|
|
|
|
MOB-elnöki mérleg (1. rész)
|
1990. december 21. péntek (MTI) - Év vége lévén a ,,zárszámadás,, napjait élik a Magyar Olimpiai Bizottságban is, készül az 1990-es mérleg. Schmitt Pál elnököt Jancsó Kornél, az MTI munkatársa kérte értékelésre egy olyan esztendőről, amely a honi sport egyik leggyötrelmesebb éve volt, mivel a túlélés forgott - és forog továbbra is - kockán.
Még szerencse, hogy akadt azért szívderitő momentum is...
- Szerencsére igen - kezdte a MOB elnöke. - Visszatekintve az eltelt hónapokra, a legfontosabb pozitívum számunkra, hogy azok a sportágak, amelyekre hosszú idő óta mint olimpiai sikersportágakra tekintünk, az idén is ,,hozták magukat,,. Birkózóink, kajak-kenusaink, vívóink, sportlövőink, öttusázóink, tornászaink és úszóink nagyszerű eredményeket értek el a különböző világversenyeken. Szereplésük azt mutatja, hogy minden gazdasági nehézség ellenére sem adják fel sportolóink a szinte lehetetlennek tűnő küzdelmet az egyre növekvő konkurenciával szemben. Nagyon örülök, hogy az év során olimpiai versenyszámban egyetlen versenyző sem használt tiltott teljesítményfokozó szereket, és csak bíztatni tudom őket, hogy a felkészülés tisztaságát továbbra is őrizzék meg, segítsék megvalósulni a ,,becsületes játék, az egyetlen út,, gondolatot. Mint a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a sikerek között számolok be arról, hogy tevékenységünket milyen nagy mértékben segítik társadalmi munkában a szakemberek. Az ilyen módon történő együttműködésnek felbecsülhetetlen erkölcsi súlya és értéke van. Ha nem is teljes megnyugvással, de bizakodással tölt el az a tény, hogy az év során 16 cég ajánlotta fel csatlakozását a ,,Magyar Csapat,, elnevezésű alapítványhoz. Marketingpolitikánkat át kellett gondolnunk és újra kellett fogalmaznunk. Keresnünk kell - és ezt más sportszervezetek figyelmébe is ajánlom - azokat a lehetőségeket, amelyekkel a bennünket támogató cégek jó hírnevét segíteni tudjuk. Tudomásul kell vennünk, hogy a szponzorálás egy olyan gazdasági csereaktus, ahol mindkét félnek el kell követnie a tőle telhető legjobbat, hogy partnereit segítse. Meggyőződésem, hogy azok a pénzeszközök, amelyekre idén szert tettünk (szponzori támogatások, alapítványhoz történt csatlakozás, a Magyar Csapat sorsjegy), valamint a részünkre biztosított állami támogatás korrekt szétosztásával hozzá tudtunk járulni a sportági szakszövetségek erőfeszítéseihez az olimpiai felkészülés során. Mint volt élsportoló annak örülök, hogy minden munkabizottságunkban találkozom volt sporttársaimmal és a MOB sportolói bizottsága is nagyon aktív, egyre magabiztosabban vesz részt munkánkban. (folyt.köv.)
1990. december 21., péntek 11:32
|
Vissza »
|
|
MOB-elnöki mérleg (2. rész)
|
A MOB, a honi sportirányítás legfőbb társadalmi szerve, mennyire eredményes kapcsolatokat épített ki az állami ,,sportvezérkarral,,, vagyis az OTSH-val?
- Az év pozitívumait sorolva, talán elsőként kellett volna említenem, hogy az Országos Testnevelési és Sporthivatallal, elsősorban annak új elnökével, Gallov Rezső úrral kifogástalan az együttműködésünk, amit nagy örömmel nyugtázok. A nehéz gazdasági helyzetben, ha az élsport és versenysport az elért értékeit meg kívánja őrizni, csapatként kell viselkednünk, ahol az összetartó erők dominálnak, nem pedig a rivalizálás, a szembefordulás. És végül a pozitív oldalra teszem feltétlenül azt a folyamatos támogatást, amit a sajtó különböző orgánumaitól kapunk, hiszen a sportszerető közvéleményt elsősorban ők alakítják, munkánkhoz is rajtuk keresztül meríthetünk optimizmust, önbizalmat és hitet.
Mi tartozik a csalódások rovatába?
- Amivel nem voltam különösen megelégedve, illetve hogy pontosabban fogalmazzak, aggodalommal tölt el a sport nagymértékű elszegényedése, egyesületek és szakosztályok megszűnése. Könnyű egy tollvonással megszüntetni bármit, de hihetetlenül nehéz újjáépíteni, újrakezdeni. A bizonytalan támogatási rendszer, a rendezetlen tulajdonviszonyok, az önkormányzatok folyamatos változása nehéz helyzetbe hozták egyesületeinket, műhelyeinket. Munkánk során alig találkozom egyesületi vezetővel, akiből sportember módjára sugározna a derű, az optimizmus. Enélkül pedig szinte lehetetlen a fiatalok nevelése, szervezése.
S mennyi vidámságra ad okot a MOB anyagi helyzete?
- Gazdasági munkánkat, mint minden más sportszervezetét, nemcsak az elapadó források veszélyeztetik, hanem bevételeink bizonytalansága is, ami gátolja a tervezőmunkát. Ha rendet és fegyelmet várnak tőlünk a gazdálkodás terén, a sport finanszírozását országosan is és területenként is egységes egészként kell kezelni. Természetesen a realitásokat, az ország rendkívül nehéz helyzetét sportemberhez méltó fegyelemmel kell tudomásul vennünk, és munkánkat messzemenő takarékosság kell, hogy jellemezze. Sajnálom, hogy a nyugati országok elszívó hatása változatlanul nagy erővel hat a magyar sportmozgalomra. Edzőink és versenyzőink közül egyre többen kötnek szerződést külföldre, elhagyva a magyar klubokat, a magyar nemzeti bajnokságot, abbahagyva az olimpiai felkészülést. Legnagyobb tiszteletemet fejezem ki azoknak, akik az ígéretes csábításnak mégis ellent tudnak állni és fáradságos munkájukat itthon végzik a magyar sportmozgalom érdekében. (folyt.köv.)
1990. december 21., péntek 12:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
MOB-elnöki mérleg (3. rész)
|
Az ötkarikás felkészülést is említette. Hol tartunk a Barcelona felé vezető úton?
- Túl vagyunk az olimpiai felkészülés félidején. Válogatott sportolóink és az őket felkészítő szakemberek, a Magyar Olimpiai Bizottság minden tagja azon fáradozik, hogy két év múlva, a 25. nyári olimpiai játékokon az elődökhöz méltóan szerepeljünk, hozzájárulva országunk hírnevéhez. Abban is bízunk, hogy munkánkkal, a magunk különleges eszközeivel hozzá tudunk járulni a kormány erőfeszítéseihez mind a nevelés, mind az egészségügy, mind a diplomácia területén. Végezetül pedig hadd kívánjak az olimpiai felkészülésben résztvevőknek, az olimpiai család minden tagjának sikerekben gazdag új esztendőt.+++
1990. december 21., péntek 12:14
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|