|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Karácsonyi hangulatkép
" A magyarok már nem azok, akik voltak, akik mindenre csak
legyintenek és azt mondják majd csak lesz valahogy. Nem, erre a
valahogyra fel kell készülni, amennyire csak lehet. Biztosítani a
jövőt, amely minden lesz, csak fényes nem. Nos az idei karácsony azt
bizonyítja, hogy a felhalmozás előrelátása még indokoltabb. Tréfás
árakat hallani. Hogy jövőre 30 forint lesz egy liter tej, 400 forint
egy kiló hús. Az emberek ezt mesélik egymásnak és már nem
sopánkodnak hanem nevetnek. Ez már szinte túl van a félelmen is. A
forint-megtakarítások csökkennek, a pénz amely nem vész el, valutává
változva kerül a betétszámlákra. Egymilliárd dollárnyi lakossági
pénz van a számlákon, ami az ország méreteit és elszegényedését
tekintve óriási összeg, de nem annyira óriási, hogy be lehessen
fektetni iparba vagy mezőgazdaságba. Különben is hogyan, ha egyszer
senki nem tudja előre kié a gyár és kié a föld?"
|
|
|
|
|
|
|
Az SZDSZ bejelentése
|
--------------------
München, 1990. október 19. (SZER, Világhíradó) - Az SZDSZ tegnapi bejelentése, hogy jelentős beleszólást kíván biztosítani a kormányzásba az ellenzéknek helyhatósági szinten, ahol többségben van - nemes gesztus. Más kérdés: hasznos-e, nem nehezíti-e meg a szükségesnél is jobban az ügyintézést? - Kasza László az SZDSZ szerepét és helyzetét vizsgálja:
- Az időszerű politikai lépés mögött egy olyan vonást vélek felfedezni, amely kezdettől fogva jellemzi a Szabad Demokraták Szövetségét: a hajlandóságot a kormányzó és ellenzéki párt feladatának összemosására. Demokráciákban jól elhatárolódik a két feladat, s az egyik nem kevésbé fontos a másiknál. Az ellenzék ellenőrzi a kormányt, ami pedig csak úgy lehetséges, ha pontos, szemmel látható kézzel kitapintható választóvonal húzódik meg közöttük.
Az, hogy végszükségben, amikor az ország helyzetén csak minden erő összefogásával lehet segíteni, megalakítják a nagykoalíciót - nos ez más kérdés. Ha úgy érzik, hogy erre van szükség, kérem legyen, alakítsák meg. De akkor adják a gyereknek azt a nevet, hogy tudja a választó, mihez kell tartania magát.
Tudjuk, az SZDSZ kötött már a mostani ajánlatához hasonló egyezményt a legnagyobb kormánypárttal. Akkor titokban tette, most nyíltan lépett színre - nem az eredménnyel, hanem a javaslattal. Ez feltételenül fejlődés, de csak ami a formát illeti. A lényeg marad.
Amúgy nem lehet állítani, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ne töltötte volna jól be a felelős ellenzéki párt szerepét. Jól vegyítette a kormányt ellenőrző párt magatartását, a konstruktív ellenzékiséggel. "Van kiút" cimű programja, amit a kormány 100 napja után adott ki - kitűnő írás -, de intellektuális tornamutatvány marad egészen addig, amíg be nem bizonyítják, hogy járható az a bizonyos kiút. Ehhez pedig kormányra kellene kerülnie az SZDSZ-nek, amire egyelőre nincs kilátása. (folyt.)
1990. október 19., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az SZDSZ bejelentése - 1. folyt.
|
Így a legnagyobb ellenzéki párt él tovább az ellenzéki pártok helyzetéből adódó előnyökkel, hátrányokkal. Előny, hogy ebben a nehéz helyzetben nem lehet számon kérni tőle a sikertelenséget, és hátrány, hogy nincs igazán beleszólása az ügyek intézésébe.
Végül engedtessék meg egy személyes szó, amit én legjobban hiányolok az SZDSZ-nél: úgy érzem, hogy elvesztették humorérzéküket. Korábban felbukkant néha egy mosoly, egy kacsintás, mintha azt akarták volna mondani, hogy no jó, azért nem kell annyira komolyan venni mindent. Ma ez nincs. Komolyan mondják, úgy is gondolják és úgy is veszik magukat. Biztosan így kell ennek lennie, hiszen a politika, az ország helyzete nagyon komoly dolog. Mégis hiányérzetem van, de - mondom - ez egy nagyon személyes megjegyzés volt. +++
1990. október 19., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|