|
|
|
|
Zavar Sevardnadze lemondása után
|
--------------------------------
München, 1990. december 21. (SZER, Világhíradó) - Csipán Tibor Washingtonból: Még néhány nappal ezelőtt is "Jimmy és Edi" címekkel ékeskedő cikkek özöne elemezte a különlegesen jó és meleg viszonyt James Baker és Eduard Sevardnadze között, most pedig teljes körű a megrökönyödés.
Különösen feltűnő az, hogy a Gorbacsovért még mindig szinte feltételek nélkül rajongó CNN és néhány kereskedelmi tévéhálózat is mennyire zavarba jött Sevardnadze lemondása után. A világ fő hírforrásaként gőgösködő CNN például főműsoraiban még fél nappal a szovjet külügyminiszter lemondása után sem mert hozzányúlni szabadon az ügyhöz. A pontban órakor kezdődő híradók elején az északnyugati régiót sújtó hóesésről és az egyetemi sportéletről tudósítottak - ennyit közbevetve az információs forradalomról.
Hogy minek tulajdonítják itt nálunk Sevardnadze lemondását? Elsősorban a szovjet vezető rétegen belüli mély válságnak. Annak, hogy a katonák és a KGB oldalára állva Gorbacsov egyre közelebb sodródott a reakciósok táborához. Azokhoz, akik sem a fegyverzetkorlátozási szerződéseket, sem az új Európát - az új világrendről nem is beszélve -, sem pedig a különlegesen bensőséges szovjet-amerikai viszonyt nem szerették. Azokhoz, akiknek minden idegen, ami nyugati.
Az egyes lapok itt a lemondás közvetlen, konkrét okáról is szólnak. Megállapítják, hogy a katonák nyomása miatt Sevardnadze elvesztette Gorbacsov támogatását a perzsa-öböli politikában. Nem véletlen, hogy Irakból - szerződéses kötelezettségeikre hivatkozva - még nem vonták ki a szovjet katonai tanácsadókat, akik ma is kulcsfontosságú szerepet töltenek be ott, az elektronikus hadviselés megbénítását célzó létesítményeknél. (folyt.)
1990. december 21., péntek
|
Vissza »
|
|
- Sevardnadze - 1.- folyt.
|
A Primakov-kártya kijátszása is figyelmeztethetett volna mindenkit arra, hogy a szovjet vezető rétegben éles harc folyik, hogy Sevardnadze és Baker új világrendje alatt végig rengett a Föld.
Apropó Primakov: órákkal Sevardnadze lemondása után a CIA a Fehér Házba egy listát küldött, melyen a külügyminiszteri posztra esélyes személyek neve állt. A lista élén Jevgenyij Primakov és a jelenlegi washingtoni nagykövet. Ma a kommentátorok és elemzők azt állítják, hogy Primakov kinevezésével súlyos csapást szenvedne az eddigi szovjet-amerikai kooperáció a perzsa-öböli válság megoldása ügyében, hiszen Primakov volt az, aki nemrégiben itt és az Egyesült Államokban a maga módján azt sürgette: a világ tegyen engedményeket Szaddám Huszeinnek, tegye lehetővé, hogy az iraki diktátor csorbítatlan becsülettel vonulhasson ki Kuvaitból vagy legalábbis annak egy részéből.
A Bush-adminisztráció önmagukat megnevezni nem akaró hivatalnokai szerint - úgye a politikai bátorságnak ez a foka éppen Sevardnadze lemondásának a fényében igen épületes -, szóval a sajtónak adott nyilatkozataiból határozottan érezni lehet a szorongást: mi lesz a Perzsa-öbölben és mi lesz a fegyverzetkorlátozási szerződésekkel, mi lesz Európával, mi lesz az új világrenddel, mi lesz a regionális konfliktusokkal? És ugyanezekre a kérdésekre önmagukat nyugtatgatva azt felelik, Gorbacsov közölte: a szovjet külpolitika nem változik, de emellett bevallják, hogy tudják, ha ugyanaz lesz is a szöveg, a dallam és a zenekar azért változik. +++
1990. december 21., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|