|
|
|
|
Grósz Károly interjúja (1. rész)
|
1989. január 30., hétfő - Svájcból hazafelé, a MALÉV Zürich-Budapest menetrendszerű járatának a fedélzetén Grósz Károly, az MSZMP főtitkára interjút adott a hazai sajtó képviselőinek. Ennek során hangzott el - egyebek között - a következő kérdés: ,,Mi az Ön véleménye arról az igényről, amely tavaszra a parlamenti választásokat, s többpártrendszer tényleges bevezetését szorgalmazza? Utalunk a hétvégén elhangzott megnyilatkozásokra, amelyek azt mutatják, hogy erről is megoszlik a vélemény a pártvezetésben. Berecz János szerint: ,,veszélyt jelent ugyanakkor, hogy a jelenleg legnagyobb létszámú, legerősebb politikai szervezet, az MSZMP, nem teljesen alkalmas a folyamatok irányítására, ugyanis rendeznie kell saját sorait.,, S hallottuk, hogy 1956 értékelése során Pozsgay Imre rádiónyilatkozatában olyan terminológiát használt, amelyről a párton belül nincs közös nevező.,,
- Én a repülőgépen értesültem arról, hogy elhangzott egy interjú, olvasni itt a repülőgépen olvastam az újságban - mondotta Grósz Károly. - Így tehát semmi közelebbit nem tudok. Nem tudok az interjú előzményeiről, és körülményeiről sem. Pozsgay Imrével az elutazásom előtt pár napppal együtt voltunk, kedden a politikai bizottsági ülésen. Ott erről nem szólt. Hangsúlyozom, annyit tudok, mint amennyit most olvastam a Népszabadságban. Amikor a Központi Bizottság kiküldte az általa vezetett munkabizottságot - ez nem valamiféle albizottság, hanem olyan, amelynek át kell tekintenie négy évtized tanulságait -, azért küldte ki, hogy elkészítse a XIV. kongresszus számára a programot, vagy a programnyilatkozatot. Attól függően, hogy a pártvita meddig jut el az 1989-es esztendőben a koncepció dolgozásában. Ennek 1956 nyilván nem megkerülhető része. Nem tudom, hogy milyen indíték, milyen motiváció vezette Pozsgay Imrét, hogy a négy évtizedes elemző munkának ezt az egyetlen elemét megfogalmazza. Magát a minősítést illetően: amikor mi azt mondjuk, tekintsük át a négy évtized tanulságait tudományosan, abban az is benne van, hogy újraértékelünk dolgokat. Ám azt, hogy a tudományos értékelésből milyen politikai konzekvenciákat vonunk le, előre nem lehet eldönteni, a politikai konzekvenciát nem egy ember, nem egy bizottság, hanem a Központi Bizottság vonja le. (folyt.köv.)
1989. január 30., hétfő 20:22
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly interjúja (2. rész)
|
Ezt a Központi Bizottságnak kell megtárgyalnia, amely kiküldte a munkacsoportot. A munkacsoport nem a Politikai Bizottságnak tartozik jelenteni, hanem a Központi Bizottságnak. Nyilvánvaló, hogy egy tudományos vitában sokféle politikai konzekvencia levonható, de ez a vita még hátra van. Úgy gondolom, hogy Pozsgay Imrének és a bizottságnak talán vannak dokumentumai, amelyekre építik ezt a megállapítást - én ilyen dokumentumokkal eddig nem találkoztam. Szeretném hangsúlyozni: elvileg nem zárom ki, hogy új ismeretek birtokában új tudományos, és ennek alapján új politikai minősítést fogalmazunk meg. - Ami a stratégiát illeti, a Központi Bizottság az elmúlt 10 hónap alatt kétszer fogott hozzá ennek a stratégiának a kidolgozásához; két ülésen volt sikertelen a vita. A legutóbbi központi bizottsági ülés külön munkabizottságot küldött ki, s a főtitkárt bízta meg, hogy vezesse azt, továbbá a KB februári ülése elé terjesszen egy jelentést a stratégiáról. Nem hallottam, hogy Berecz János hol nyilatkozott úgy, hogy a legerősebb politikai szervezet, az MSZMP nem teljesen alkalmas a folyamatok irányítására. Ha egy politikai párt nem akarja befolyásolni a politikai folyamatokat, akkor lemond fő feladatáról. Létjogosultságát épp az adja, hogy a társadalom érdekében a politikai folyamatokat befolyásolja. Nekünk tehát két próbálkozás után a februári központi bizottsági ülésen harmadszor kell megpróbálni - most már egy bizottsági jelentéssel és nem politikai bizottsági jelentéssel - meghatározni a főbb tartalmi kérdéseket. Ezek: az MSZMP viszonya a többpártrendszerhez, a választási rendszerhez, valamint a különböző alternatív mozgalmakhoz. Ehhez kapcsolódik az a menetrend, amit a Központi Bizottságnak jóvá kell hagynia ahhoz, hogy a pártvezetés tudja, mihez tartsa magát. E sikertelen szakaszok sajátos reform-retorikai versenyre adtak módot - állapította meg egy újabb kérdés, azt tudakolva: meddig terjed a platformszabadság? - Először is ez nem platformszabadság, ez az önfegyelem hiánya - hangzott a válasz. - A platformszabadság azt jelenti, hogy a testületen belüli nézetkülönbségek képviselhetők. Azok után is, hogy a testület elfogadta valamelyik álláspontot. Ennek értelmében a testületen belül lehet - ha indokolt - különböző meggyőző munkát végezni. (folyt.köv.)
