentkezőt, aki
vállalta, hogy munka mellett egyénileg szerez új szakismereteket,
átirányították más vállalatok dolgozóinak szervezett tanfolyamokra.
(folyt.köv.)
1989. július 4., kedd 21:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|