1989. január 30., hétfő 20:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly interjúja (3. rész)
|
De amíg a testület nem dönt, az az álláspont van érvényben, amit kialakított és elfogadott. Tehát a platformszabadság nem az összevisszaságot és a káoszt jelenti, hanem a testületen belüli szabadabb politikai vitát, amely a kisebbségi véleményt képviselők számára ad lehetőséget ahhoz, hogy szövetségeseket és támogatókat gyűjtsenek álláspontjukhoz. Ezt mi nem tekintjük frakciónak. De addig, míg a többségi álláspont van érvényben, addig a kisebbségnek a magatartásában, a gyakorlatában a többségi álláspontot kell képviselnie akkor is, ha nem ért vele egyet. Joga és lehetősége, hogy véleményét terjessze a testületen belül. - Ami a reform-retorikát illeti - azzal bőségesen el vagyunk látva, s így sok-sok illúzió keveredik. Egyesek azt hiszik, hogyha reformról beszélnek, az már reformot is jelent. A reformnak a tettekben, a magatartásban kell megnyilvánulnia. Minden reformnak időigénye van, az időtényezőt nem szabad lebecsülni. Felvetődik tehát a kérdés, hogy az elmúlt tíz hónap alatt a pártértekezlet óta megtett út sok-e, vagy kevés. Önmagunk letisztulásához és a folyamatok kibontakoztatásához kevés - nem tettünk eleget, ezért az elmúlt tíz hónappal nem vagyok elégedett. Noha elég sokat tettünk, elsősorban a párton belüli közgondolkodás alakításában. A közvéleményt is szoktattuk, szoktatjuk a változó helyzethez. - Ami ennél fontosabb - önmagunkban megvívunk egy csatát, amelynek szerintem a vége felé járunk. Jobban tudjuk, hogy mit kell tennünk a jövőt illetően. Igaz, többet tehettünk volna, s hogy ennek mi az oka, ezt sem lehet megkerülni: a vezetésben a pártértekezlet óta nem alakult ki emberi egység. Hangsúlyozom: nem politikai, hanem emberi egység. Nem alakult ki olyan emberi viszony, amely nélkül nem lehet egy ütőképes testületet elképzelni a vezetésben. Különböző életutat jártunk meg, különbözőképpen mérlegeljük a folyamatokat. Ugyanakkor be kell látni, hogy ez egy nagy korszaknak az utóélete, amikor is egy nagy egyéniség saját értékes, esetenként vitatható tulajdonságaival rányomta a bélyegét az őt követő generációra. És míg az őt követő gárda megtalálja saját arculatát, ahhoz nem hónapok, hanem sokkal több idő kell Ezt nem lehet közkívánatra, vagy határozattal elrendelni. Van azonban egy másik ok is. Úgy látom, hogy kezd a vezetésben lévő - eddig is szubjektumból származó felfogás - tulajdonságbéli, munkastílusbéli különbség politikai különbözőséggé válni. (folyt.köv.)
1989. január 30., hétfő 20:34
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly interjúja (4. rész)
|
Ilyen a saját múltunkhoz, a nacionalizmushoz való viszony, a fejlődés ütemének a megítélése, és sorolhatnék még két-három olyan kérdést, amelyben úgy látom, kibontakozik a véleménykülönbség a legszűkebb vezetésen belül is. Eddig ez sehol nem nyilvánult meg. Nem látszott, hogy vannak ilyen különbségek. Ma már - mint mondtam - a szubjektumbeli különbségek politikai különbözőségekben is megnyilvánulnak, és mintha megjelenne, feltűnne a tartalmi egység hiánya is. (folyt.köv.)
1989. január 30., hétfő 20:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly interjúja (5. rész)
|
- Ami a választásokat illeti. Elképzelésem szerint - azért mondom az én elképzelésemet, mert utaltam rá, hogy erről ezután fog határozni a Központi Bizottság - a választásokat az új alkotmány alapján kellene megtervezni. Az új alkotmány a társadalmi vita után, az év végére elkészíthető. Ezt követően ennek a parlamentnek kellene elfogadnia az új alkotmányt, majd a népszavazással megerősíteni. Ezt követően kellene a választási törvény szellemében lebonyolítani a helyhatósági választásokat. S amennyiben úgy dönt a parlament, hogy ő akarja megválasztani a köztársasági elnököt, azt is; de ha az ország népe akar választani népszavazással, akkor legyen így. Az új parlament megválasztásával kellene befejezni ezt a menetrendet. Végére kellene hagyni a párt XIV. kongresszusát, megfordítva a sok évtizedes gyakorlatot, így a párt meríteni tudna a választások során felhalmozódott politikai tapasztalatokból. Nem utolsó sorban támaszkodhatna azokra, akik a választási csatákban meg tudták vívni a maguk harcát, és egy választói közösség által megmérettek. Ezáltal a pártvezetés erkölcsi-politikai bázisa markánsabbá és szilárdabbá válhatna. Erre lehet azt mondani, hogy eltér a gyakorlattól, de jogos ez a megközelítés. De felvetődhet az a kérdés is, hogy a választásokon milyen platformmal lépnek fel a párttagok. Ha nincs kongresszus, nincs program sem. Én azt gondolom, a Központi Bizottság programelőkészítő munkáját úgy kell meggyorsítani, hogy a program fő elemeit a választások előtt a párttagság megismerje, és legyen mit képviselnie. A programnak is jót tenne, ha a választási viták során felvetődő ellenvélemények, vagy véleménykülönbségek elemzésével gazdagíthatna. Nem látom megoldhatatlannak azt a konfliktust, hogy előbb legyen választás, és utána program. A választás a program formálásának nagyon hatékony eszköze lehet. Grósz Károlynak - mind mondta - változatlanul az a véleménye, hogy a párt reformpolitikáját kívülről jobbról, belülről balról támadják. - A párton belüli, elsősorban baloldali típusú - nagyon nehéz itt jelzőket használni, ezt szeretném leszögezni - szemlélet mögött nagyon sajátos leegyszerűsítés húzódik meg. Változást akarnak, a változás káros mellékterméke nélkül. Márpedig én nem hiszem, hogy egy ilyen társadalmi átszerveződésben, amikor új modellt alakítunk ki, a változást némi ,,rendetlenség,, nélkül keresztülvihetjük. A vélemények is megoszlanak, és nem tudunk minden részkérdést megválaszolni. Nem is beszélve arról, hogy mi sem tudjuk pontosan, milyen is lesz az új rendszer. (folyt.köv.)
1989. január 30., hétfő 20:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly interjúja (6. rész)
|
A jelszavak nem jelentenek új rendet Azt a gyakorlat fogja megfogalmazni. Ezért fontos, hogy az újért való küzdelemben előbb saját magunkkal vívjuk meg a harcot, hogy tisztázhassuk kérdéseinket és a jövőre vonatkozó válaszokat. - A közvélemény részéről viszont egy másik típusú nyomást érzek, a parttalanság nyomását. Abban, hogy mindent tagad, ami az elmúlt harminc év alatt érték volt. Ma ez sikk, s óriási öntévesztés. Mert az 1956 utáni korszak valódi hibái minőségileg más természetűek, mint az 1956 előtti korszak hibái voltak. 1956 előtt egy klasszikus sztálini modell hibái jelentek meg, míg 1956 után ezek a durva és nyers hibák eltűntek a politika színpadáról. Nem volt törvénysértés, nem tudok róla, hogy lett volna Nem volt önkény, ami korábban volt. Az 1956 utáni időszakban 10-15 évig helyes törekvés volt, hogy a társadalmi szervek közötti szereposztás markánsabban fogalmazódjon meg. Új szellemiség, új gyakorlat honosodott meg. Új sikerek is születtek és hibák is előfordultak. De mondom, a hibák természete más volt. Miben látom az 1956 utáni szakasz problémáját? Az 1956 utáni vezetés alapjaiban felszámolta a korábbi struktúrát, de nem épített ki egy intézményes rendszert, hogy még egyszer ne fordulhassanak elő a korábbi hibák. Az 1956 utáni vezetés eleve elutasította ezeket a torzulásokat és saját bőrén érezte annak összes káros következményét. De tény: ez a vezetés egy idő után túlzottan megszokta azt a közeget, amelyben dolgozott; egy idő után túlzottan kötődött önmaga korábbi döntéseihez, önkontrollja meggyengült, nem volt elég kritikus önmagával szemben, és ezáltal felerősödtek a szubjektív természetű tévedések. És itt van egy lényeges különbség: míg korábban 1956-ig, majd később, mondjuk a 1970-es évekig a párt- és az állami tevékenység különválasztása tudatos munka volt. Később ismét megkezdődött a ,,párt-állam,, koncepciójának a megerősödése. Én a lényegi hibát abban látom, hogy a régi mechanizmussal szemben nem épült ki a jól működő, természetéből eredően a szubjektivizmust gyengítő új rendszer és mechanizmus. - Gondunkat növeli, hogy a gazdaságból nem meríthettünk elég sikerélményt. A társadalom türelmetlen és ez nyom bennünket. Pedig 1988 - másfél évtized után - az egyik legsikeresebb gazdasági esztendő volt, szinte teljesült a rövidtávú hároméves programunknak első esztendejére megtervezett időarányos leckéje. Azért mondom, hogy szinte, mert a szerkezetátalakításban nem tudtunk nagyobbat lépni, de ezt nem tartom komoly hibának. Ez egy év után nem számonkérhető - a szerkezetátalakítás évtizedek terméke lehet. (folyt.köv.)
1989. január 30., hétfő 20:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly interjúja (7. rész)
|
Mivel nincs elegendő sikerélmény, a társadalom türelme tovább csökkent. Dehát emlékeztetni kell rá, hogy a növekvő terheket már 1987-ben jeleztük Mi most semmi mást nem csinálunk, mint amit 1987-ben elterveztünk, megmondtunk, s amihez türelmet kértünk Az a furcsa helyzet, hogy a korábbi vezetést keményen bírálták következetlenségéért. Most, a mai vezetést azért bírálják, mert következetes. Persze tudom, nem ezért kritizálják, hanem a gondokért, de emögött következetesség is meghúzódik. Grósz Károly annak az érzésének adott hangot, hogy a türelmetlenség egy szűkebb réteg álláspontját fejezi ki, és van egy csendes többség. A többség - mondotta - támogatja ezt a politikát. De egy szűkebb réteg valóban nagyon hangos, messzebb hallatszik a hangja, mint a türelmes és áldozatokat vállalni kész rétegéé. - Az egyik oldalon tehát nincs elég sikerélmény, s ez objektíve nagy teher, s ezzel egy-két évig számolni kell. A vezetésnek jó idegekre lesz szüksége, hogy bírja a ránehezedő terheket. A dolog másik része az, hogy sok figyelemre méltó, értékes vélemény is van. Ezt szeretném leszögezni. A hangoskodók nemcsak demagógok, valódi reális dolgokat kértek és kérnek számon, de nem számolnak az objektív körülményekkel, a lehetőségekkel. Azt hiszik, hogy csak a szándékoktól függ, hogy terveinket teljesítjük-e. Ezek is nyomnak bennünket. Éppen ezért úgy érzem, hogy a májusi pártértekezlet óta a gazdasági és a politikai reformprogram végrehajtásához nem javultak, hanem romlanak a feltételek. Részben a társadalmi körülmények romlanak, részben a vezetésben meglévő különbözőségek nehezítik a helyzetet. Ezt kellene megfontolnia a párt vezetésének. - A Központi Bizottságnak megvannak a lehetőségei ahhoz, hogy ezt megoldja: egyrészt ítélje meg a vezetés munkáját, s ha arra a következetetésre jut, hogy a Politikai Bizottság, vagy a főtitkár, vagy a titkárok nem tudják betölteni ebben a helyzetben a feladatukat, akkor vonja le a konzekvenciát. Ez minden kulturált pártban természetes dolog. Ennek a lehetőségét mindig meg kell tartani a testület számára. És akkor meg kell próbálni egy új vezetéssel, hátha sikeresebben és eredményesebben tudja a programot megvalósítani. Ezzel számolnia kell egy vezetőségnek és egy vezetőnek - hangoztatta az MSZMP főtitkára. (MTI)
1989. január 30., hétfő 20:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|